Bevezető

Érdekes átszervezések, mobilos problémák, mégis némi profit jellemzi az LG-t az utóbbi időben. Elvileg nem jönnek gyakran új modellek, inkább frissítések érkeznek helyettük, bár mióta ezt kimondták, valahogy mégsincs így. A V35 most a csúcsmodell, úgy, hogy közben kijött tesztalanyunk, az LG G7 ThinQ, rendkívül hasonló, mégis hasonló tudással, szintén zászlóshajóként belengetve. Van esélye még a dél-koreaiaknak, vagy valami nagyon félrement az utóbbi időben?

Külső

Kétségtelen, hogy az LG G7 ThinQ külsőleg gyönyörű, főleg ebben a több árnyalatban pompázó kék színben, fantasztikus. Jó érzés kézbe venni, könnyű, kényelmesen kezelhető, az IP68-as minősítés (por- és meghatározott mértékben vízálló), a Gorilla Glass 5 üveg, plusz a MIL-STD-810G katonai szabvány nyugalmat áraszt.

A 19,5:9-es, 6,1″-es, 1440 x 3120 pixeles kijelző a V-sorozattal ellentétben sajnos nem OLED, hanem IPS, bár az LG legalább annyira megerőltette magát, hogy az egyik legszuperebb panelt szerelje be, ami papíron akár 1000 nites fényerőre is képes, kültéren tehát tökéletesen látható. Akad Dolby Vision és HDR10 támogatás, plusz Always-on, bár egy IPS-nél ez nem annyira menő.

Alul az egyik lényeg: USB Type-C csatlakozó, mellette hangszóró és 3,5 mm-es jack kimenet. Felül egy pinnel kinyitható tálca, amire egy nanoSIM és egy microSD helyezhető, az elődökhöz hasonlóan sajnos műanyag. Felül ott a másik fontos pont, a notch, amit az LG new secondary screennek nevez, totál feleslegesen.

Hardver

Az LG választása is…dobpergés…mindenki izgul? Aligha. Szóval a Snapdragon 845-re esett, amiben a villámgyors nyolcmagos processzor dolgozik. A Samsung Galaxy S9-hez hasonlóan csak 4 GB RAM van a telefonban, ami habár nem kevés, mégis az árazás és a konkurensek miatt kellett volna legalább másfélszer ennyi. Ahogy adattárolóból is, 64 GB-tal kell gazdálkodni, ami microSD-vel bővíthető. A grafikus gyorsítás az Adreno 630 feladata, gond nélkül meghajt minden mai játékot.

Szoftver

Android 8.0 Oreo, LG UX felület, ez jellemzi az LG G7 ThinQ-t. A működési elvéről felesleges beszélni, mert zöld robotos rendszer, a különleges extrákról viszont annál fontosabb írni. A kezdőképernyő használható klasszikus menüvel és anélkül, a betűtípus és a betűméret is módosítható, ahogy a képernyőfelbontás, bár utóbbinak alapvetően semmi értelme.

Az előlapi vezérlőgombok sorrendje változtatható, programok szerint eltüntethetők. Bekapcsolható az Always-on, ami kikapcsolt képernyőnél a legfontosabb értesítéseket mutatja (és jelentősen meríti az akkumulátort), a New Second Screen pedig a notchot jelöli, ebben a menüben lehet szoftveresen elbújtatni a szenzorszigetet.

Plusz cucc a Floating bar, egy kis ikon jelenik meg a képernyő szélén, amire rákattintva pár fontos appot és képességet érünk el. A Context Awarenesst nem sikerült lefordítani, lényege viszont, hogy bizonyos helyekre érve meghatározott funkciókat lehet automatikusan aktiválni. Alkalmazásból nincs hiány, igazán öröm, hogy csúcsmodellként lassan egyedüálló módon az LG még mindig rak FM-rádiót a telefonba, az LG G7 ThinQ-ból sem hiányzik.

Kamera

Dupla 16 megapixeles kamera került hátra, 8-as egység pedig elölre. A hátul lévők közül az egyik normál szenzor, f/1,6-os rekeszértékkel, OIS-sel és EIS-sel, plusz ott van mellette a dupla ledes villanó és a PD-autofókusz is. A másodlagos modul nagylátószögű, 107 fokot lát be, kár, hogy ez két modellel ezelőtt még 135 fok volt. Videózni maximum 4K-ban lehet, sajnos csak 30 fps sebességgel.

A kameraszoftver korrekt, választhatók filterek, üzemmódok, utóbbinál rendelkezésre áll a manuális beállítás. Itt lehet szórakozni a fehéregyensúllyal, a záridővel, az érzékenységgel, mindennel.

A fényképező elég jó, sőt, abszolút az élmenyőzbe repíti az LG G7 ThinQ-t, de a többieknél már nem jobb, pedig ez korábban elmondható volt. A dinamikatartomány rendben van, a vonalélesség is jó, a részletesség az, ami a távolabbi tárgyaknál némileg csorbulhat. A nagylátószög persze még mindig egyedi és hasznos, de a zoomos megoldás kicsit hasznosabb a mindennapokban. Éjszaka lehet jó fotókat lőni, de ezen a téren is lehetne még reszelgetni egy kicsit a szoftveren.

Az LG G7 ThinQ leginkább a zenei képességekben jeleskedik, a beépített 32 bites ESS Sabre ES9218P Quad DAC olyan hangzást biztosít akár a mellékelt fülesen keresztül is, hogy leesik az ember álla. Kegyetlenül jó.

Akkumulátor, adatkommunikáció

Most jön az érthetetlen epizód. Az LG úgy döntött, hogy 3000 mAh-s akkut rak a készülékbe, pedig jól látható, hogy optimalizáció ide vagy oda, ez kevés a mindennapokban. Egy napnál többet nem is bír ki a telefon egy feltöltéssel, hiába van gyors- és vezetékmentes töltés, ez nem segít a bajon. Talán az energiatakarékos mód igen. De könyörögöm, miért tették ezt, amikor az elődökbe nagyobb telep került?

Adatkommunikációban viszont legalább erős a mobil: kétcsatornás, 802ac-s WiFi, NFC, A-GPS (GLONASS, BDS, Galileo), Bluetooth 5.0, tehát alapvetően minden van, az infrát kivéve. És ugye a dual SIM is csak opcionális, nem alapelem.

Végszó

Az LG G7 ThinQ kétségtelenül kiváló telefon, szerény véleményem szerint nagyon szerethető dizájnnal, kiváló színekben. Igen ám, de a 240-250 ezer forintos árért cserébe már nem csupán ezt várná el a vásárló, hanem a lehető legjobban mindenből. Márpedig a készülék bár sokat ad, nem feltétlenül eleget.

Az üzemidő karcsúcska, a 4 GB RAM-ot is lehetett volna növelni, ahogy az adattárolót is, a kamera pedig kielégítő, de nem szuper. A kijelző persze véglegekig dicsérhető, szerintem a külső jól sikerült, a processzorválasztásnál pedig végre nem siette el a dolgot a vállalat. Tesztalanyunk tehát nem rossz, csak drága, olcsóbban nagyon jó vétel lenne.

Hirdetés
Nem kérdés, miket szeretek: technológia, jog, sport, utazás, zene, autók. Aki követné, hogy merre járok: www.instagram.com/tamzsolt