Mesés hangulatot áraszt magából az A Rat’s Quest – The Way Back Home, de sajnos menet közben többször is felébreszt a valóság.
Egy, a Pixar rajzfilmekre hajazó ügyességi, platform, kalandjáték jöhet? Bármikor! Pláne ha olyan cuki, mint ahogy az A Rat’s Quest – The Way Back Home kinéz. Nagyon vártam a megjelenést, mert már 2020-ban beharangozták, de hát a valószínűleg kezdő mexikói csapatnak, a The Dreameriansnak nehezebben ment a fejlesztés, mint azt elsőre megálmodták. A sok késés mellett ráadásul más gond is lett, a korábban tervezett konzolos megjelenések elmaradtak és csakis PC-re jött ki a játék. Sebaj, de legalább megjelent végre.
Mat és Toby jó haverok, a két suhanc egy elhagyatott borospince mélyén élő patkány közösségben él és ténykedik, szigorú szabályozások között. Mikor Toby őrnek áll, Mat elhatározza, hogy beletanul a “guberáló” szerepbe, ezek azok a kollégák, akik felderítik a környéket és minden hasznos mozdíthatót elhoznak a fészekbe. Célja azonban nem csak a közösségnek szól, hanem sokkal inkább önös érdekből. Az emeleten lakó emberekkel él ugyanis Nat, egérkisasszony, akibe hősünk természetesen fülig szerelmes lesz. Szerencsére érzései viszonzásra találnak és a fiatalok arról álmodoznak, hogy egy szép napon együtt meglépnek és közös életet kezdenek valahol messze mindentől. Azt viszont nem sejtik, hogy ehhez rengeteg viszontagságon és ádáz titkokon keresztül vezet az út.
Sajnos mindjárt az elején le kell lomboznom azokat, akik azt remélik, hogy megismerik a Rat’s Quest – The Way Back Home történetének végét, de talán a címben (nem is annyira) rejlő Season 1 árulkodó lehet. Bizony, a sztori sajnos félbeszakad a 4-6 órás etap végén, s majd valamikor az év második felében folytatódik majd. Ha pedig már így kezdtük, akkor hadd dicsérjem meg a szinkronszínészeket, mert odaillő és profi hangokat sikerült találni a feladatra. Az már nem az ő hibájuk, hogy a szájukba adott szövegek viszont elég gyengék. Nagyon sok jelenet feleslegesen hosszú, a poénok pedig nagyon erőltetettek (de nem a bájosan béna, hanem az idegesítő fajtából).
Maga a történet nem Oscar gyanús, de igazából leköti az embert. Talán túlságosan is úgy van viszont megírva, hogy kiszolgálja a játékot és mindjárt elmagyarázom, ez miért baj. A gameplayben nagyon sok a backtracking, vagyis rengetegszer megyünk majd vissza korábbi helyszínekre, ami elkerülhetetlenül is az időhúzás érzését adja. Sajnos maguk a feladatok is gyakran önismétlőek, hiába van többféle szekció: labirintusok, nagy menekülések, ugrálós, platform részek. Utóbbiakkal nagyon szerették volna a készítők kihívás elég állítani a játékosokat, de ez is visszafelé sült el. Egyrészt a pálya design a legtöbb helyen amatőr és unalmas (az időhúzás, szivatás itt is felsejlik), de ami még rosszabb, hogy az irányítás is nagyon esetlen, a kameramozgással egyetemben.
Térjünk át a hardverigényre, mert ha már csak PC-re jött ki, akkor bizonyára sokaknál kardinális kérdés, hogy jól futna-e a gépükön. A viszonylag egyszerű kinézet (erre még visszatérünk) ellenére azt kell mondjam, hogy azért nem ment teljesen minden flottul. Voltak részek, ahol érthetetlenül belaggolt a játék, pedig egy meglehetősen jó configon sikerült nyomulni, még örültem is, hogy nem a gyengécske Steam Deckemet kell elővenni. Ami viszont rosszabb hír, hogy mindezt semmi nem indokolja. A játék ugyanis a trailerekhez képest is gyengébben néz ki, a karaktermodellek sem igazán szépek, de a tereptárgyak között sok a gyengén kidolgozott, a textúrákról nem is beszélve. Sajnos a level designerek ezen a téren sem jeleskedtek, mert nemcsak a gameplayt nem sikerült annyira eltalálni, de a helyszínek berendezése sem túl fantáziadús.
Sajnos azzal kell zárjam, hogy az A Rat’s Quest – The Way Back Home inkább csalódás, amit el lehetett rontani, azt sikerült is. A végeredmény nem tragikus ugyan, de jó szívvel nem tudom ajánlani, inkább csak a fanatikusok fognak rápörögni és ők is csak némi szájhúzgálás árán. Amit még nem említettem, hogy a játék helyfoglalás meglehetősen nagy (50 giga), amit alighanem a videós formátumú átvezetők magyaráznak. Mindenesetre olyan szempontból is rossz döntés volt, hogy valamilyen nagyon gyenge bitrate-tel lettek felvéve, így sokkal csúnyábbak, mint a maga a játék (pedig ugyanazzal az engine-nel készültek). Mindezek után azt kell mondjam, hogy a Season 2-t nem kifejezetten várom, de biztosan belenézek, hátha sikerül javítani pár dolgon. De ahhoz hogy maradjak is, bizony több kell.
Értékelés: 6/10
Fejlesztő: The Dreamerians
Kiadó: HandyGames
Platform: PC
