LG G6 teszt – ami késik, az közeledik

Eredményes, de nagyon lassú az LG

Az LG tavaly meglepte a közönséget azzal, hogy előtérbe helyezte a modularitást, pedig a Google nem sokkal előtte pont hogy kukázta a Project Arát, ami lényegében ugyanerről szólt. A dél-koreai gyártó viszont hitt a csodában, csak a felhasználók nem, így a G5 sajnos nem aratott akkora sikert, mint amekkorát egy alternatív világban érdemelt volna. Az LG még tovább tetőzte a bajt azzal, hogy a remekbeszabott V20-at nem hozta el hozzánk, szóval illett összeszedni magát a vállalatnak, és szerencsére sikerült is, több téren is bebizonyítva ezt.

Az elmúlt negyedév például bevétel és nyereség szempontjából a legjobb volt, amit az utóbbi nyolc évben elértek, és az MWC-n bemutatott csúcsmodelljük, a VIP-Phone által rendelkezésünkre bocsátott G6 is megmutatta, hogy képesek megint nagyot váltani. A zászlóshajó persze azért érdekes egy kicsit, mert a techóriás nem várta meg a legújabb rendszerchipet, a régebbit használta ki teljesen, az ismert hardvert pedig egy teljesen új külsőbe csomagolta, ami fantasztikusan néz ki. Egy baj van, hogy hiába volt egy hónapos előnye a telefonnak a Samsung Galaxy S8-cal szemben, mire megjelenik, lassan már kétszer ekkora hátránya lesz.

Tavalyi hardver, megújult ruhába öltöztetve

Állítólag a Samsung annyira sok Snapdragon 835-ös SoC-t rendelt, hogy másoknak már nem jutott. Két lehetőség adódott, vagy vár mindenki más, vagy alternatívák után kutat. A Sony és a HTC (a két hét múlva debütáló U-val) inkább előbbit választotta, az LG viszont sietett, így a 14 nanométeres Snapdragon 821 lapka minden porcikáját használta ki. A négymagos processzor (2 x 2,35 GHz Kryo & 2 x 1,6 GHz Kryo) és az Adreno 530 grafikus gyorsító persze még bőven ereje teljében van, igaz, kevésbé muszklis, mint a nyolcmagos Snapdragon 835.

Az LG viszont úgy gondolta, képes a szoftvert úgy optimalizálni, hogy a mindennapokban ne érje nagy hátrány a felhasználót, a sikert a videós összehasonlító tesztünk is bizonyítja. A 4 GB RAM jól teszi a dolgát, nem lövi ki agresszíven a háttérből az alkalmazásokat a launcher, még akkor sincs gond, ha esetleg kihasználnánk a Nougat nyújtotta többablakos módban rejlő lehetőségeket. Az adatokat a 32 GB-os adattárolóra lehet menteni, pontosabban a nagyjából 24 GB-ra, ami szabadon marad. Ha kevés, van microSD foglalat, maximum 256 GB-os kártyát visel el a telefon.

A rendszer sebessége nagyszerű, szépen és gyorsan nyílnak meg a komolyabb programok és a játékok, egyedül talán az a kellemetlen, hogy nagyobb terhelés esetén már melegszik a telefon, főleg a felső részen zavaró a dolog, ahol híváskor a telefont a fülünkhöz érintjük.

Kis testben hatalmas kijelző

A hardver tehát még tavalyi generációs, a külső viszont teljesen újféle. Szuperül néz ki, prémium, mivel üveg és alumínium váltja egymást, tökéletes összeszerelési minőséggel persze. A vízállóságot immár az LG sem hagyta ki, IP68-as védettséget kapott a telefon, szóval másfél mélységig és fél órán keresztül tud problémamentesen lubuckolni, a por pedig nem okoz gondot neki. Ahhoz képest, hogy 5,7 hüvelykesre hízott a kijelző, nem mondható nagynak a mobil, 148,9 x 71,9 x 7,9 mm-es kiterjedéssel és 163 grammal hívja fel magára a figyelmet.

Jó a fogása, könnyedén kezelhető, és csak a képernyő és a keret sarkainál figyelhető meg lekerekítés, a Samsung-féle íves kialakítást nem preferálták, ami nem is feltétlenül nagy baj. 5,7 inchen 1440 x 2880 pixel jelenik meg, tehát 18:9-es lett a képarány, az IPS-LCD panel ráadásul HDR10 és Dolby Vision támogatással érkezik, így valóban nagyszerű élményt biztosít, bár az 550 nites fényerő azért elmarad az AMOLED-ek képességeitől. A burkolatot szemlélve még a hátul lévő ujjlenyomat-olvasó emelhető ki, ami egyben home gomb is, remekül működik, bár szélsebesnek azért nem lehet mondani.

A végletekig optimalizált szoftver

Az Android 7.0 Nougat mellé már a legújabb, LG UX 6.0-s felület dukál, egyszerű működéssel, könnyű áttekinthetőséggel. Mindent a főoldalakról érünk el, nincs túl sok extra, nincs is rá szükség. A notifikációkat a szokásoknak megfelelően a felülről legördülő értesítési függöny tartalmazza, egy csomó gyorsbeállítást is elérünk innen. Jól működik a prediktív keresésre képes tárcsázó, könnyen lehet hosszan gépelni a billentyűzettel.

Van óra, naptár, a google-ös programok sem maradtak el, az LG még az Instagram, az Evernote és a Facebook előre feltelepítésével kedveskedik (amit első indítás után úgyis azonnal frissíteni kell). A beállítások menü különféle fülekre lett osztva, a kijelzőnél találjuk meg az Always-on-display-t, ami zárolt képernyőnél is mutatja az értesítéseket. Jópofa, ez is korábban megismert funkció, de az LCD miatt még mindig elég sokat fogyaszt.

Van FM-rádió, ami sajnos tényleg a felső kategóriában szinte már olyan ritka, mint a fehér holló, működéséhez füllhallgató is kell, amit az LG a telefon mellé csomagol. A gyártó még mindig saját alkalmazását használja zenelejátszásához (szemben a Samsunggal), ismer szinte minden fontos formátumot. A korábban említett ujjlenyomat-olvasó maximum öt mintát tud eltárolni, sajnos hiányoznak hozzá a plusz szolgáltatások, amiket mondjuk a Huawei is beépít a készülékeibe.

Mindent látó szemek

A G5-nél nagyon szerethető funkció volt a dupla kamera, amit természetesen a G6 is megörökölt, csak még jobb verzióban. Az elsődleges modul 13 megapixeles, PD-autofókuszos, rendelkezik optikai képstabilizátorral és f/1.8 a rekeszértéke. A mellette lévő szenzor is 13 megapixeles már, látószöge pedig 125 fokos, szemben párja 71 fokos megoldásával, illetve az elődmodell 135 fokos képességeivel. Sajnos kimaradt a lézeres segítség, totál értelmetlen volt kivenni, hiszen a fókuszálás elég lassúcska lett, ráadásul a pontossága sem mindig a legjobb. Dupla ledes villanó viszont van, ahogy előlapi kamera is, szelfizés esetén 5 megapixeles felvételek készíthetők maximum.

A kameraszoftver főleg a professzionális mód miatt érdekes, egyébként minden olyan, mint más androidos telefonoknál: panoráma, 360 panoráma, étel, lassítás, time-lapse. A kézi menü viszont lehetőséget biztosít komolyabb alkotásokra, hiszen variálható a fehéregyensúly, a záridő, az érzékenység, az expozíció korrekció és a fókuszállítás. Videózni maximum 4K-ban lehet. A nagy- és normál látószög közötti váltásra két virtuális gombot kapunk, rémesen egyszerű a történet.

(A fent látható képek NEM a teljes felbontást mutatják. Az eredeti képeket ITT lehet megnézni és letölteni!)

A végeremény mondhatni hibátlan, már ami a mostani vetélytársak ismeretében elmondható. Nagyszerű a dinamikatartomány, a vonalélesség, valamint a részletesség, a nagylátószög pedig teljesen más megvilágításba helyezi a fotózást, még akkor is, ha ilyenkor már azért gyengébb a minőség. A nehézkes fókuszálás főleg sötétben jön ki, sajnos ez viszont hiba, főleg úgy, hogy tudjuk, a Samsung Dual Pixel technológiája mennyire jól működik. A vaku azért nagyot tud villanni, és az éjjel készült felvételek is jók, ha tényleg élesek maradnak.

A hangszóró még mindig monó, egy darab árválkodik alul, ennek megfelelő hangminőséget produkálva. Aránylag hangos, vannak mély és magas dallamok, el lehet hallgatni vele a muzsikákat, de messze nem nyújt olyan élményt, mint a HTC vagy a Sony telefonjai.

Előrelépés üzemidőben

Mivel a Samsungnál tudni lehetett, hogy nem fogják újra kihegyezni az akkumulátort, hanem biztonsági megoldást választanak, az LG kezében volt a nagy lehetőség. A 3300 mAh-s akkumulátorral sikerült is jelentősen előrelépniük a G5-höz képest, aminek eredménye a legalább másfél napos teherbírás lett, persze ez lehet több és kevesebb is, attól függően, hogy ki mennyire érzi úgy, hogy tud okostelefon nélkül élni. A töltés USB Type-C csalakozón keresztül törtnénik, támogatott a Quick Charge, a vezeték nélküli etetés viszont csak az amerikai modellben érhető el. Hiba.

Már csak a legújabb Bluetooth hiányzik

A LG-nél a rendszerchip képességeire hagyatkozhattak, ami azért szinte minden fontos adatkommunikációs képességet biztosít a felhasználónak: 300/150 Mbps-os 4G/LTE (B20), NFC, USB OTG, valamint Bluetooth 4.2 (EDR, A2DP, LE) és 802.11/a/b/g/n/ac-s WiFi. Bluetoothból már van 5.0-s is, az S8 tudja ezt, és elvileg a HTC U is tudni fogja. Infra nincs, marad még vígaszdíjnak a villámgyors pozicionálást garantáló A-GPS (GLONASS, Galileo, BeiDou).

Remek telefon, de talán már tavaly kellett volna ez

Az LG G6 minden téren előrelépétt a G5-höz képest. A modularitás elhagyása miatt több mozgástér maradt a külső tökélyre fejlesztésében, amit a mérnökök sikeresen használtak ki. A remek formaterv és a nagyon szép képet garantáló kijelző mellett a hardver lehet megosztó, bár tényleg olyan jól összedolgozták a Nougattal, hogy nem érződik már, hogy sokkal gyengébb lenne, mint a legújabb megoldások. Kérdés viszont az időtállóság, ami már picit megkérdőjelezi azt, hogy igazi csúcsmodellnek nevezzük a dél-koreai gyártó újdonságát. A kamera persze még mindig mosolyt tud csalni az arcunkra, a széles látószög még a fotózáshoz kevésbé értő felhasználókat is kattintgatásra fogja ösztönözni. Az üzemidő nagyon jó, az adatkommunikációs képességekbe sem lehet nagyon belekötni.

A helyzet viszont az, hogy a G6 pont a mostani módosítással nőtt fel a Samsung Galaxy S7 edge mellé, ha megnézzük a specifikációkat, nagyjából ugyanazt kapjuk, csak egy év különbséggel. Nem azt mondom, hogy a friss Galaxy S8 annyival jobb vagy hibátlan lenne, de pár tízezer forinttal drágábban profibb kijelzőt, még vagányabb külsőt, valamint még egy szinttel jobb hardvert és kamerát kapott, egyedül talán üzemidőben nem villog annyira. A G6-nak a OnePlus 3T majd feleennyibe kerülő árazásával sem lesz könnyű megküzdenie. A VIP-Phone által megszabott, az LG hivatalos árfekvésénél még mindig olcsóbb, 220 ezer forintos ár tehát ennek fényében közepesnek mondható, pedig maga a telefon tényleg egy műremek, amit bármikor ezer örömmel használnék a mindennapokban.