HTC U11 teszt – préseld ki belőle a legtöbbet

Az új irány és a virtuális valóság

A HTC új lendülettel vetette bele magát a mobilos piacba, az U-széria megalkotásával ugyanis próbáltak dizájn szemponjából is változtatni, több-kevesebb sikerrel, ugyanis a tükrös, üveg hátlap azért elég megosztó a fém matéria után. Az anyagi helyzet valószínűleg stabil, hiszen a virtuális valósággal jó időben kapták el a fonalat, a Vive még mindig remekül teljesít, az eladások száma alapján a dobogóra simán felfértek a tajvaniak.

A telefonos biznisz azonban még nem találta meg a helyét, aminek az U Ultra indokolatlanul magas ára is hozzájárult, plusz hónapok óta nem volt igazi csúcstelefon, holott már minden konkurens bemutatta zászlóshajóját. A HTC májusban látta elérkezettnek az időt, hogy az U11-ről lehulljon a lepel, és mivel szinte minden felső kategóriás készülék ugyanolyan hardverrel lát idén napvilágot, kellett valami extra, amivel felhívhatják a figyelmet: ez lett a préselés, amiről a későbbiekben bőven lesz szó.

Szorítsd meg erősen

Az Edge Sense-ről már a bemutató előtt rengeteg pletykát lehetett hallani, és igen, ez lett az U11 ütőkártyája. Mivel a készülék az U-vonal külsejét vitte tovább, vagyis Gorilla Glass 5 üveggel védett (hogy egészen pontosak legyünk: optikai spektrumú hibrid rétegtechnológiával készült folyékony üvegfelület…) elő- és hátlap, oldalt fém kerettel, ezt valamivel tényleg meg kellett fejelni, valami olyannal, ami eddig még nem volt. A mobil hátulja egyébként bár trendi, nekem egyáltalán nem tetszik, villámgyorsan gyűjti az ujjlenyomatokat, plusz nem szép, bár azért a sok színből akad vagány darab.

Na szóval a lényeg az oldalakon van, ergo amikor a telefont normálisan fogjuk, akkor össze kell szorítani a tenyerünket, ezzel pedig aktiváljuk az extra funkciót, amihez számos dolgot társíthatunk. Egyrészt rövid és hosszú préselésre lehet beállítani, hogy elinduljon a kamera, a Google asszisztens, a hangrögzítő, vagy bekapcsoljon a zseblámpa, de azt is meg lehet adni, hogy egy adott alkalmazás startoljon el. Először elég fura dolognak tűnik, ám arra tényleg szuper, hogy a legfontosabb appokat könnyedén elérjük, olyan, mint a Force Touch, nem mindig kell, de jó, ha van.

Nagyobb kijelző, de a fényerő nem az igazi

Mivel az elődmodellnek számító HTC 10 QHD felbontású kijelzővel rendelkezett, nyilvánvaló volt, hogy az U11-nél sem lesz másképpen, bár immár 5,5 hüvelyken jelenik meg az 1440 x 2560 pixel. A tajvaniak nem nyújtották meg a Super LCD5 panelt, ám sajnos nem is dolgoztak rajta sokat, nem az élességgel, hanem a fényerővel van gond, napsütésben nem látható igazán, pláne oldalról nézve csökken nagyon.

Az érzékenység rendben van, szerencsére a vezérlőgombok sem harapnak el belőle, mivel a háttérvilágítással rendelkező vissza és az alkalmazásváltó, valamint az beépített ujjlenyomat-olvasóval bíró home gomb is érintésérzékeny. Felül a 16 megapixeles előlapi kamera mellett beszédhangszórót, a fény- és távolságérzékelőt, az értesítőledet. Az U11 már IP67-es védettséget kapott, vagyis búvárkodni nem érdemes vele, de egy méter mélységig le lehet merülni a vízben.

Erős, akár a többiek

Sok szót nem érdemes fecsérelni a hardverre, mivel ugyanaz, mint szinte az összes idei csúcskészülékben: nyolc Kryo maggal ellátott processzor, Snapdragon 835-ös rendszerchip, Adreno 540 grafikus gyorsító, valamint 4 GB RAM képezi a repertoár részét, e mellé csapódik a 64 GB-os adattároló, tehát a tajvani vállalat sem fukarkodott a tárhellyel, ráadásul még microSD-vel is lehet bővíteni. A hűtést jól megoldották, átlagos terhelés alatt egyáltalán nem melegszik a telefon, akkor hevül fel érezhetően, ha tényleg sokáig járatjuk maximumon a processzort.

Friss Android, érzékien megmunkálva

A HTC mindig ügyelt a szoftveres frissítésekre, az U11-et is Android 7.1.1 Nougattal adták ki, amire még felpakolták a Sense 7.0 felületet. Látszik, hogy egy gyártó sem szórakozik sokat a szoftverezéssel, egyedi ikonkészlet és csókolom, plusz programokból sincs elárasztva a készülék. Az Android ugyanúgy működik, mint más esetben, van klasszikus menü, felülről húzható le az információs sáv, létrehozhatunk mappákat a főoldalakon és a menüben is.

A tárcsázóban lehet prediktíven keresni, a TouchPal billentyűzet pedig hosszabb szövegek begépelésekor is méltó társ marad. Az ujjlenyomat-olvasó remekül működik, öt mintát képes eltárolni, nagyjából 10/9-szer felismeri az azonosítót. A HTC Sense Companion a mindennapi használatban segít, vizsgálja, miként működtetjük a telefont, és ennek megfelelően próbálja meg optimalizálni a rendszert, hogy mindig a megfelelő feladatok ellátása során kapjuk a legnagyobb erőforrást.

Van naptár, számológép, fájlkezelő, a Google minden fontos alkalmazása megtalálható a készüléken, az időjárás kliens kimondottan jól néz ki. Nincs külön zenelejátszó, erre a Play Zene használható, úgy tűnik, hogy egyre kevesebben próbálkoznak saját fejlesztéssel (a Samsung is a keresőóriás programját részesíti előnyben).

Az egyik legjobb mobilos kamera?

A gyártó nem állt be a dupla szenzoros sorba, helyette csak egy egységet építettek be, de erről csak pozitív szavakkal lehet beszélni: a 12 megapixeles, f/1,7 rekeszértékű, BSI szenzorral ellátott kamera UltraSpeed fókusza a samsungos Dual Pixelhez hasonló, hiszen minden pixel egyben fókuszpixel is, tényleg szélsebesen felméri a fotózni kívánt tárgy vagy alany távolságát a telefon. Videózni maximum 4K-ban tudunk, a lassítás is adott, méghozzá 1080p-ben és 120 fps sebességgel. A HTC a szelfiző közönségnek is kedveskedett, elölre ugyanis egy 16 megapixeles, f/2.0-s fényképező került, ami 1080p-ben tud filmezni.

Kameramódokból több is jutott: szelfivideó, szelfipanoráma, szelfikép, lassított felvétel, time-lapse, videó, panoráma, valamin professzionális. A 4:3-as szenzor képességeit a kézi módban lehet a legjobban kihasználni, hiszen itt lehet állítgatni a záridőn (1/8000-32 másodperc), az érzékenységen (ISO 100-800), a fehéregyensúlyon, az expozíció korrekción. Az időzítőt akár 10 másodpercre állíthatjuk, a helyes pozicionálást rácsvonalakkal segíthetjük.

Teljes felbontású képek EZEN a linken keresztül érhetőek el.

A képminőség magáért beszél, még HDR nélkül is remek a dinamikatartomány, a fókuszálás villámgyors, a részletesség és a vonalélesség messze átlagon felüli, nem felelőtlen kijelentés, ez lett a HTC legjobb kamerája. A fényképező sötétben sem jön zavarba, ilyenkor is világos felvételek lőhetők, a nappali alkotásoknál használt dicséretek itt is érvényesülnek, még ha egy kicsit korlátozott mértékben is.

BoomSound, 3D mikrofon

Az elődből teljesen érthetetlen módon kihagyta a HTC a BoomSound sztereó hangszórót, ám ezt a hibát még egyszer nem követték el, inkább ráfeküdtek a témára és megcsinálták sokkal jobbra, mint korábban, a telefon szinte minden vetélytársnál tisztább és hangosabb hangzásra képes. Újdonság a 3D-ben felvételeket készítő, négy darab optimálisan elhelyezett, Acustic Focust támogató mikrofon, aki hangjegyzeteket szeret készíteni, örömét fogja lelni benne.

Abban viszont aligha, hogy lemaradt a 3,5 mm-es jack csatlakozó, egyszerűen nem érzem úgy, hogy felkészült lenne bárki arra, hogy csak úgy elfelejtsük ezt a portot.

Apró vigasz, hogy a készülék mellé egy USonic fülhallgató jár, ami remekül szól, szóval aki kibírja a jack hiányát, legalább ebben örömét leli majd.

Sajnos nagyon gyenge akkuidő

Amire az U11 tesztek során valószínűleg nem jutott idő, hogy az akkumulátor üzemidejét lemérjék. A 3000 mAh-s telep ugyanis kevés ide, hiába takarékos a processzor, a kijelző eszi az energiát, ha normálisan használjuk a készüléket, akkor bizony 3-4 órás kijelzőidőnél többre egyáltalán ne számítsunk, márpedig ez kevés, a nap végén mindenképpen, de néha még közben is töltőre kell dugni a telefon.

A nafta USB Type-C-n áramlik a készülékbe, szerencsére a gyorstöltésnek köszönhetően egy perc egy százalékot jelent.

Nem lett Bluetooth 5, minden más igen

Sajnos hiába pletykálták, hogy az U11-ben már 5-ös Bluetooth-t kapunk, csak 4.2-re lett jogosult a termék, persze A2DP-vel, EDR-rel, LE-vel. Wifiből 802.11ac-s verzió jár, internetmegosztással, DLNA-val, 5 GHz-es támogatással. Akad NFC, a hibátlan és pontos navigáláshoz az A-GPS (GLONASS, BeiDou, Galileo) jön jól, infra nincs, van, aki szerint jó dolog, mások sosem használnák. A telefon egy nanoSIM-et kezel.

A legjobb HTC, de még vannak hibái

A HTC hatalmas lépést tett előre az U11-gyel, ami megannyi remek képességgel rendelkezik. Az IP67-es védettség standard, mondjuk a külsővel lehet vitatkozni, nekem egyáltalán nem tetszik ez a tükrös hátlap, de találkoztam olyannal, aki viszont maximálisan elégedett volt vele. A kijelzővel viszont bakiztak egyet, nem a felbontással van a gond, hanem a fényerővel, plusz semmi extrát nem csomagoltak mellé, nincs lekerekítettség, nincsenek extra vékony kávák, ilyen téren nem erőltették meg magukat a mérnökök. Akinek viszont a kamerázás és a hangzás a legfontosabb, az nyugodtan bízhat a tajvaniak termékében, hiszen bámulatosan szép fotókat lő, illetve minden konkurensnél szebb dallamokat biztosít és akkor még a négy, kiváló hangfelvételeket biztosító mikrofonról nem is beszéltünk.

A leggyengébb pont azonban minden kétséget kizáróan az üzemidő, egyszerűen az nem megengedett, hogy a nap végén izgulni kelljen, pedig nem játék vagy állandó fotózás miatt merül gyorsan a telefon.

A HTC U11 bruttó kiskereskedelmi ára 249.990 forint, amivel magasan az LG G6 és a Huawei P10 fölé pozicionálták a készüléket, de egy hangyányival a Samsung Galaxy S8 alá kerültek. Nos, a jó hír, hogy nem szálltak el az árazással, mint korábban, a rossz pedig, hogy ennél egy picivel többre lett volna szükség ezért az összegért. Nem arról van szó, hogy ne lenne remek telefon a tajvaniak újdonsága, de vannak hibái, amiket finomabb árazással lehetett volna kiküszöbölni. Ennek ellenére az Edge Sense rendkívüli, a kamera még inkább, a rendszersebesség pedig szintén tökéletes, szóval rosszul nem jár senki az U11-gyel, csak ha sokat használja, mindenképpen vigyen magával külső akkumulátort.