Az elmúlt időben a szokásosnál többet írtunk az Oppo megfizethető almárkájáról, a Realmeről, a cég készülékei ugyanis a hónaptól hivatalos forgalmazásba kerülnek Magyarországon is. Lacinál járt nemrég a Realme 8 Pro, amely az aktuális csúcstelefonja a márkának, hozzám pedig eljutott a fél éve megjelent „kistesó”, a Realme 7.
Ha többet szeretnél megtudni a Realme 8 Próról és magáról a márkáról, ajánlom, hogy nézd meg ezt a tesztvideót:
Miért a Realme 7?
Amikor kaptunk egy megkeresést a Realme hazai képviseletétől, kaptunk egy rövidebb listát azok közül a készülékek közül, melyek biztosan érkeznek Magyarországra a tavaszi bevezetéssel, ezek közül választotta ki Laci a 8 Prót, én pedig a 7-et.
A Realme 7 tavaly ősszel jelent meg, mellette a Realme 7 Próval. A két készülék között minimális különbség van: az SoC, a töltő típusa és a kijelző térnek el. A 7 Pro ugyanis OLED kijelzőt kapott, de csak 60Hz-es képfrissítésre képes, én pedig kíváncsi voltam, milyen egy középkategóriás telefonba szánt magas képfrissítésre képes IPS LCD panelt használni 2021-ben. Egyszóval választásom mellett a kijelző volt a döntő ok. Az elmúlt évben szinte minden gyártó azzal próbálta és próbálja meggyőzni a vásárlókat, hogy az ő mobiljukban van a leggyorsabb kijelző, így kíváncsi voltam, a saját Samsung Galaxy S10-emről a Realme 7-be átköltözve tényleg érezni fogom-e a változást, jobb lesz-e nekem, ha a nagyobb felbontású OLED-ről kisebb felbontású, de gyorsabb IPS panelre térek át?
És itt szeretném előre leszögezni azt, hogy ez a bejegyzés egy élménybeszámolóval egybekötött vélemény a Realme 7-ről, nem részletes teszt! Ha azt szeretnél olvasni, ajánlom a Mobilaréna oldalán megjelent több oldalas szakmai írást.
Doboz, külső, kijelző
A Realme 7 sárga dobozában a készülék mellett egy sötét színű szilikon tokot, egy 30 wattos fali adaptert és egy USB Type-C kábelt találunk.
A mobilt kézbe véve meglepően jó összeszerelési minőség fogadott, a műanyagból készült ház nem recseg, nem ropog. A nálam járt tesztkészülék hátlapja és kerete kék színű volt, a matt felület pedig kevésbé lett maszatos az ujjelnyomatoktól, mint a dobozban mellékelt egyszerű szilikon tok. Bár az összeszerelési minőség jó, IP-tanúsítványt vagy más vízállósági hitelesítést nem kapott a készülék, így érdemes vele víz közelében vagy akár egy nagyobb esőben is vigyázni.
A ház bal oldalán két hangerőszabályozó gombot találunk, a jobb oldalt pedig a bekapcsoló gombot. Utóbbiba integrálták az ujjlenyomat-leolvasót is. A szenzor használata elsőre fura volt, sokszor nem érzékelt, vagy csak sokadjára, de egy ujj-újraszkennelés megoldotta a problémákat, onnantól kezdve pedig tökéletesen és gyorsan oldott fel mindkét ujjamat hozzáérintve.
A ház alján találjuk az USB-C csatlakozót, jobb oldalán egy mono hangszóróval, bal oldalán pedig egy 3,5 milliméteres audio csatlakozóval. A hangszóró hangos, de torzít, hangzása dobozos. Ez kihangosítón keresztül történő telefonálásra megfelelő, de játszani, zenét hallgatni vagy videókat nézni vele inkább csak elmegy, nem jó élmény. A beszédhangszórót a kijelző felett találjuk, ennek minőségére és hangerejére panaszom nem lehet.
A kijelzőt a Gorilla Glass v3-as borításra ragasztva egy vastagabb fólia védi a karcoktól a telefont gyári dobozából kivéve, kifejezetten kellemes meglepetés. A kijelző, mint azt írtam IPS LCD, mérete 6,5 hüvelyk, felbontása 1080 x 2400 pixeles, képaránya 20:9 és képes 90Hz-es képfrissítésre is. A gyári alapértelmezett beállítás az adaptív képfrissítés, ilyenkor 60 és 90Hz között váltogat a telefon, de a hatalmas akku mellett nem jelentett érezhető különbséget az üzemidőben, ha bekapcsolva hagytam az állandó 90Hz-et.
A megjelenítő színeinek kalibrálására nem találtam lehetőséget a beállításokban a szemkímélő mód be- és kikapcsolásán kívül, így a szürkék és a fehérek kékes hatást keltettek az én szememnek és túlszaturáltnak éreztem néha a képet, a kontraszt és a fényerő viszont rendben volt. A szoftverben van sötét mód, amely manuálisan is kapcsolgatható, de automatizálható is. Ez esténként jól jött, az alacsony fényerővel együtt nem volt zavaró a sötétben használni a Realme 7-et, sőt, a szemeimnek kevesebb fáradtságot okozott a tesztmobilon olvasni gyenge fényerő mellett, mint a sajátomon.
Szoftver
Ha már szóba került a sötét mód, térjünk ki a szoftverre. Android 10-re épülő Realme UI 1.0 volt a nálam járt tesztkészüléken, melyre frissítés is érkezett a tesztidőszak alatt. A szoftver nagyon hajaz a Google-féle Androidra, bloatware-rel és reklámokkal én nem találkoztam. Az alapértelmezett alkalmazások szinte mindegyike a Google által kínált app, így egy másik droidos készülékről való átköltözés is egyszerű.
A kezelőfelület itt-ott eltér, a beállítások menüt, a gyorsmenüt kicsit átszabták. Ha nem tetszik az alap, van lehetőségünk ikonokat cserélni, témákat letölteni, de az igazi szabadságot a Realme UI 2.0-ás frissítés hozza majd el.
Van kétablakos mód, lebegő nézet videókhoz, illetve oldalról bepöccinthető gyorsmenü állítható parancsokkal (például képernyőkép, képernyőfelvétel készítése). Mivel One UI-t futtató készülékből költöztem a Realme 7-be, így kellett egy pár perc, mire megismertem, hogy mi és miként működik, de összességében minden olyat megtaláltam, amire szükségem volt.
Amivel nekem a szoftver kapcsán problémám volt: a magyar fordítás helyenként előforduló butasága, például a felugró értesítések között vagy a kamerában a kameramódok elnevezésében (a Portré módot az Álló menüpont hozza elő) és a kijelző méretéhez történő rossz illesztés. Utóbbi talán több magyarázatra szorul.
Történt nem egyszer, hogy a kijelzőpanel bal felső sarkába vágott kameralyuk alá csúszott az óra, de ez még a kisebb baj. Számomra zavaróbb volt a kézmozdulatokkal történő navigáció. Ilyenkor az alkalmazások feszítve kerülnek rá a kijelzőre, alul pedig nem marad egy minimális sáv sem a kijelző kerete és a megjelenített tartalom között – mint az iOS, a Samsung One UI, a Sony, a Google, vagy gyártón belül maradva a OnePlus saját kezelőfelületei esetén – arra, hogy a navigációs sáv megjelenjen. És ami még inkább zavaró ebben, hogy ugyanez történik a billentyűzet előhívásakor. Az említett rendszerek mindegyike megemeli minimum a háromgombos navigáció magasságával a virtuális billentyűzetet, elkerülve így a véletlen kilépés, véletlen szóköz beírása, stb. problémákat és kényelmesebbé teszi a gépelést és a mobil le nem ejtését. A Realme 7, hasonlóan a legtöbb mobilhoz ugyanis „fejnehéz” a kamerák miatt, a kijelző aljára lefeszített virtuális billentyűzettel pedig ügyeskedni kell, nehogy elejtsük még nagy méretű billentyűzet mellett is.
Ez persze a három gombos navigáció bekapcsolásával orvosolható probléma, én is végül a klasszikus módon használtam a mobilt, ez az alapértelmezett is.
Hardver, a Realme 7 használat közben
A nálam járt Realme 7-ben 8GB RAM és 128GB bővíthető tároló dolgozott a Mediatek Helio G95 játékra optimalizált processzor mellett. Ezzel a konfigurációval a mindennapi dolgokat, mint a közösségi média használata, levelezés, fotók kezelése, kétablakos mód használata bármilyen döccenés vagy nehézség nélkül elvégezte a telefon. De nem gyűlt meg a baja a komolyabb erőt igénylő feladatokkal sem, az Asphalt vagy a Call of Duty Mobile is elfutott a Realme 7-en, utóbbit közepes grafikára állítottam.
A rendszerben navigálva én nem találkoztam azokkal a lassulásokkal sem, melyet Laci a Realme 8 Próban a Realme UI 2.0-val igen.
Az 5000 milliamperórás telep nálam aktív használat mellett két napot és 7 óra körüli kijelzőidőket simán bírt. Ha kevesebbet nyomkodtam a mobilt, akár két és fél – három nap is eltelt, mire töltőre tettem. A játékok merítik legérezhetőbben a telefont, de a médiafogyasztással és az alap dolgokkal könnyedén és energiatakarékosan megbirkózik. A gyári dobozban mellékelt 30 wattos adapterrel pedig alig több mint egy óra alatt fel lehet tölteni nulláról százra a Realme 7-et. Ami meglepett, hogy a Dart Charge névre keresztelt gyorstöltés közben és energia-, illetve hardverigényes feladatok végzésekor sem melegedett érezhetően a mobil. A töltés közbeni használat során is simán kézben fogható a mobil és nem melegszik égetően a hátlapja, piros pont jár azoknak, akik a készülék hőelvezetését tervezték.
Kamerák
A Realme 7 hátlapján négy kamerát és egy LED villanót találunk. A kamerák elhelyezésének dizájnját nem gondolták túl, a négy szenzor egymás alatt helyezkedik el. A főkamera 48 megapixeles (f/1.8), az ultraszéles 8 megapixeles (f/2.3), a makró és a mélységérzékelő pedig 2-2 megapixeles (f/2.4).
A kamera applikáció átlátható és egyszerű, letisztult. A kamerák közti váltás gyors, ahogy az exponálás és a mentés is. Az elkészült képek jó fényviszonyok között élesek, időnként talán túlságosan is, lásd a feltöltött fotók közül a cirmos-fehér macska bundáját az első képen. Plusz érdekesség, amit észrevettem, hogy ha egymás után készít két fényképet a Realme 7, a második képen kevésbé erőteljes az élesítés, ismételten lásd a cirmos-fehér macskáról készült fotók közül a másodikat.
Gyengébb fények mellett, például a lakásban lámpafénynél már más a helyzet, a vonalélesség romlik, a zaj nő és oké minőségű, de nem kiváló fényképek születnek.
Ezt kiküszöbölendő, találunk éjszakai módot a készülékben. A záridő nem állítható, fix 3 másodperc alatt rögzít a telefon éjjeli módja és kevésbé zajos, jobb kontrasztot és színeket kínáló fényképek lesznek a végeredményben.
A főkamera képes háromszoros vagy ötszörös nagyításra, de ez digitális zoom, így a minősége nem kiemelkedő. Hasonló a véleményem a széleslátóról is. Erős fényben vállalható képeket készít, de a főkamerához képest nagyon eltérő színhőmérséklettel, este vagy gyengén megvilágított zárt térben pedig én nem használnám a zajos és gyenge kontrasztú végeredmény miatt.
A makró kamera ellenben számomra meglepően jó volt. Bevallottan előítéletes vagyok a makró-, monokróm- és mélységszenzorokkal szemben, hisz sokszor csak a kamerák számát akarja gyarapítani velük a gyártó, hogy eladhassa a készüléket Quad-kamera rendszerrel. S közben a második és harmadik kamera teljesen felesleges, alig használható valamire és sokszor pixelfőzelék minőségű képek készíthetők csak vele. A Realme 7 esetén a makróval, ha kellő mennyiségű fényt kap, egész vállalható képek rögzíthetők, ha valaki például Lego figurákat fotóz hobbiként mobiljával, annak akár kapóra is jöhet. Mindez ellenére mondjuk szívesebben láttam volna a két 2 megapixeles szenzor helyett egy dedikált telefotó kamerát vagy egy jobb minőségű széleslátót.
Az előlapon egy 16 megapixeles szenzort találni, amivel a szelfik készülhetnek. Itt is van HDR effekt, szoftveres háttérelmosással portré mód és mindenféle szépség effektek. Utóbbiak szerencsére nincsenek gyárilag bekapcsolva. Meglepően jó minőségű képeket rögzít a Realme 7 előlapi kamerája, a szelfik valósághűek, a színek és a kontraszt rendben vannak, bár a részletesség terén biztos lenne, aki talál kivetnivalót.
Összegzés
Kellemes meglepetést és pozitív szájízt hagyott maga mögött a Realme 7. A készülék ár-érték arányban egy korrekt csomagot nyújt, bár a 90Hz-es képfrissítésen kívül olyan tulajdonságát én nem találtam, ami kiemelné a mezőnyből. A Xiaomi Mi 10T Lite, a Redmi és Redmi Note készülékek, a Poco X3 és akár a korábbi, de hardveresen nagyon hasonló Realme 6 is konkurencia a Realme 7 számára.
A Realme 7 lépéshátrányból indul a hazai piacon, hisz egy féléves eszköz, az azóta megjelent Xiaomi mobilok ezen az árszinten hozzák ugyanezt, vagy bizonyos dolgokban többet is. Ettől függetlenül a 6/64GB-os modell 70 ezer forint körül, míg az általam is kipróbált 8/128GB-os modell 90 ezer forint környékén jó vétel lehet a Realme 7-ből.
Hivatalos hazai árak és elérhetőségek
A Realme 7 április 21-től kapható a Vodafone kínálatában kék színben. A szolgáltatónál a 6/64GB-os készülék elérhető. A mobil teljes ára 73.290 forint, előfizetéses csomagban azonban már 0 forintért is hazavihető RED Free csomagban.
A Realme 7 kistestvére, a 7i pedig májusban érkezik a Telenor kínálatába ezüst színben. A 7i-ből a 4/64GB-os lesz kapható itthon és hasonlóan a Vodafone ajánlatához, Hiper L+ és XXL csomagokkal már 0 forintért elvihető lesz.
