Nyáron frissítette teljesen vezeték nélküli fülhallgatóját a Sony, ám Magyarországra végül csak október elején érkezett meg a termék. A boltokba kerüléssel egyszerre hozzánk is befutott a Sony Magyarországtól egy példány tesztre, melyet egy hétig használtam minden nap.
A borsos árú fülhallgatónak vannak előnyei és hátrányai is, de egy valami van, amiben kiemelkedő és a Sony érezhetően ezzel akarja megnyerni a vásárlókat. Ez az egy dolog pedig a zajszűrés, amiben a WF-1000XM3 bőven túlteljesíti elődjét és végre tényleg felér a japánok WH-szériájához.
Mi van a dobozban?
A kicsit trükkös módon nyíló dobozban a fülhallgatókat, a töltőként is funkcionáló hordozó bölcsőt, hat pár eltérő méretű fülpárnát és a bölcső töltéséhez szükséges USB-C kábelt találjuk. Mellette termékleírást, garancialevelet és a szokásos papírmunkát rejti még a doboz. A kicsomagolási élményem pozitív volt, a doboz külső részéből bal oldalon lehet kicsúsztatni egy kisebb dobozt, melyben a füles és a tartozékok vannak. A belső karton fekete, a füles körüli része pedig ki van párnázva, hogy ne sérüljön az eszköz. A dobozon is érződik szerintem, hogy a Sony prémium terméknek szánja a WF-1000XM3-at, de ezt egy 70-80 ezer forint körüli áron kapható fülhallgatótól el is várható.
Üzemidő, töltőtok
A Sony a fülesre 6 órányi üzemidőt ígér, a töltőtokra pedig három teljes feltöltést bekapcsolt zajszűrés mellett. Ezt a 6+18 órát a teszt alatt nem cáfolta meg a termék, egy hétig napi 1-2 órányi használattal bőven kibírt. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni az üzemidővel kapcsolatosan, hogy a százalékos töltöttségét a toknak egyszerűen nem lehet megnézni. Ugyan van állapotjelző LED fény rajta, ami villog, viszont sem a kezeléshez szükséges applikáció, sem a mobiltelefon nem írja azt, hogy mennyi energia maradt a tokban. Ez különösképp azért fura, mert a két fülhallgató töltöttségét folyamatosan jelzi az alkalmazás és a mobilon az állapotsáv is. Remélem, hogy egy szoftveres frissítéssel ezt minél hamarabb pótolja a Sony.
A fülhallgatók töltése egyébként gyors, 10 percet a tokban eltöltve magukba szívnak másfél órányi zenelejátszáshoz szükséges energiát.
A tok vezeték nélkül sajnos nem tölthető, de ami számomra még bosszantóbb volt, hogy nincs rajta egy árva fia gomb sem. A párosítás Androidon egyszerűbb, mivel a tokban van NFC, így elég csak hozzáérniteni a tokhoz a telefonunkat. Ugyanakkor ha iOS-szel vagy számítógéppel hangolnánk össze, akkor rá vagyunk utalva mobilon az applikációra (ami iOS-en kifejezetten bugos és külön értesítést is küld az első használatkor, hogy iOS 13 alatt nem biztos, hogy jól fog működni), számítógépen pedig a tokra és a fülesek oldalán található érintőfelületre. Öröm az ürömben, hogy a Sony nem sajnálta ki a LED-eket, így a fülhallgatók és a tok is villogással jelzik, amikor párosításra kész módba léptek és egy szolid fénnyel, amikor sikerült is a procedúra. Az első párosítás után egyébként minden egyes alkalommal jelzik egy rövid kis villanással, amikor rácsatlakoztak a párosított eszközre.
A bölcső anyaga műanyag, a fedlap pedig fényes, fémes hatást kelt. Két színben elérhető, nálam a fekete-arany járt. A fényes felülettel azonban van egy probléma, méghozzá az, hogy irdatlanul gyűjti a karcokat. Vélhetően nem én voltam az első tesztelő, akinél járt a termék, mert már úgy érkezett meg hozzám, hogy a Sony felirat körül a fényes felső részen tolongtak a (hajszál)karcok.
A tok mérete hatalmas, közel kétszer akkora, mint az AirPods hordozója, ráadásul súlyosabb is. Így nadrágzsebben neccesen fér el, de egy kabátzsebbe már egyszerűen be lehet csúsztatni. A fedlapot mágnesek fogják meg, melyeket könnyű egy kézzel is kinyitni és melyek stabilan tartanak, kosz sem tud bekerülni. A záráshoz hasonlóan a két fülhallgatót is mágnesek tartják bent a tokban. A füleseknek szánt rész kialakítása miatt rosszul nem lehet berakni a jobb és bal fülhallgatót, a mágneseknek hála pedig biztos, hogy tölteni is fognak, amikor a tokba kerülnek.
Párosítás, szoftver
Az előző bekezdésben a párosítás menetét lényegében már leírtam. Fontos viszont megjegyeznem azt, hogy bár több eszközhöz is tud szimultán csatlakozni a fülhallgató Bluetooth 5.0-án át, az eszközök közti gyors váltás nem biztosított. A felhasználónak az eszközének menüjéből kell kiválasztania, hogy a füles mihez csatlakozzon.
Azt is említettem, hogy van egy, a Sony által a fülhallgatóhoz készített applikáció. Ezen keresztül tudunk csatlakozni, itt lehet állítani a zajszűrés mértékét. Megadhatjuk, hogy a jobb és bal fülhallgatón található érintőfelület mit csináljon és van hangszínszabályzónk is.
A hangszínszabályzó nekem jól jött, az ízlésemhez kicsit laposnak éreztem az alapbeállítások hangjait, így emeltem a basszuson és onnantól kezdve minden rendben volt. Mivel a WF-1000XM3 azonban nem támogatja az LDAC kodeket, így az olyan trükkökről, mint a WH-1000XM3 esetén a térbeli hanghatás állítása itt le kell mondanunk.
Van azonban arra lehetőségünk, hogy beállítsuk, hogy a füles érzékelje a mozgásunkat és ahhoz igazítsa a környezet zajainak kioltását. Például ha azt észleli, hogy sétálunk, akkor gyengít a zajszűrésen, de ha a buszon vagy az irodában ülünk, akkor felemeli a zajszűrés mértékét.
A szoftver legnagyobb hiányossága, hogy — a teszt írásakor — nem jelzi a tok töltöttségét, ezt sürgősen pótolnám a Sony helyében.
Használat közben, kialakítás
A WF-1000XM3 érzékeli, ha kivesszük vagy visszarakjuk a fülünkbe, ennek fényében pedig szünetelteti vagy elindítja a lejátszást. Ilyenkor egy-két másodpercnyi csúszás van a tényleges mozdulat és a fülhallgató által végrehajtott művelet között, az AirPods például sokkal gyorsabban reagál ebben a szituációban.
Mint korábban már említettem, a jobb és a bal oldali eszközön is van egy-egy érintőfelület. Ezek a füles hátsó részén találhatók, szokni kellett, hogy hol keressem őket. A Galaxy Budshoz képest jobban érzékelnek ugyan, de van még hova fejlődni. Ami kifejezetten jól működött, az a fülelés mód, amikor rajta tartjuk az egyik érintőfelületen az ujjunkat, a fülhallgató pedig automatikusan leveszi a zajszűrést. Ez hasznos lehet, ha éppen szólnak hozzánk, mi pedig tényleg hallani is akarjuk, hogy mit mondanak.
Nekem a közepes méretű harangot használva kényelmesen megült a fülemben a WF-1000XM3, ugyanakkor néha igazgatnom kellett a fülemben. Az eszköz mérete kifejezetten nagy, így nagyon kiáll a fülből. Téli sapka alá szerintem felvenni nem is lehet kényelmesen. Az igazgatás annak tudható be, hogy az eszközt kizárólag a hallójáratba bedugott párna tartja a helyén, a fülkagylóban nincs semmilyen támasztéka. Ennek következménye az, hogy bár kiesni nem fog, időnként elfordul. Szerencsére a fülhallgató 8,5 grammos súlya nem érződik nehéznek a fülben, nem tapasztaltam azt, hogy húzná a fülemet, amikor benne volt.
Nagy hibája a WF-1000XM3-nak, hogy nem víz- vagy verejtékálló, így sem esős időben, sem edzés közben nem igazán érdemes hordani.
Hangminőség, zajszűrés
A zenei hangminőség és a telefonálás közbeni hangminőség is jó, viszont vannak korlátai. Mint írtam, nincs LDAC vagy apt-X, csak SBC és AAC kodek, melynek a következménye az, hogy a zenei részletesség oltárán áldozatot kell hoznunk, például a nagytesó WH-1000XM3-hoz képest. A gyengébb adatátvitelt a Sony a fülhallgatóba épített QN1e processzor tudásával próbálja kárpótolni, mely digitálisan javítja a gyengébb részletességű hangokat is. Szerintem azonban a teljesen vezeték nélküli fülhallgatók között így is az egyik legjobb termék, főleg a zajszűréssel együtt.
Közepes hangerőn kényelmesen lehet vele zenét hallgatni a metrón anélkül, hogy a külvilág zavarna minket. A középtartomány élénk és teljesen rendben van. A magas hangok is tiszták. Viszont szerintem a 6 milliméteres drivernek a mélyekkel meggyűlik a baja még ha kalibrálunk a hangzáson a hangszínszabályzóval is. Egyszerűen tompának érződtek a mély hangok és a basszus számomra. Ez kifejezetten furcsa attól a Sony-tól, akiknek külön Extra Bass termékkategóriájuk is van.
A zajszűréssel egy folyamatos monoton zúgás is hallható a fülhallgatóból, de ezt mondjuk egy csendes szobában fogjuk észrevenni, amint kilépünk az utcára vagy elindítjuk a zenét, eltűnik. És várhatóan nem egy alapból csendes szobában szeretnénk zajszűrést használni, én legalábbis biztosan nem.
A hívások közben én a tesztidőszak alatt mindig rendesen hallottam a másik felet és nem kaptam panaszt arra vonatkozóan, hogy engem nem lehetne hallani. Ha valaki telefonáláshoz használná a WF-1000XM3-at, azt klasszikus headsetként is megteheti, a fülesek működnek egyenként is.
Dalok, amiket hallgattam a teszt során:
Amikor a fülhallgatók elkezdtek merülni, jelentkezett a hangátvitel csúszása és elkezdte eldobálni időnként a kapcsolatot is, így erre érdemes felkészülnünk. Normál használat közben nem tapasztaltam se csúszást és a kapcsolat is stabil volt.
Összegzés: Sony WF-1000XM3
A Sony WF-1000XM3 kompromisszumokat kíván. Ám ha szükségünk van zajszűrős teljesen vezeték nélküli fülhallgatóra, akkor jelenleg nem találni ennél olcsóbban jobb alternatívát. A kompromisszumok száma nem elhanyagolható, a húzós ár mellé pedig erős konkurencia társul. Ha valakinek a zajszűrés áll a prioritások első helyén, az meg lesz elégedve a fülhallgatóval, ezekre az embereket céloz a Sony. Ám amennyiben a Sony követi a WH-szériás fejhallgatóinak fejlesztési modelljét a zajszűrős fülhallgató terén is, akkor várhatóan a következő eszköz lesz az, amely már bárki számára ajánlott vétel lesz.
A teszthez a Sony biztosította a WF-1000XM3 fülhallgatót. A terméket a tesztidőszak végével visszaküldtünk a cégnek. A Sony nem fizetett a bejegyzésért és tartalmáért, ők is akkor látták először, amikor az oldalon megjelent.
