Samsung Galaxy A7 (2018) teszt – tripla vagy semmi

A Samsung szeptemberben bejelentette első tripla hátlapi kamerával felszerelt okostelefonját, az idei Galaxy A7-et, ami hardveresen például az A8 szintjét hozza, ám sok szempontból visszalépés a tavalyi A7-hez képest is.

Kezdeném a dobozzal, ám hozzánk egy nagyon minimalista csomagolásban érkezett, amiben mi a telefonon kívül csak egy töltőt kaptunk, viszont ha ti megveszitek az A7-et, akkor kaptok egy használati útmutatót, egy simtűt, egy microUSB kábelt, egy 10W-os fali adaptert és egy jack-es fülhallgatót.

A Galaxy A7 2018 legnagyobb szexepilje egyértelműen a tripla hátlapi kamera, ez az, ami megkülönbözteti a többiektől a palettában. A Samsung és a Sony az egyetlen a nagyobb gyártók közül, akik nem szálltak fel a notch-vonatra és ez alól persze az A7 sem kivétel, a Samsungtól megszokott, lekerekített sarkokkal tarkított Infinity Display megoldást fogjuk itt is találni. Fölötte a szokásos elemeket kapjuk, az előlapi kamera mellé társul egy LED villanó is, ám az értesítési LED az kimaradt a palettából.

A hátlapi elrendezés nagyon minimalista, látszik, hogy semmivel sem akarták elvonni a figyelmet a tripla kameráról, mindössze egy márkajelzést fogunk kapni az egyébként ismeretlen típusú Gorilla Glass üveg hátlapon. A tavalyi A7 Gorilla Glass 4 üveget kapott, erről az ideinél nincs információnk, de egy hét alatt védelem nélkül használva sem karcolódott meg.

Ami esetleg még hiányozhat, az az ujjlenyomat-olvasó. Ez nem tűnt el, hanem áthelyezték a fém keret jobb oldalára. Érdekes választás ez a Samsungtól, a szenzort elég csak megérinteni a feloldáshoz, ami egyébként kellőképp gyors, bár nem a legfürgébb. 10-ből 9-szer felismerte az ujjam, bal kezeseknek annyira nem kényelmes szerintem, de abszolút megszokható. Egyébként arcfelismerés is van a készülékben, ha azt preferálod inkább.

A hangerőszabályzók kicsit magasra szöktek, felül kapunk egy zajszűrő mikrofont, bal oldalon van a kártyák tálcája, amire kompromisszum nélkül rátehetünk két nanoSIM-et és egy microSD-t, végül alul találjuk a mikrofont, a hangszórót, a jack csatlakozót és a microUSB portot.

Anyaghasználat szempontjából szerintem rendben van a készülék, bár nekem az A8-at leszámítva az egész idei A-széria visszalépés a tavalyihoz képest…Tavaly az egész széria megkapta az USB Type-C portot és az IP68-as vízállósági tanúsítványt. A Galaxy A8 ezeket megkapta idén, ám az A7-ből ezek sajnos kimaradtak.

Az egy szem alsó hangszóró is kicsit dobozos hangzással bír, ám a maximum hangereje elég ahhoz, hogy tisztes távból is meghalljuk, ha hívnak.

Az előlapon egy kereken 6 hüvelykes, 1080 x 2220 pixel felbontású Super AMOLED kijelzővel fogunk találkozni és révén, hogy Samsung mobilról van szó, meg is lepődtünk volna, ha más lenne.

A panelre nincs kifogásom, a maximális fényerő remek, a színek élénkek, bár kicsit túlszaturáltnak tűnnek, de persze van lehetőség a színegyensúly állítására is a beállításokon belül.

A telefon kapott Always-on kijelző funkciót is, a virtuális home gombnál viszont ellentétben a Galaxy S8-cal és S9-cel nem nyomásérzékeny a panel, a kijelzőt dupla koppintással tudjuk ezen a ponton feléleszteni. Kijelzőfronton a Samsungnál megjelenítési minőségben sosem volt gond, most sincsen.

Igaz, hogy a telefon új, ám Android 8.0 Oreo alapokon Samsung Experience 9.0 felülettel debütált. A régi TouchWizes érát sikeresen elhagyta a vállalat, a felület sokkal jobban használható, bár mivel nem csúcshardver hajtja a mobilt, így ne lepődjünk meg, ha néha egy-egy döccenéssel találkozunk, bár a szoftveren mindig tudnak javítani.

Funkciókban itt sincs hiány, testre tudjuk szabni a navigációs sávot, van egykezes mód, osztott képernyős mód, duplikálhatjuk az üzenetkezelő appokat a dual messenger funkcióval, van egész jó eszközkarbantartó és még sorolhatnám.

Extra appok tekintetében elég visszafogott a telefon, a szokásos Google és Samsungos appokon kívül csak a Microsoft office tagjait fogjuk megtalálni rajta, de opcionálisan további Samsung programok is telepíthetőek igény szerint.

Hardveres szempontból a mobil a tavalyi A7-hez képest fejlődött, ám az idei A8-tól kizárólag belső tárolóban tér el. Az A7 2018 belsejében egy Exynos 7885 típusú 8 magos rendszerchip (2 x 2,2 GHz Cortex-A73 + 6 x 1,6 GHz Cortex-A53) teljesít szolgálatot, amihez egy Mali-G71 grafikus gyorsító és 4 GB RAM társul.

Van ugyan az A7-ből 128 GB-os modell is, ám hazánkba 64 GB belső tárhellyel került forgalomba, ami azért így is az A8 alap tárhelyének a duplája, ebből a szempontból nincs okunk panaszra, 52 GB a szabadon felhasználható tárhelyünk.

AnTuTu Benchmark	122021 pont
Geekbench 4	1526 / 4398 pont

Ez a hardver a mindennapokban is arra elegendő, hogy az alapvető közösségi applikációk gördülékenyen fussanak, de persze van elég kraft a mobilban, hogy játszani is lehessen rajta. Gördülékenyen futott a telefonon többek között az Asphalt 9 és a PUBG Mobile is medium grafikán. A szerverlaggokon kívül nagyobb akadással nem találkoztam a játékmenet során.

Adatkommunikáció szempontjából Bluetooth 5.0, kétsávos WiFi, A-GPS, GLONASS és BDS támogatottság is jellemzi, valamint FM-rádió és NFC is van benne, utóbbinak köszönhetően a mobilfizetés is lehetséges.

Az előlapon egy 24 MP-es, f/2.0 rekeszértékű kamera található, amivel abszolút vállalhatóak a szelfik, az élő fókuszra keresztelt szoftveres háttérhomályosításnál viszont nem túl agresszív a határ az előtér és a háttér között, illetve ezek szerint a székemmel is voltak bajai, de ezt leszámítva abszolút okés. A képek teljes méretben Google Drive mappánkban találhatók.

A fő attrakció természetesen a hátlapi trió. Fentről lefelé nézve van egy 5 MP-es, f/2.2 rekeszértékű, mélységet vizslató kamera, egy 24 MP-es, f/1.7 rekeszértékű és fázisdetektáló autófókusszal felszerelt fő egységünk és egy 8 MP-es, f/2.4 rekeszérték széles látószögű modul.

Sokan kérdeztétek, hogy minek a három kamera, nos a Samsung így oldotta meg, hogy a telefon képes legyen portréfotók és széles látószögű képek készítésére is, ám a Galaxy A9-cel ellentétben az A7 optikai zoomra nem képes.

A szoftverben zoomolva digitális zoomot kapunk, kizárólag a dedikált kameraváltó ikonnal tudunk váltogatni a fő kamera és a széleslátószögű között. Jó látni, hogy a Samsung is nyit ebbe az irányba, ám az is látszik, hogy nem csúcskészülék. A Huawei Mate 20 Pro igaz, hogy 3x ennyibe kerül, de a széles látószögű kameránál kiküszöbölték a halszem effektust, itt azonban a kép sarkainál láthatóan nem egyenes a beton, a színek viszont élénkek.

A széles látószögű kamera fix fókuszú, így érintéssel nem tudunk fókuszpontot választani, de az expozíciót is csak profi módból állíthatjuk.

Mindenesetre a készült képek nem rosszak, különösen korrekt fényviszonyok mellett, a vonalélesség határozott, ám korlátozottabb fényviszonyok mellett nagyon erős a zajcsökkentés, így közelebbről nézve elvesznek a részletek, a fotók pedig olajfestményre hasonlítanak.

Videózás szempontjából hiányzik a 4K, így maximum FHD@30FPS-sel tudunk a telefonnal videót rögzíteni, ezenfelül lassításra és timelapse felvételekre is van lehetőség.

A Galaxy A7 (2018) üzemidejéről egy 3300 mAh-s akkumulátor gondoskodik és köszönhetően a viszonylag hatékony, 14 nanométeres lapkának egy komolyabb napot is kibír egy feltöltéssel. Ha visszafogottabban használjuk, a jó készenléti idő miatt akár ilyen másfél napig is használható, az átlagos kijelzőidő nálam 5 óra könyékén mozgott.

Üveg ugyan a hátlap, de vezeték nélküli töltést nem támogat, kizárólag a microUSB porton keresztül tölthetjük a gyári, 10W-os gyorstöltővel.

Ha nem veszem figyelembe, hogy mit tudott a tavalyi A sorozat, akkor remek készülékről van itt most szó, de ha figyelem, akkor visszalépés történt, nincs vízállóság és USB-C port sem.

Ellenben a telefon jól használható, sok esetben hasznos lehet a széles látószögű kamera, ám ha ez nem igényed és inkább vízálló mobilt szeretnél, akkor ott van szinte olcsóbban a Galaxy A8 (2018), ha pedig eltekintünk a Samsungoktól, 100.000 Ft környékén hazaviheted a Honor 8X-et, de akár a csúcsteljesítményű Pocophone F1-et is.