Túlélőhorror reneszánsz, ami nem is igazán túlélő és nem is nagyon horror, viszont rendkívül élvezetes.
A Heartworm című videojáték a 2020-as évek indie túlélőhorror reneszánszának egyik legizgalmasabb, de talán legmegosztóbb darabjává is válhat. Vincent Adinolfi egyedül fejlesztett alkotása nosztalgikus utazás a klasszikus PS1-es éra túlélőhorrorainak világába, miközben saját jogán is igyekszik új irányokat keresni a műfajban, teszi ezt úgy, hogy túl sok harc, és manapság divatos horror elemek sem igazán kaptak helyet a műben. Ennek ellenére, aki ezt a klasszikus zsánert kedveli, valószínűleg ebbe a játékba is örömmel fog néhány órát beletenni, amíg eljut a történet csúcsáig.
A fiatal Sam áll a játék középpontjában, aki szeretett nagyapja halála után képtelen feldolgozni a veszteséget. Egy netes legenda nyomába ered, állítólag egy elhagyatott hegyi ház ajtaja a túlvilágra nyílik, ahol talán újra találkozhat szerettével. Ahogyan az várható, a házban rejlő út túlságosan is valóságossá válik, de nem úgy, ahogyan Sam azt szeretné. A Heartworm cselekménye fókuszált és minimalista, csak annyit tudunk meg a múltról és a karakterekről, amennyi feltétlenül szükséges. Ez egyszerre teremti meg a elmélyült hangulatot és okoz némi csalódást azoknak, akik részletesebb háttértörténetet várnának, mert bár van lehetőség különböző feljegyzéseket olvasgatni, azok inkább a folyamatos narratívát hivatottak építeni.
Kétségkívül és vitathatatlanul a hangulat a Heartworm legnagyobb erőssége, kellően melankolikus, nosztalgikus, gyakran lassan hömpölygő atmoszféra, amit az andalító zene, a meglepően puha színvilág és a PS1-es grafikára hajazó látvány együttese teremt meg. Ez a játék nem a jumpscare-ek vagy az intenzív félelemkeltés bajnoka, sokkal inkább az elgondolkodtatás, az emlékezés és a veszteség érzésének átélésére helyezi a hangsúlyt.
Mint azt már mondtam a Heartworm játékmenete túlélőhorror klasszikusokat idéz, de modern csavarral, melynek alapja a fix kameranézetek, korlátozott mentési lehetőségek (csak a zsánerben kötelező biztonságos szobákban), limitált tárgyhasználat, folyamatosan fogyatkozó erőforrások. Minden konfliktust alaposan mérlegelni kell, harcolni, vagy menekülni érdemes inkább? Sam egyetlen „fegyvere” a kamerája (erős Fatal Frame-utalással), a szellemek néhány kattintás után eltűnnek, de a rendszer kevésbé összetett, mint a japán elődökben. Nincs precíz célzás és kevés a fejlesztési lehetőség, idővel ennek monotonitása zavaróvá válhat, de a kb. 5 órás fősodor esetén ez még elviselhető negatívum.
Nem félelemkeltésben, hanem a téma feldolgozásában, az állandó belső feszültség fenntartásában jeleskedik inkább a Heartworm. Különösen erős nosztalgiarész, az atmoszféra minden pillanatban magával ragad. Akadás, fps-ingadozás, bug szinte egyáltalán nincs. A játék megbízhatóan fut, Steam Decken is kimondottan jól teljesít. A fix kameranézetek remekül váltogatják a távoli és közeli látószögeket, vizuálisan grandiózussá vagy éppen fókuszálttá téve az egyes helyszíneket. Irányításban helyett kapott a régi „tank control”, de igény szerint modernebb vezérlés is választható, mindkettő igényel azért még némi reszelést, de semmi komolyabb hibával nem találkoztam. A történet elég minimalista, időnként túlzottan elnagyolt háttérvilággal, bár a rövidsége okán ez nem igazán zavaró. Az ellenségek és főellenfelek nem túl változatosak, a főbb összecsapások egyszerűek, nem jelentenek komolyabb kihívást. A kamera kezelése kapcsán ritkán előfordulhat, hogy egy-egy fix kamera eltakar fontos tárgyakat, ajtókat, amely kissé frusztráló lehet. És ahogy korábban is írtam nem igazán ijesztő, bár ez eléggé szubjektív, de nyilván, aki a manapság divatos intenzívebb élményre vágyik az csalódni fog.
Összességében a Heartworm egy kellemes indie túlélőhorror, amely minden apró hibájával együtt is szerethető, helyenként lenyűgöző hangulatú és nosztalgikus utazás. Minimalista története és egyszerű mechanikái egyszerre előnyei és gyengeségei, ám az atmoszféra és a témával való bátor, személyes szembenézés feledtetik az apróbb hibákat. Igazi csemege lehet a műfaj szerelmeseinek, akik inkább elgondolkodni, mint félni akarnak játék közben.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Vincent Adinolfi
Kiadó: Dread XP
Platform: PC
