Ötletes puzzle játék lett a Viewfinder, amiben kedvünkre hajlíthatjuk a teret, ha már unjuk a strandot.
Manapság már egyre kevésbé igény, hogy egy játékban gondolkoznunk kelljen. A többség megelégszik azzal, hogy elmesél egy-egy történetet és az ehhez vezető utat, pedig hatalmas irányjelzőkkel kövezi ki számunkra. Félre ne értsetek, nincs ezzel probléma, megértem, hogy ezek a mai igények, de üdén hat a mindennapokban megfáradt játékosra, ha némi kihívással, ötletes fejtörővel, vagy teszem azt egy hatalmas felfedeznivaló világgal találkozunk, ahol csak főbb iránymutatást kapunk. És valószínűleg az emberek ízlése változott meg, mert az ilyen típusú játékok, ma már nem olyan közkedveltek, mint régebben voltak, de ennek ellenére, azért szerencsére megvan a közönsége, így hébe-hóba készülnek még olyan remek alkotások, mint a Viewfinder.
A Viewfinder története szerint karakterünk megpróbál titkokat feltárni egy kutatás mögött, amely végül kudarcot vallott a környezet helyreállításában. Mindezt teszi egy olyan szimuláción keresztül, amit új technológiák tesztelésére használtak, hogy segítsenek újra egyensúlyt teremteni az elsivatagosodott, Marsra emlékeztető ökoszisztémában. Tesszük mindezt személyes perspektívánk segítségével, aminek megelevenítésére fix-, vagy akár egy hordozható instant fényképezőgépet hívhatunk segítségül. Az így elkészített képeket pedig beilleszthetjük a szimuláció által elénk tárt “valóságba”, ezzel akadályokat megszüntetve, tárgyakat materializálva, vagy éppen hidakat készítve. A készíthető képek száma természetesen véges és plusz csavar, hogy a beillesztett képünk, a mögötte található tájat törölni fogja, tehát nem árt odafigyelni. Szerencsénkre azonban egy gombnyomással visszatekerhetjük az időt, így gyakorlatilag végtelen alkalommal próbálkozhatunk a megoldással.
A Viewfinder igazi élvezeti faktorát pedig az fogja adni, hogy nem igazán lesz utalás arra, hogy az adott helyen hogyan is kellene tovább haladnunk. Így olyan fejtörőkkel fogunk találkozni, amit szinte azonnal, amit néhány perc alatt, vagy amit csak hosszas töprengés után tudunk majd abszolválni. Ami amúgy nagyon fura, hogy a játékmechanikát és a történetet nem igazán kötötték össze, legalábbis nem magyarázták meg, hogy a környezet megmentése és a szimulált világ ilyetén kijátszása hogyan is függ össze. Annyira nem mondanám nagy hibának, de számomra az ilyen történetmesélési hibák elvesznek az élményből és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem leszek egyedül.
A látványra nem tudok panaszkodni, mert tekintve, hogy a mesterséges intelligencia által, a kutatók feljegyzéseiből megalkotott világban császkálunk, még erény is lehetne az egyszerűség és az ismétlődés, de kétlem, hogy ennyire meta lenne a Viewfinder világa. Viszont a színes, stilizált világ jól esik a szemnek, a geometria és a fizika is jól viseli a folyamatos, “egyedi” változásokat és emellett a futásteljesítmény is rendben volt PlayStation 5-ön. Az audió is jól működik, bár elég minimál a stílus. Szerencsére hellyel-közel belefutunk néhány szinkronizált naplóba, ami megtöri a csendet, talán némi monologizálás még belefért volna, hogy tovább színesedjen az élmény.
Összességében ki kell, hogy jelentsem a Viewfinder egy jó puzzle/kaland játék, de az egészet a játékmechanika és a fejtörők megoldásának katarzisa viszi a hátán. A grafika és a hangok bár jók, kiemelkedőnek azért nem mondanám és ezen a történet egyszerűsége sem segít. A szavatosság nem rossz, kb. 6 óra alsóhangon kijön a kampányból, de ha az opcionális dolgokat is hozzátesszük, akkor simán kapunk ügyeségtől függően plusz 2-4 órát. Lényegében nyugodt szívvel ajánlom bárkinek kipróbálásra, főleg, hogy ingyenes demó is elérhető minden platformon. Nem váltja meg a világot, de igazán jó leülni és rövidebb etapokban elszórakozni vele, tehát tegyetek egy próbát mindenképpen!
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Sad Owl Studios
Kiadó: Thunderful Publishing
Platform: PC, PlayStation 5
