Nagy reményekkel ugrottam az Atlas Fallen által ígért fantasy kalandba, de hatalmas pofon lett a vége.

Nem igazán kenyerem a fantasy, de egy jó JRPG vagy akció RPG még ezt a keserű pirulát is édes álommá tudja változtatni és amikor először megláttam az Atlas Fallen trailerét, akkor is erre apelláltam. Még ha nem is ránt be elsőre a sztori, a játékmenet és a körítés még bőven elvihette volna a hátán az egészet, mint a Final Fantasy XVI-nál. Sajnos itt azonban nem a setting lesz a legnagyobb gond, hanem számos más aspektus van amitől a játék alig, vagy inkább egyáltalán nem tűnik ki a mezőnyből. Az első indítás után az lehet az ember érzése, hogy egy indie stúdió nagyra törő álmainak manifesztációja az, amit nyüstölünk, de mivel erről szó sincs és konkrétan veteránnak számító csapat dobta össze, így nem tudok elnéző lenni a játék állapotával és megvalósításával kapcsolatban. Na de vessük is bele magunkat egy kicsit részletesebben az elemzésbe.

Az Atlas Fallen története szerint egy rég elfeledett, vallási dogmáktól szabdalt világában járunk, ahol egykor hatalmas istenek irányították a sorsok alakulását, ám egy nap hátat fordítottak népüknek, romlásba taszítva azt. A végtelen homokos dűnéken szörnyek és elnyomás sanyargatja az embereket, így ebben a bukott társadalomban kénytelenek tengetni mindennapjaikat. Itt jön a képbe főhősünk, egy névtelen rabszolga, aki egy nap rálel egy furcsa kesztyűre. Hamar kiderül, hogy a kelme afféle börtönként szolgál egy varázslatos lénynek és a kesztyű viselőjét földöntúli erővel és képességekkel ruházza fel. Azonban az entitás és a kesztyű további bonyodalmakat okoz karakterünk életében, melyet a világban körbejárva kell megoldanunk, fő- és mellékküldetések teljesítésével. Sajnos ez az egész rendkívül karcsún került kidolgozásra, nagyon középszerű a történet, amin tovább ront a párbeszédek minősége, amiben nem csak a színészi játék lagymatag, de maguk a dialógusok is rendkívül érdektelenek.

Az Atlas Fallen stílusát tekintve egy külső nézetes akció RPG és egy hack and slash keveréke, mely rengeteg helyről kölcsönöz, de ezek a nyúlások, vagyis inkább a kivitelezésük sajnos nem sikerültek jól. Lényegében  játék során csak A-ból, B-be fogunk futkározni, hogy megoldjuk az adott feladatokat, melyeknek egyetlen célja, hogy olyan erősek legyünk, hogy lenyomhassuk az embereket sanyargató istenséget. Nem a klasszikus xp gyűjtögetős farmolás lesz a cél, hanem különböző idolokat fogunk gyűjtögetni és készíteni a fellelt nyersanyagokból, persze mindent szétcsapva, ami csak szembe jön. Erre három fegyverünk lesz és a már említett idolok adta különböző aktív és passzív képességek. Ezek rendszere totál káosz és néhányat leszámítva teljesen felesleges is. Persze lehet ezeket is fejlesztgetni, de kétlem, hogy ez az erre fordítandó idő bárkinek is meg fogja érni.

És akkor essen néhány szó a játékot igazán megmérgező dologról, a harcrendszerről. Tökéletes leirata a dolgoknak, hogy az érzés és a mechanika szinte ugyanaz, mint a PS2-es God of War játékoknál. És bár az, akkor és ott nagyon jó volt, mára azért sokat fakult és emellett nem is igazán sikerült tökéletesen reprodukálni. Az Atlas Fallenben így az a rész, melyben egy kis plusz élvezeti faktor lehetett volna sem sikerült közepesnél jobbra. A harcunk pontatlan, lassú és vontatott, ellenfelek nagy tömegben, tű pontosan támadnak, gyakran olyan esetekben is  sebezve, amikor nem kellene, hogy találatot kapjunk és emellett a speciális képességeink elsütése is gyakran bugos, nem történik meg, vagy éppen nem sebez semmit. A nehézségi szint is nagyon rosszul van balanszírozva, gyakran lesz olyan érzésünk még a legkönnyebb fokozaton is, mintha egy soulslike és egy bullethell játék szerelem gyerekével játszanánk.

Vizualitás terén sem túl rózsás a helyzet, mert bár néha nagyon is jól néz ki az Atlas Fallen, néha viszont egy korai PS3 játék szintjén van a látvány. Ez a kettősség szerintem manapság nem igazán engedhető meg, főleg, hogy csak kurrens genen jelenik meg a játék. Emellett vannak problémák a fizikával, a textúrákkal és a képfrissítéssel is. Noha a megjelenés előtti változattal játszottam és a készítők ígértek egy első napos frissítést, ami a problémákat helyre teszi, azért ennek a végbemeneteléről győződjetek meg a vásárlás előtt. A hangok sem túl rózsásak, hasonlóan problémás ez a szegmens is, melyen a lélektelen, felolvasott szinkron sem segít.

Összességében nem egy igazán rossz játék az Atlas Fallen, de végtelenül középszerű, amin nem segít a rengeteg grafikai és hangbeli probléma sem, hogy a szörnyű harcokról ne is beszéljünk. Az alapjáraton kb. 15-20 órás kampányt szenvedés volt végigcsinálni a folyamatos végeláthatatlan harcok miatt, de emellett egy további tízest még el kell tölteni, ha mindent össze is szeretnénk szedni, tehát tartalom azért van benne, bár a számtalan ugyanolyan cucc gyűjtögetése is elég lélektelen lesz. Jelenlegi állapotában nem tudom jó szívvel ajánlani, csak egy tisztes javítgatás után, amit reméljük mihamarabb elvégeznek a készítők.

Értékelés: 5/10
Fejlesztő: Deck 13 Interactive
Kiadó: Focus Entertainment
Platform: PC, Xbox Series S/X, PlayStation 5

Hirdetés
Nappal tisztességes családapaként funkcionálok, emellett igyekszem a munkahelyemen is megállni a helyem, de altatás után előveszem a kontrollerem, hogy kialvatlanra játszhassam magam. Klasszikus geek vagyok, tehát jöhet minden, legyen az videójáték, film, sorozat, könyv vagy képregény. A főbb műfajok, amiket előszeretettel fogyasztok: sci-fi, horror, anime, jrpg és autós cuccok.