Elvették a játék macidat? itt az ideje bosszút állni! A Mexican Ninja pedig utat mutat mindehhez.
Valljuk be, a csihi-puhi játékokat nem feltétlen a sztorijuk miatt szeretjük. Mert nagyjából annyi szokott lenni, hogy valakik a főhős lábára léptek, amiért vendetta jár cserébe. A környezet és a setting már sokkal inkább érdekes kérdés – már hogy ne legyen lerágott csont. Elképzelem, hogy tesztalanyunknál mi lehetett a brainstormingon megdöntetlen érv: “mexikói nindzsa még fogadjunk, hogy nem volt”.
S valóban. A Mexican Ninja egy olyan világot fest le, ami egyedülálló. A Narcos (helyi drogkartellek) és Yakuzák (japán maffia) fuzionálnak és létrehozzák a rettegett (és fantáziadús) Narkuza ganget. Így együtt kívánják uralni Nuevo Tokyo utcáit. De szerencsétlenségükre jövünk mi, na meg a már emlegetett vérbosszú. Egyetérthetünk, hogy nem valami eredeti, de ennyi elég is egy cel-shading alapú, 2.5D beat-em-uphoz.
Őszintén szólva én már annak is örülök, hogy nem pixelgrafikás. Nem mintha baj volna a stílussal, de annyian választják ezt a művészi irányt mostanság (sokszor öncélúan), hogy kissé már ki lett égetve. A Mexican Ninja szépnek mondható a maga rajzfilmes módján és bátran használja az élénkebb színeket is. Cserébe viszont roguelike – s ezt most mindenki döntse el, hogy jó hír, avagy sem. Speciel én nem szeretem a műfajt, de azt kell mondjam, itt megértem a használatát.
Például így elég volt kevesebb kontentet gyártani (ami egy kis költségvetéssel bíró indie fejlesztőnél nyilván előny), hiszen elsőre senki nem fog tudni végigérni a játékon (másodikra sem). Amikor már elég tápos a karakterünk, akkor ugyanis nagyjából egy óra alatt letudható már az egész, de addig sokat kell fejlesztenünk. Az összekuporgatott játékbeli valutát a menetek között válthatjuk be a képességfán lévő fejlesztésekre (több HP, erősebb sebzés, és a többi ilyenkor szokásos kellék) és lehetünk egyre magabiztosabbak, erősebbek.
Az útvonal alakulásába van némi beleszólásunk, általában két alternatíva közül választhatunk Mexican Ninja-ban, ami segíti kicsit a változatosságot. Ez már csak azért is jó, mert a pályák felépítése azért nem annyira fantáziadús, sajnos sok az ismétlődő elem. Egy idő után pedig a level designerek nemes egyszerűséggel teleszórják a képernyőt robbanó hordókkal és mindenféle más akadályokkal. Tény hogy ezeket a magunk javára is fordíthatjuk, de több esetben is inkább szivatásnak éreztem.
Menet közben is kapunk azért passzív skilleket (ezeket a következő runokban természetesen elveszítjük). De vissza tudjuk tölteni az energiánkat is, a követendő metódus az, ha mindent amit lehet szétverünk és akkor nem maradhat titok előttünk (az említett robbanó dolgokkal persze csak óvatosan!). Az egyes nagyobb egységeket méretes bossharcok zárják le, egyik első, de talán legemlékezetesebb főellenfelünk egy mutáns panda lesz, a végső, öngyógyulásra is képes Santa Shinigami kapcsán meg gyakran felemlegetjük majd a készítőket
A Mexican Ninja egy pontosan olyan játék, amilyennek látszik. Könnyed szórakozás, amit érdemes időnként elővenni egy menetre és garantáltan egyre tovább jutunk benne (így nem is annyira zavaró a roguelike jelleg). Az mondjuk óriási kihagyott ziccer, hogy co-op játékmódot nem terveztek bele, hiszen rengetegen szeretnek ilyesmivel társaságban bíbelődni. A másik oldalról viszont egyáltalán nem drága és most még le is van értékelve jelentős mértékben. Tehát ha kicsit szeretnéd leadni a gőzt, arra ideális eszköz lehet.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Madbricks
Kiadó: Amber Studio
Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch 1-2
