Laza, ügyességi kikapcsolódás a Faraway, amely azonban addiktív csapdává is válhat az arra fogékonyak köreiben.
A semmiből jött és kő egyszerű az egész. Néha pedig nem is nagyon kell más a sikerhez. A Faraway létezéséről csak akkor értesültem, amikor a kiadó már a tesztpéldánnyal házalt. Vizuálisan egy egészen tetszetős, ötletben pedig…. nos elsőre nem éppen világmegváltónak tűnő, de némi belemelegedés után már rendkívül addiktív játékról van szó.
Az egygombos stuffok pár éve (évtizede?) hódítottak igazán, főleg az okostelefon korszak (no meg a vele járó érintőképernyők) széleskörű terjedésének okán. Éppen ezért tudjuk, hogy nem olyan egyszerű a sikerrecept, bizony ezt is el lehet rontani, mint mindent. A Faraway-nak sikerült valamibe beletalálnia, ami ottmarasztal a képernyő előtt. Pedig tényleg annyi az alapötlet, hogy egy hullócsillagot irányíthatunk, amely mindig a legközelebbi álló “kollégába kapaszkodik bele, ha akarjuk és emígy rajzolhathatunk különféle alakzatokat.
A játékmenetnek azonban két rétege van. Az egyike egy szabadabb felfogású endless mód, amely gyakorlatilag az egyre több pont elérésére megy az egyre bonyolultabban berendezett procedurális pályákon. A kisebb csomópontokat elérve a cél, hogy minél több pontot kössünk össze és nem mellesleg minél több mértani alakzatot kialakítva (azért jár a nagy pont). Aztán irány a következő. Persze időre is megy a dolog és egyre messzebb vannak csomópontok, ahol tevékenykedhetünk.
Ha viszont elérünk bizonyos ponthatárokat, megnyílnak a Faraway kampányának klasszikusabb szintjei is (szám szerint hét). Ezeknél már azonban kötött feladataink vannak és mindig egy adott mértani alakzatot formát kell “lerajzolnunk”, s persze nem mindegy, hogy hol kezdjük el. Hogy melyik a bonyolultabb, azt odabízom, mindenesetre én úgy gondolom, hogy pont a kampány az, amely felkészít minket mindenféle váratlan szituációra, de mondhatjuk úgy is, hogy remekül kiegészítik egymást.
A játékmenet alapjait megtanulni pofonegyszerű a Faraway-ben, de kitapasztalni és mesteri szintre érni benne már fogós feladat. Néha a szerencsének is nagy szerepe van és igencsak dühítő tud lenni, amikor egy apróságot elrontva bukunk egy jó menetet. De ez a játék szépsége és ugyanakkor a veszte is. Viszonylag hamar egysíkúvá vállhat, egy-két játékóra után inkább csak a fanatikusok maradnak a kontrollerek mellett (kicsit több tartalommal talán szélesebb réteget sikerült volna maradásra bírni). Nekik azonban vérben fog forogni a szemük. Jobb is, ha nem zavarjuk őket, maximálisan ingerlékeny hangulatban lesznek.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Steph Thirion
Kiadó: Annapurna Interactive
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch 1-2
