Stanisław Lem A Legyőzhetetlen című sci-fi regénye sétálószimulátorba költözött. A megvalósítás helyenként lehetett volna bátrabb, de történetének köszönhetően így is a műfaj egyik ékköve lett.
A sci-fi irodalom egyik legnevesebb alakja Stanisław Lem, akinek 1964-ben megjelent könyvét adaptálta videojátékos köntösbe a lengyel fejlesztőcég. A Starward Industries The Invincible című debütáló alkotásának sztorija szerint egy űrhajó legénysége az akár emberiség számára is élhető Regis III-ra utazik, ahol a bolygó tanulmányozása és feltérképezése mellett különös eseményekre lesznek figyelmesek, melyek akkor indulnak igazán, miután a játékos által irányítható asztrobiológus eszméletét vesztve magához tér. Mindennek tetejében Yasnának még emlékezetkieséssel is meg kell birkóznia, miközben a kopár planétán úgy tűnik, teljesen magára maradt.
Tesztalanyunk remekül hozza a ’60-as évekre jellemző tudományos-fantasztikus regények és filmek atmoszféráját. Lassú felépítettsége és helyenként mozgalmas történései során olykor olyan filozofikus kérdéseket is felvet, amik napjainkban is elmélkedésre sarkallnak bennünket. Maga a játékmenet viszont még a sétálószimulátorok világában is meglehetősen kezdetlegesnek mondható, ezúttal ugyanis – a kapcsolók állítgatását leszámítva – szinte százszázalékosan át kell magunknak adnunk a gyalogolás szeretetének, tehát nincsenek benne logikai feladványok vagy a játékos számára megoldásra váró kreatív elemek. Egyedül a távcső, az életjeleket érzékelő tárgy vagy a térkép használata apropóján élhetjük ki találékonyságunkat, de igazából ezek alkalmazása kissé szájbarágós lett. Vagyis úgy értem, hogy a játék erősen asszisztál abban, hogy mit kell tennünk feladatunk elvégzésekor. Mindenesetre a hosszadalmas, de annál izgalmasabb prezentációt valamelyest kiváltja a néhány másodperc erejéig bevethető futási készségünk. Főszereplőnk sajnos hamar elfárad, azonban újabb rövid szekundumok elmúlása után újra szaladgálhatunk vele.
Tán jobb lett volna, ha nincs ez a fajta kimerülés, mivel a bejárható területek piszkosul terjedelmesnek mutatkoznak és a játékidő – többek közt a visszaemlékezéses szcénák miatt – egyébként is felöleli a bő 6-7 órát. Mindeközben értelmeznünk kell a fülünkbe jutott szöveget vagy a feliratot (magyar nincs), és ebből kifolyóan a The Invincible-t a későbbiekben érdemes akár újra feltelepítenünk masinánkra, hiszen gyakorinak bizonyultak a benne lévő opcionális párbeszédek, s így a karakterek jellemfejlődése eltérő irányba terelhet egyes szereplőket, illetve a köztük lévő kapcsolatot.
Grafikalilag összességében nincs különösebb kifogásolni valóm. Az Unreal Engine 4 alatt megalkotott játék megfelelően teszi a dolgát és hogyha az előrehaladásunk úgy diktálja, alkalomadtán nagyon erős látványvilág elevenedik meg előttünk. Ezzel szemben a résztvevők kezdetleges mozgásán és mimikáján még bütykölhettek volna. Különös, hogy Photo Mode alatt például nem szerkeszthetünk képet akkor, amikor valami fontosabb hacacáré zajlik – de eme hiányosság annyira nem hatott negatívan, mivelhogy kevesekkel diskurálhatunk.
Amennyiben kizárólag sétálószimulátorokra szorítkozunk, nem a The Invincible közülük a legegyedibb példány, viszont kevés hasonló játékról mondható el, hogy bizonyos idő után érdemes újra elkapnunk. Lebilincselő hangulata székhez szegez és gyakorta fejteget az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdéseket, amelyek a mesterséges intelligencia szélsebes burjánzásával éppen aktuális témakör.
Pontszám: 7/10
Fejlesztő: Starward Industries
Kiadó: 11 bit studios
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
