Hirdetés

Független pszichológiai horror a gyász mélységeiben.

Minden izgatottan figyelem a szárnyát próbálgató új stúdiókat, főleg, ha azok valamilyen merész témához, vagy számomra kedves zsánerhez nyúlnak és ez a Luto esetében halmozottan igazzá válik. Mostanában úgy tűnik ismét az indie cuccoknak áll a világ és a nemrég megjelent and Roger megérintő témája után itt egy újabb független forrású, elgondolkoztató történet, aminek felgöngyölítése során még lehet alsónadrágot is kell cserélnünk.

A Broken Bird Games első játéka, a Luto egy belső nézetes, pszichológiai horror kaland, amely nemcsak a horror műfaj hagyományaira épít, hanem új utakat is kijelöl a történetmesélés területén. Alanyunk a gyász, a depresszió és az egzisztenciális szorongás témáit járja körül egyedi és innovatív módon. A játék főhőse, Samuel egy olyan férfi, aki képtelen elhagyni saját otthonát. A kezdetben egyszerűnek tűnő helyzet hamar abszurd és félelmetes fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy minden napja egyazon végtelen hurokként ismétlődik. A költözés közepén ragadt Sam minden alkalommal ugyanazzal a törött tükörrel, ugyanazzal az L-alakú folyosóval és ugyanazokkal a bezárt ajtókkal találkozik. A történet a halál, a veszteség és a feldolgozatlan gyász univerzális témáit boncolgatja, miközben a játékost egy olyan labirintusba vezeti, ahol a valóság és a fantázia határai elmosódnak.

A Luto játékmenet szempontjából a minimalizmus felé hajlik, nincs harc, nincs hagyományos egészségmérő és nincs hagyományos inventory menedzsment sem. A játék lényege a felfedezés és rejtvényfejtés, de igyekszik túlmutatni a hagyományos walking simulator kategórián. A környezeti mint a történetmesélés eleme kiemelt szerepet kap, ahol minden tárgy, jegyzet és rajz egy nagyobb narratíva része. A játék egyik legérdekesebb aspektusa a narrátor jelenléte. Ez a kezdetben zavarónak tűnő elem fokozatosan válik a történet szerves részévé, ahogy a hang egyre manipulatívabb és személyesebb jelleget ölt. A narrátor szerepe olyan mértékben fejlődik a játék során, hogy végül az egyik legmeghatározóbb elemévé válik az élménynek.

A vizuális megjelenés terén a Luto realisztikus és aránylag stabil alapokon nyugszik, de fokozatosan torz és irreális elemekkel gazdagodik a cselekmény előrehaladása során. A fejlesztők különös hangsúlyt fektettek a fény- és hanghatásokra, a csend, a statikus zaj és a finom hangjelzések teszik ki a horror atmoszféra alapját, nem pedig a hagyományos jumpscare elemek. A környezeti hangok, mint egy csöpögő csap, vagy egy régi CRT televízió zümmögése vagy egy óra ketyegése, mind hozzájárulnak a feszültség építéséhez. A futásteljesítmény sajnos nem hibátlan, ugyanis a tesztidőszak alatt az Xbox Series X verzió hajlamos volt megakadni és kisebb képfrissítési, valamint textúra hibák is előfordultak, de bosszantó mivoltuk ellenére nem tudták elrontani az amúgy remek hangulatot, amit ez a kis indie gyöngyszem kínál. A Luto átlagos játékideje 4-6 óra között mozog, amely megfelelő a történet elbeszéléséhez. A fejlesztők azonban figyelmeztetnek mindenkit, hogy a játék súlyos témákat érint, beleértve a depressziót, a gyászt és az öngyilkosságot, ezért érzékeny játékosoknak nem ajánlják.

A Luto újfent bebizonyítja, hogy egy kis indie stúdió is képes kiemelkedő és maradandó horrorélményt létrehozni. A játék nem a hagyományos félelemkeltéssel operál, hanem a pszichológiai feszültség építésével és az érzelmi reakciók megteremtésével. Bár nem minden játékosnak való – különösen azoknak nem, akik egyértelmű narratívát vagy hagyományos horror elemeket keresnek – azok számára, akik nyitottak a kísérletező megközelítésre és a mély, személyes témákra, a Luto felejthetetlen élményt nyújt. Egyet kell értenem a többséggel abban, hogy a Luto túlmutat a műfaji határokon, és olyan egyedi élményt alkot, amely hosszú idővel a befejezése után is velünk maradhat. Ez a teljesítmény pedig különösen figyelemre méltó egy debütáló, szárnyait még éppen próbálgató stúdió az első projektje esetében és nagy reményekre ad okot a Broken Bird Games jövőbeli munkáival kapcsolatban.

Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Broken Bird Games
Kiadó: Broken Bird Games, Selecta Play, Astrolabe Games
Platform: PC, Xbox Series S/X, PlayStation 5

Hirdetés
Fonyódi Dávid
Nappal tisztességes családapaként funkcionálok, emellett igyekszem a munkahelyemen is megállni a helyem, de altatás után előveszem a kontrollerem, hogy kialvatlanra játszhassam magam. Klasszikus geek vagyok, tehát jöhet minden, legyen az videójáték, film, sorozat, könyv vagy képregény. A főbb műfajok, amiket előszeretettel fogyasztok: sci-fi, horror, anime, jrpg és autós cuccok.