Kellemes kikapcsolódást kínál a Deer & Boy, amely a filmszerű történetmesélés mellett kicsit megjáratja az agytekervényeinket és még az is lehet, hogy egy-két papírzsepi is kell majd.
Talán végérvényesen kijelenthetjük, hogy a modernkori platformerek, mint például akár a Playdead féle játékok (Limbo, Inside) klónjai manapság már egy külön műfajt alkotnak. Persze unfair ezt így kijelenteni, hiszen az említett címek is tulajdonképp klónok, csak más mintából és más korszakból ihletődtek, ami pedig önmagában bocsánatos bűn (legalábbis bizonyos mértékig, de ezt már sokszor kitárgyaltuk). Mivel a stílus népszerű, valamint a modern játékfejlesztő eszközökkel relatíve(!) egyszerűbb egy ilyen alkotást összekalapálni, sok indie stúdió indul el ezen az ösvényen mostanság.
Van amikor csak közepes az eredmény, de van amikor annyira egyedi, hogy megszólal. A Deer & Boy valahol félúton helyezkedik el a kettő között. Alapvetően kellemes meglepetés és élményszámba megy vele játszani, de minél több időt tölt vele az ember, annál inkább esnek ki apró csontvázak a szekrényből. Bosszantó apróságok, amik komolyan nem befolyásolják az élményt, mégis kicsit több simítgatással egy sokkal makulátlanabb élményt kaphattunk volna.
A történet egy otthonról (szemünk láttára) elszökött fiúcska történetét regéli el és az elején nem sejtjük tettének miértjét, de a végére nagyon is kiderül. A legény útközben összetalálkozik egy megárvult baby őzikével, s a kezdeti kerülgetést követően igencsak összebarátkoznak, együtt folytatják a kalandot. Az élet persze nem fenékig tejfel, a fiút sokan keresik (példának okáért a rendőrség), a vadregényes környezet (erdők, havas hegyek, barlangok) pedig számtalan veszélyt rejtenek. Pláne amikor a történet vesz egy természetfeletti irányt a sötét anyag, mint főgonosz megjelenésével. De ez már maradjon a nem túl hosszú, alig háromórás végigjátszásra.
A Deer & Boy egyik fő szexepiljei a már fent említett moziszerű platformerek fő elemei: a kissé elnagyolt, de nagyon is kedvelhető külcsín, a szép animációk, amelyek pótolják a szavak és dialógusok hiányát, valamint az egyszerű, de mégis gondolkodásra késztető fejtörők. Eleinte még inkább mi egyengetjük a pici őzgida útját (egy ideig például a hátizsákunkban hozzuk-visszük), de aztán ahogy telik az idő (bizony, hogy telik, társunk szépen felcseperedik), egyre inkább már mi leszünk rá utalva. Szerencsére célzottan is tudjuk instruálni, ehhez elég az adott interaktív pontra kattintani és már le is gurítja nekünk a kidőlt fát, megnyomja nekünk a gombot, stb.
Sajnos van pár olyan dolog is, ami viszont kevésbé tetszett. Ezek egyike például a felbontás, ami mintha kissé alacsonyabb lenne a szokásosnál, legalábbis sok a recés él itt-ott (lehet az antialiasing hiánya is). A játék viszont ennek ellenére is hajlamos beszaggatni – nem durván, de azért néha meglepve a gyanútlan játékost. Az olyan apróságok, mint a terepbe lógó vagy éppen eltűnő szereplők, esetleg a pontatlan irányítás (társunk néha idegesítően nem azt csinálja amire kérjük) kicsit több fejlesztési idővel orvosolhatóak lehettek volna. Az alapvetően 2.5D-s nézőpont néhol egy picit kibővül térben, de ezek a pontok vizuálisan nincsenek elegendően megtámogatva, vagyis ezen extra layerek közti átjárókat nehéz észrevenni.
Megmondom őszintén, nekem elsőre a pár évvel ezelőtti Blanc ugrott be, főleg a cím alapján. Abban is egy őzike volt az egyik főhős, igaz a másik meg egy kutyus. Viszont a fekete-fehér kaland egy jó példa, hogy mi is maradt ki – hát a co-op. Nyilván az már egy másik játék lenne, hiszen a pályáktól kezdve a fejtörőket is úgy kellett volna megtervezni. A Deer & Boy azonban így is maradandó és élvezetes élmény, csak ott van az az aprócska és fránya “de”, ami miatt most is csak egy hetes díszeleg a cikk végén. Ennek ellenére is várjuk a fejlesztők következő munkáját, hiszen a Lifeline Games egy fiatal csapat és nyilván még sokat kell tanulniuk. Az első lépéseket megtették, az irány pedig nagyon is jó.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Lifeline Games
Kiadó: Dear Villagers
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
