Ennyire mostanában nem örültem senki feltűnésének, nálam a nyár egyik alacsonyan szálló meglepetése a Thank Goodness You’re Here.
Nyáron nem igazán érkeznek olyan megjelenések, amelyek izgalomban tartják a gamer társadalmat, nem hiába hívják ezt az időszakot uborka szezonnak ugyebár. Nálam is leginkább a lazulásról és egy kis videójátékos detoxikálásról szólnak a nyári hónapok, hogy bírjam a szeptemberben kezdődő kőkemény dömpinget. Na de azért ilyenkor sem tud az ember teljesen leereszteni és figyeli a friss megjelenéseket, hátha beesik egy-két, az időnkre azért mégis érdemes gyöngyszem. Ebben a szerencsés helyzetbe kerültünk most is, ugyanis a legújabb indie “slapformer” a Thank Goodness You’re Here az ilyen unikumok körét bővíti és noha csak néhány órás, de mégis meghozhatja a felüdülést ebben a nagy melegben.
Számomra a brit humor egy a legkedveltebbek közül, de ott is leginkább a hőskor kicsit szürreális nevettetőit kedvelem igazán, mint például a Monty Python társulata. Nem is véletlen a párhuzam, ugyanis a Thank Goodness You’re Here első percétől és utolsóig az az érzésem volt, hogy ha John Cleese és társai videójátékokat készítettetek volna, akkor valami hasonló végeredmény született volna. A játék története szerint egy utazó ügynök képében látogatjuk meg az észak-angliai Barnsworth városát. Minek után azonban túl korán érkezünk a polgármesterrel való egyeztetésre, szabad kezet (vagy inkább szabad utat) kapunk, hogy felfedezzük a furcsa városkát és annak még furcsább lakóit. Ez a komikus felütés pedig nagyon jól megágyaz a ránk váró megannyi feladathoz, amit a tisztes angol polgárok ránk zúdítanak. A gatyát pedig nem árt felkötni, mert igen színes és még annál is sokkal viccesebb vizuális és verbális gegek hadát élhetjük át.
A játékmenet amúgy faék egyszerűségű, így a Thank Goodness You’re Here nem a komplexitásával fogja magát belopni a szívünkbe. Az egész kimerül abban, hogy irányíthatjuk a karakter általában három- néha kétdimenziós mozgását, emellett pedig végtelen mennyiségű pofont szórhatunk, mely általában az interakciót is kimeríti a városka lakóival. Az egyszerű játékmenet ellenére azonban a diverz kaland és az egymásból fakadó alternatívák, a folyamatosan megnyíló új utak olyan ötletesen vannak egy cérna mentén felfűzve, észre sem fogjuk venni, hogy lényegében végig csak két gombot nyomogatunk. Emellett pedig a már említett olykor szürreális és a hőskort idéző folyamatos komédia olyan egyveleget alkot, ami mellett a sajnos csak 2-3 órát felölelő végigjátszás igen kevésnek fog tűnni.
Technikailag sem tudok rosszat mondani a Thank Goodness You’re Here-re, ugyanis az általam tesztelt Switch változat is minden gond nélkül, teljesen problémamentesen futott az elejétől a végéig. Emellett lenyűgözően egyedi, kézzel készített rajzolt világban kalandozhatunk, ahol az animációk és a képfrissítés is nagyon a helyén volt. Személy szerint oda meg vissza voltam a játék művészeti stílusáért, de itt is könnyen lehet, hogy az a zsigeri angolság fogott meg, a tényen azonban nem változtat, hogy ebben a produktumban szinte semmi sem kifogásolható, a megjelenésnek otthont adó leggyengébb platformon sem. A audióélmény is remek, a hangok, a szinkron (a tájszólások), de még a zene is kiválóan szolgálja a megidézni kívánt, nagy öregeket.
Összességében azt kell tehát mondjam a Thank Goodness You’re Here bőven megérte a várakozást és az én elvárásaimat egyértelműen felül is teljesítette a Coal Supper csapata. Főleg, hogy manapság igen nehéz egy élvezetes és eredeti játékot összehozni, az meg már szinte kivétel, hogy mindez még technikailag is rendben van, tehát második játékként ezt lerakni az asztalra igazán szép teljesítmény. Na nem kell itt AAA élményre gondolni (bár szerintem sokat ver még így is), nem árulnak zsákbamacskát, ez egy néhány órás önfeledt szórakozás, amit az árcédula is alátámaszt, így ha 20 eurós áron nem is, de egy leárazás alkalmával mindenképpen húzzátok be.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Coal Supper
Kiadó: Panic
Platform: PC, PlayStation 5, Nintendo Switch
