Hirdetés

Őrülten kellett már a Tekken 8, hiszen a riválisok is villantottak nemrég a verekedős játékok palettáján. Megpróbáljuk lefesteni miben tud többet, mint a vetélytársak.

Ha azt mondom, hogy Magyarországra későn ért be a konzol kultúra, akkor mindenki sértődötten kapja fel a fejét, hogy “micsodaaaa? de hát én ott toltam már SNES-en is”. Igen ám, csak sokan elfelejtik, hogy nem feltétlen reprezentatív a saját élmény, vagy hogy igen, SNES-en kezdte, de 1998-ban, amikor az már rég tovahaladott volt. Mindezt csak azért hoztam fel, mert amikor én istenigazából beleszagoltam a konzolos életbe, az a PS1 (vagy PSX) korszak volt és még akkoriban is ritka volt az otthoni (csak) játékgép. Addigra már lement egy szuper sikeres 16 bites éra, de engem igazán az igazi 3D érkezése és a japán cég különc stílusa nyűgözött le.

A Tekken sorozat már egyből a system seller kategóriában indult, vagyis ott volt azok közt a címek közt, amelyekkel mindenki játszani akart. A sok PC-s haver és ismerős, aki megfordult nálam, mind irigykedve nézte, majd félénken megkérdezték, hogy ez nincs PC-re? Mikor felvetettem, hogy vegyenek konzolt, akkor meg az volt a válasz, hogy csak játékra? Aztán hazamentek és bekapcsolták a csak játékra vett PC-t. Elkalandoztam, pedig csak annyit akartam írni, hogy mekkora élmény is volt az első két (három) Tekken és mennyire rá voltunk ragadva a képernyőre. Pedig azok a (még prerenderelt) átvezetők sokkal bénábban néztek ki, mint manapság egy átlagos real time 3D, akkor és ott mégis maga volt a csoda. És nemcsak ez, hanem a bőven pixeles poligon grafika is.

Sosem voltam igazán profi, nem úgy mint pár ismerős, akik betéve tudták az összes kombót és bármikor perfectre vertek (vagyis megütni sem tudtam őket). És akik beszerezték az NTSC változatot, mert már akkoriban elkezdődött a 60hz/60FPS kérdéskör, hogy újra tanuljanak eme kis apróság miatt minden kombót és időzítést megfelelően használni. Jómagam kb. ekkor is láttam a sorozatot utoljára, szóval számomra a Tekken 8 igazi időutazás (a közbülső részekbe jóformán csak beleszagoltam, egyiket sem toltam igazán komolyan). Éppen ezért most hatalmas flash volt, hogy hogyan is néz ki a széria új része, pláne a régmúlt emlékekhez képest.

Talán a legjobban az a szó festi le az érzést, hogy: lenyűgözően. Az Unreal Engine 5 adta lehetőségek kapcsán nemcsak teljesen élethű a grafika, de gyakorlatilag eltűnt a különbség az átvezetők és tényleges játék közt (sőt, talán utóbbi még szebb is). Ráadásul mindez teljesítményben is elismerő csettintéssel társul, ugyanis sehol egy beszaggatás, vagy apró röccenés, tökéletesen fut minden és ez egy ilyen reflex alapú játéknál igen fontos (mondhatnám azt is, hogy “flawless victory”, ha nem okozna totális képzavart).

Általánosan elmondható a Tekken 8-ról, hogy rengeteg tartalmat sikerült a Bandai Namco-nak belezsúfolnia. Ott van a sztori mód (én ezzel kezdtem), amelynek 13 fejezete ugyan mindössze 4-5 óra alatt letudható, mégis hatalmas élmény, mert rengeteg ötletet vonultat fel. Alapjában a klasszikus családi viszály folytatódik Jin és Kazuya között, amit mi az előbbi szemszögéből élhetünk át, de nem mindig csak őt irányítva és nem mindig csak 1vs1 módban (a többi maradjon meglepetés). A történet számomra azért megmosolyogtató a mai napig, annak ellenére, hogy tudom: komoly háttér lett felfűzve a széria mögé, animék és képregények bővítették ki az univerzumot – csak hát megmaradt a kissé fura japános stílusban, amit nem biztos, hogy mindenki be tud fogadni, még így 30 év távlatából sem.

Nem ettől tért vissza azonban a klasszikus érzés, hanem a Character Episodes menüponttól. Ebben lehet a 32 karakterrel egyesével mini kampányokat letolni, amelynek során jobban megismerjük a sztorijukat (apropó, az újoncok: a kávéimádó perui harcművész hölgy, Azucena; a flancos francia veterán kém, Viktor; a sokadik generációt jelentő szuperrobot, Jack 8; valamint a titokzatos, Mishima stílust használó tinilány, Reina). Kár hogy az intrók nagyon generic, szöveges alapú cuccok, igazából a megnyerés utáni kis renderfilmecskék azok, amelyek megadják a jutalom érzését (még ha egyik másik hatalmas baromság is – már elnézést). Hiányérzetem csak annyiban volt, hogy helyszínül 95%-ban az Iron Fist Tournament arénája szolgál, amely elsőre még jópofa, huszadjára már baromi unalmas. Természetesen van klasszikus arcade rész, ahol mi választhatunk, de ott meg nincsenek a megnyeréses filmecskék. Ez részemről kicsit feketepont.


Ciki lenne kihagyni a két újdonságot a Tekken 8 ismertetéséből. Az egyik az Arcade Quest, amely nem feltétlen azt hozza, amire elsőre gondolnánk. Egyfajta karrier mód ez, mely közben közösségi élmény is. Kissé könnyedebb, nagyfejű gyerekekkel operáló avatoros rendszerben mérhetjük össze a tudásunkat másokkal, úgy hogy közben egy rakás olyan dolgot csinálhatunk amit más játékokban megszokhattunk (kusztomizáció, beszélgetések, karakterfejlődés, stb). A másik meg a Tekken Ball, amely beszédesebb és azt is kell benne csinálni, mint sejthető: egy (szabadon választott és kinézetben és súlyban is eltérő) labdát kell ütlegelnünk a másik térfélre, s ezáltal, közvetve sebezni ellenfelünket. Jó móka, de azért gyorsan feledhető is, inkább kis kikapcsolódásra jó.


Ohh, igen – és legyen szó a játékmenet jelentősebb részeiről is. A Rage Arts már a legutóbbi részben bemutatkozott és igazából akkor válik elérhetővé, ha nagyon ramatyul állunk (25% alá esik az életerőnk) és ezáltal egy nagyon látványos és szuper erős kombót nyomhatunk le az ellenfél torkán egyetlen gombnyomásra. A vadi új Heat rendszer viszont egy kicsit összetettebb, de szintén nagyon jó stratégiai segítség. Ennek kapcsán egy külön csíkot kapunk az életerőnk alá, amelyet többféleképpen is felhasználhatunk: erősebb ütésekre, kicsit gyorsabb szaladásra, vagy aktívabb védekezésre – amíg a 10-15 másodperces élettartama aktív. Mindkét dolog további dimenziót ad a küzdelmeknek és könnyű annyira hozzászokni, hogy más játékokban is keresni fogjuk ezeket.

Semmi igazán negatívat nem tudok elmondani a Tekken 8 kapcsán, pontosan azt képviseli, amit a szótárban az önfeledt szórakozás szófordulat mellé be lehetne tenni illusztrációnak. A közelmúltban visszatért a nagy ászok közül a Street Fighter és a Mortal Kombat is (egyedül a Virtua Fighter nincs sehol a régi nagy négyesből – született is egy ilyen meme), de őszintén szólva mindegyik remekül sikerült, nehéz a választás közöttük. De talán nem is kell, illetve nem valódi konkurensei egymásnak, mert mindhárom más stílust képvisel, így mindenki egyéni ízlés alapján fog választani közülük. Számomra mindenképp a Tekken felé billen a mérleg, a régi szép emlékek miatt, no meg mert viszonylag régen, majdnem hét éve láthattuk utoljára. Reméljük a következőre nem kell majd ennyit várni.

(A tesztpéldányt a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)

Értékelés: 8/10
Fejlesztő, Kiadó: Bandai Namco
Platform:
PC, PS5, Xbox Series X|S

Hirdetés
A munkahelyemen hivatásból, otthon szórakozásból játszom. Aztán meg leírom amit gondolok. A Tech2 hasábjain leginkább a Gaming rovatban.