Miután volt alkalmam nyáron kipróbálni az Xperia 1-et, nagyon vártam már az IFA-t, hogy a Sony megmutassa csúcskészülékének kompaktabb változatát. Mivel itthon az S10e-n kívül más kompakt androidos csúcsmobilt hivatalos helyről nem lehet beszerezni, a pletykált Xperia 2-ről úgy éreztem akkor, hogy kell, mint egy falat kenyér. Xperia 2 helyett jött az Xperia 5, s bár a Sony sajátos nevezéktanán már meg sem lepődtem, azt elszomorodva konstatáltam, hogy a “kompakt” telefon is 6,1 hüvelykes lett.

Most pedig, hogy novemberben volt alkalmam kipróbálni a mindennapok során is a készüléket (Köszi, Sony!), csak csalódottabb lettem. De mielőtt ennek kifejtésébe belekezdenék, ha valaki nem látta, nézze meg az Xperia 5-ről készült bemutató videót itt:

Szeretném szeretni, de nem hagyja

Kapcsolatom az Xperia 5-tel első látásra szerelem volt, amin nem fogott jól az idő vasfoga. A Sony csinált egy gyönyörű telefont, ami egészen addig elkápráztatott, amíg a kezembe nem vettem. A 158 x 68 x 8,2 milliméteres készülékház az üveglapok közé szorított alumínium szendvicsével ugyan nem vészesen nagy és 168 grammos súlyával nem is nehéz, mégsem áll kézre, ráadásul az Xperia 1-nél szögletesebb sarkok sem segítettek abban, hogy megtaláljam a kényelmet. Ráadásul az Xperia 5 vészesen csúszós, csúszósabb az 1-nél is, így egy műanyag tok vagy egy fólia mindenképpen ajánlott rá, ha nem szeretnénk a szökni próbáló telefont a levegőben kisebb szívroham közepette elkapni.

Amivel a kialakítást illetően ezt tetőzvén problémám volt, az a kamera és a bekapcsológomb elhelyezése. A gomb a jobb oldalra került, viszont túl alacsonyra ahhoz, hogy kényelmesen meg tudjam nyomni. Ha a felette található ujjlenyomat-leolvasóba lett volna integrálva — utóbbi működése egyébként egész megbízható —, egy szavam nem lehetne. Így viszont rendszeresen tapogattam a leolvasó szenzort, vagy nyomkodtam a felette található hangerőgombot, amikor reflexből nyúltam volna a telefont lezárni.

A kamerák elrendezése pedig bár esztétikailag nem kifogásolható, a mindennapi használatot nem könnyíti. Mivel a hátlap bal felső sarkában található három lencse közül a legalsó az ultraszéles látószögű, így tanulnom kellett, hogy hogyan szabad a telefont egy vagy két kézzel is megfognom, hogy az ujjam sarka ne lógjon bele akaratlanul az ultraszélessel lőtt fotókba.

Xperia 5 fehér színben az IFA 2019-en Laci kezében

Az Xperia 5 kamerái egyébként meglepően jól is tudnak teljesíteni, bár a Sony-nak soha nem volt gondja azzal, hogy kompetens hardvert készítsen. A három 12 megapixeles szenzorból álló hátlapi és a 8 megapixeles előlapi kamerák alkotta rendszer itt is a szoftveren hasalt el nálam. Ami különösen azért fájó pont, mert külsős szoftvert (Google Camera) nem enged telepíteni a Sony, így maximum DNG RAW képek (lásd itt) és utómunka tudja megmutatni, hogy mire lenne képes a mobil hardvere egy decens szoftverrel.

Az elkészült képek összességében jónak mondhatók, viszont az Xperia 5 nem tud megbízható point and shoot kameraként funkcionálni, mint egy iPhone vagy egy Galaxy S. A legnagyobb gondom a túlexponálás, a megbízhatatlan fókusz, a lencsék közti lassú váltás, illetve a különböző lencsék eltérő fehéregyensúlya. És ha már a három lencsénél tartunk, fontos megemlítenem, hogy egy gombot kapunk csak a lencsék közti váltásra, mely azt ugyan jelzi, hogy éppen melyiket használjuk, de nincs látható kattintható helyen a másik két opció. A konkurencia összes készülékén így van, amit a japánok is átvehetnének. Szimplán átláthatóbb és egyszerűbben kezelhetőbb lenne a szoftver olyan helyzetekben, ahol mondjuk az ultraszéles kamerára ugrana vissza egy kattintással a normál látószögűről a felhasználó. Ez egyébként azért is különösen érdekes, hogy hiányzik a gyári kamera applikációból, mert a Sony videózáshoz készített profi Cinema Pro szoftverében megtalálható. Utóbbi egyébként sokkal több extra beállítási lehetőséget ad az összes lencséhez, mint a normál kamera applikáció profi módja.

Ha viszont van egy kis időnk exponálás előtt a telefonon a kamera beállításaival variálni, a Sony mobilja megpróbálja bebizonyítani, hogy van helye a csúcstelefonok között. Jó a részletesség, jó a vonalélesség és az esti mód is korrekt zajmentesítést tud végezni. Igaz, utóbbi nem közelíti meg az iPhone 11 Pro vagy a Huawei P30 Pro szintjét, főleg a túl sárgás képei miatt.

Az előlapi kamera az AI funkciókat és a szépítő módokat kikapcsolva vállalható képeket lő, a portré módban lőtt szelfiket meglepően pedig jól komponálja meg.

A szoftverre és a teljesítményre nincs panaszom

A Sony az Xperia 5-ön is a stock Android felületéhez nagyon hasonló témát használ, így letisztult és átlátható a rendszer. Ráadásul a frissítésekkel is egész gyorsan haladnak, a cikk írásának hetében Android 10-re frissült az Xperia 1 és az 5 is. (A tesztidőszak alatt még Android 9 Pie futott a mobilon.) A Sony pár extra funkciót épített ugyan a szoftverbe, például az oldalról dupla koppintásra előbújó side sense menü. Előre telepítve kapunk pár Sony alkalmazást, Facebookot, Netflixet (…), de ezek szinte kivétel nélkül eltávolíthatók, ha nekünk nem kellenek.

A nyolcmagos Snapdragon 855 és az Adreno 640 dolgozik az Xperia 5-ben, amihez 6GB RAM és 128GB bővíthető tárhely jár. A hardver kompetens, a szoftvert pedig jól optimalizálták, nem fagyott, nem akadt és a grafikailag intenzívebb játékok (például a Call of Duty: Mobile maximumra járatva) sem tudták megizzasztani. Sőt, akkumulátoros üzemidőben is jobban teljesített nálam az Xperia 5, mint fél évvel korábban az 1. Átlagosan 5-6 óra kijelzőidőt tudtam belőle aktív használattal kisajtolni, melynek legtöbbjét a böngészés, a közösségi média és a multimédiás használat tette ki. 

A gyári dobozban található USB Type-C töltővel durván másfél óra alatt lehet maximumra tölteni a 3140 milliamperórás telepet. De akkor sem kell aggódnunk az akku élettartama miatt, ha éjszakára szeretjük kábelen hagyni a mobilunkat, a Sony optimalizált töltés funkciója ugyanis megtanulja a szokásainkat és annak megfelelően pumpálja az energiát a telepbe.

Multimédiában is erős, de…

Mint írtam, jelentős részét tette ki a napi használatomnak a közösségi média és a multimédiás tartalomfogyasztás (videók, sorozatok, játék). A 6,1 hüvelykes AMOLED FHD+ HDR kijelző gyönyörű és színhelyes az Xperia 5-ben, s a fényerőre sem lehet panaszom, napfényben is látható. Ugyan a Note10 ezer nit fölötti vakító fényerejét nem képes hozni a panel, de ha választanom kéne a két panel között, én inkább a Sony színhelyesebb és kevésbé szétszaturált kijelzőjére tenném a voksomat.

A HDR tartalmakat natívan is képes kezelni, illetve YouTube-ról vagy Netflixről streamelve is tudunk HDR-ben videókat nézni. Az Xperia 1-ben található 4K panel nekem nem hiányzott az Xperia 5-ből, az 1440p is tűéles képet ad, a szórakozást pedig segíti a DualShock kontrollerekből ismert vibráló funkció. 

Utóbbi úgy rezegteti a mobil házát, ahogy az adott tartalom hangjai szólnak. Játék közben kifejezetten szórakoztató funkció, viszont alacsony hangerő mellett nézett videóknál én inkább kikapcsoltam. Bár a sztereó hangszórók szép és tiszta hangot adnak, a mélyek esetén kicsit fakó hangzásuk van. Persze ez orvosolható azzal, ha a gyári dobozban található fülest vagy a Sony bármely más fül/fejhallgatóját használjuk a mobillal. Például a szinte tökéletes WF-1000XM3-at.

YouTube-ot nézni vagy olvasni tökéletes a képarány. Viszont használni egy kézzel szinte lehetetlen küldetés

És most jön a bekezdés címében található “de…” részt folytató pár sor. A 21:9-es képarányú kijelzőn videókat vagy filmeket nézni tökéletes, a telefont amint álló helyzetbe fordítjuk az előny a hátrányára válik. Hosszabb szövegeket olvasni vagy csak szimplán görgetni a Facebookot, Instagramot tökéletes, de amint produktívan használnánk a készüléken a social médiát, elfelejthetjük, hogy azt egy kézzel meg fogjuk tudni tenni. Az Xperia 5 ezzel a méretű és arányú kijelzővel egyszerűen túl magas ahhoz, hogy kényelmesen tudjam használni, mint telefont. A Sony által beépített egykezes mód pedig azért nem nyújt megoldást, mert nem csak a kijelző tetején található tartalmat húzza le elérhető magasságba, hanem az egész kijelző tartalmát nyomja össze az egyik sarokba, viszont megtartja közben a 21:9-es képarányt. Ez pedig álló helyzetben tartva a telefont egyszerűen kényelmetlen, az én hosszú ujjaimnak is nyújtózkodnia kellett ahhoz, hogy elérjem a kijelző tetejét. Ráadásul — és itt visszacsatolnék arra, amit a cikk elején írtam — az Xperia 5 csúszik, tehát simán adott a lehetőség arra, hogy egy rosszul irányzott nyújtózás során megszökik a kezünkből, ha nem vigyázunk.

Összegzés

Az Xperia 5 gyönyörű telefon. Az összeszerelési minősége kiváló, az IP68-as szabvány szerint vízálló, erős a hardver és korrekt az üzemidő. A kijelző gyönyörű, azonban a mérete és képaránya miatt az egy kézzel történő használata rendkívül kényelmetlen. A kamerák jók, viszont az elkészült képek minősége nem koherens, így a fényképező tudását nem nevezném megbízhatónak az Xperia 5-ön. Videóban felvétel és visszajátszás terén is nagyon erős azonban a telefon, így talán azoknak érdemes beruházni rá, akik sokat videóznak a mobiljukkal. 275 ezer forintos áron azonban sajnos nem tud olyat nyújtani az Xperia 5, amit a konkurenciánál ne találhatnánk meg jobb és/vagy olcsóbb formában. Ha a kijelző legalább egy fél hüvelykkel alacsonyabb lenne, valószínűleg minden negatívumot elnéznék a Sony-nak annak varázsában, hogy végre van egy egykezes androidos mobil. Így azonban az Xperia 5 maximum azoknak lehet álmai telefonja, akik mindenképpen notch vagy lyuk nélküli kijelzővel szerelt mobilt akarnak, nekem sajnos nem.