Átütő erővel támad a Kong: Survivor Instinct ismerős főszörnye, de a végeredmény végül inkább csak átlagossá szelídül.
Ha megnézzük a mozis blockbuster választékot, akkor a sima és szuperhősök mellett a horror, meg a különféle szörnyes filmek talán a legnépszerűbbek. A közönség imád olyan sosemvolt óriás teremtményektől rettegni mint a dinoszauruszok, Godzilla, vagy éppen King Kong. Még a minőség sem olyan fontos, hanem inkább csak a látvány (valljuk be, az utóbbi években például az óriásmajmos filmek nem sikerültek túl jól). Na de mi a helyzet játék fronton? Ott is elég ennyi az üdvösséghez?
Azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem, sőt! Ráadásul rögtön fel is merül a kérdés, hogy mi a jó, ha a szörnyet irányítjuk, vagy az ő ténykedéseinek vagyunk mi az áldozatai? A 7Levels az utóbbi mellett döntött és azt kell mondjam, jól tették. Pláne hogy mintának egy olyan játékot választottak, ami ugyan érdemtelenül nem kapott túl sok figyelmet, mégis jó szívvel tudom ajánlani. A 2012-es Deadlightról van szó. Egy olyan akcióplatformerről, amely nemcsak szép, de van lelke is. Úgyhogy amikor először hallottam a Kong: Survivor Instinctről, akkor azt mondtam kösz nem (azt hittem a cím alapján, hogy valamiféle túlélős, craftolós dolog), de jobban megnézve a képeket, videókat és az említett hasonlóságot felfedezve nyomban lecsaptam.
Meg ugyan nem bántam, de azt azért tisztázzuk, hogy a két játék között a külső és zsáner beli hasonlóságon túl nem sok közös van. Ezzel már kicsit kacsintgatunk is az értékelés felé, azonban senki ne könyvelje el, hogy a Kong: Survivor Instinct rossz játék volna. Épp ellenkezőleg, csak hát azért mesterműnek sem mondható. A sztoriról talán elég annyit tudni, hogy az olajfuró tornyokon szolgálatot teljesítő David szerepét kapjuk meg. Emberünk épp vezet, amikor a Kong téma beüt, s épp azon van, hogy egyetlen gyermekéhez, Stacy-hez siessen, amikor balesetet szenved. Sérülés ugyan nem esik rajta, de innentől gyalogszerrel, no meg a mi hathatós segítségünkkel juthat el a céljához.
A történet illeszkedik a kitalált és mozifilmekben alkalmazott kánonba, ebben azonban (szakértelem híján) nem merülnék el. De foglalkozzunk is inkább a gameplay-jel. Ahogy már említve volt, egy 2D-s, kifejezetten szép grafikás akció platformert kapunk. A külcsínt tekintve tényleg csak egyetlen kritikám van, mégpedig egyes animációk révén (például az ugrás annyira hihetetlenül béna, hogy én is önkéntelenül ugrottam egyet a kanapén ijedtemben). Minden más elismerésre méltó, még ha kissé gyakran vannak is egyes elemek újrahasznosítva. Talán csak a térkép fura egy picit, de az is inkább használhatóság szempontból. Az egyes szekciók végein ugyanis a haladásra merőlegesen kiléphetünk egy-egy “kijáraton” (ilyenkor tölt a játék), viszont annyira nehéz így térben átlátni a helyszínek szerkezetét, hogy kész szerencse, hogy mindig jelölve van, merre is kell menni (ugyanis sok részre vissza fogunk térni a mászkálás során).
Rátérve a tényleges tennivalókra, sajnos kevés dolog akad és azok sem makulátlan megvalósításban. Harc van, verekedni és lövöldözni is tudunk. Amíg azonban az első hihetetlenül körülményes, nehézkes, addig a másodikat erősen visszafogja az igencsak spórolósra vett muníció utánpótlás. A Kong: Survivor Instinct platformer részei a szokásos kapcsolós, létrázós, kulcsos ajtós vonalon mozognak, később meg kapunk egy kalapácsot, ami pár falrész áttörésére alkalmas, illetve a egy horgot, amivel meg egyes magaslatokra csimapszkodhatunk fel. Nincs gond alapvetően egyikkel sem, inkább a level designerek nem voltak a helyzet magaslatán, mert nagyon hamar egyhangúak lesznek a pályák és a hasonló feladatok. Még az sem menti meg a helyzetet, hogy néha szaladgálnunk kell Kong (vagy más szörnyek elől – mert vannak vetélyársai is) elől, aki az épület széléről próbál minket elleheteleníteni. Alapvetően simán el lehet lenni a játékkal 5-6 órát, amíg tart, de valahogy a végére már kicsit elfogy a lelkesedés és a türelem.
Istenigazából a Kong: Survivor Instinct egy tisztes iparos munka, de semmi több. A műfaj kedvelői a picit átlagos megvalósítás ellenére is jól ellesznek, talán még pár új rajongót is ki tud magának nevelni a zsáner, de azt túlzás volna várni, hogy nagyobb néptömegeket mozgat majd meg a játék. Részemről így is örültem, hogy egy régi kedvencem, ha csak szellemiségben is, de meg lett idézve, és jól elvoltam a kalanddal. De ahhoz hogy évek múlva is emlékezzünk rá és emlegessük, egy picikét több kell.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: 7Levels
Kiadó: 7Levels, 4Divinity
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
