Az év egyik legjobban várt játéka vajon megugrotta a tőle elvárt szintet, vajon a Final Fantasy XVI meghozta azt a katarzist, amit vártunk tőle?
Kétségkívül az idei év egyik legnagyobb durranása sokak számára a Final Fantasy XVI megjelenése, mely az elődjéhez hasonlóan szintén PlayStation exkluzivitást vállalt egy rövid időre, hogy ezzel is ösztönözzék a legelvetemültebbeket egy konzol megvásárlására. A széria gyökerei pedig nem is itt, hanem a Nintendonál kereshetőek, azonban a széria újjáéledése és a cég csődtől való megmenekülése a Final Fantasy VII-nek és az akkor debütáló PlayStationnek volt köszönhető. A kellemes emlékekért és valószínűleg egy jókora koffer zöldhasúért cserébe pedig mindenkinek várnia kell egy jó fél évet, mire belecsaphat más platformon a Square Enix legújabb kalandjába. Magam is nemrég vásároltam meg a konzolt, részben erre a címre is alapozva és az elkövetkezendő bekezdésekben be is mutatom, hogy miként is sikerült az FF széria legújabb számozott bejegyzése.
A Final Fantasy XVI-ban egy Valisthea nevű világban járunk, ahol úgynevezett anyakristályok magasodnak az országok fölé. Az ezekből áradó, a birodalmat teljesen bejáró éter szükséges a varázsláshoz, melynek segítségével működik a civilizáció. Azonban, ahogy az a Final Fantasy-kban lenni szokott, valami probléma támad és a mágiát használókat, valamint egyes területeken teljes pusztulás fenyeget, így főhősünkön Clive-on a világ szeme, hogy tegyen valamit a dolgok ellen. A játékból elérhető egy demó, ami az első néhány órát mutatja be, így a spoilerek elkerülése végett nem mennék jobban bele a sztoriba. Fontos megjegyezni, hogy a demóban elért előrehaladás továbbvihető a teljes játékba is, tehát tegyetek vele bátran egy próbát, hátha megvérzi a torkotokat.
Érdekes, hogy nagyon sötét a Final Fantasy XVI története, kemény társadalom kritikával fűszerezve. Kendőzetlenül mutat rá a világ problémáira, mint pl. az idegenek vagy a másság üldözése, a gyűlölet és olyan módon ábrázolja ezeket amikre Final Fantasy-ban eddig nem volt példa. Azt is ki kell emelni, hogy ilyen felnőtt sem volt még a sorozat egyetlen epizódja sem, nem cukormázazza a dolgokat, nyersen bemutat mindent és olyan jelenetek is helyet kaptak premier plánban, amilyenek eddig soha. Az emberi kegyetlenség ilyen mértékben sosem volt még bemutatva egyik Final Fantasy játékban sem, igazán erős húzás és nagyon jól szolgálja Clive történetének átélését, bár valószínűleg lesz nem egy snitt, ami sokaknál kiveri majd a biztosítékot. Az események és a fordulatok már-már a Trónok harca szintjét is elérik, de természetesen visszaköszön majd számos, a részeken átívelő kötelező elem is.
Ha már az összehasonlításnál tartunk mindenképpen meg szeretném jegyezni, hogy a Final Fantasy XVI nagyon sok helyről építkezik (khm, nyúl le) dolgokat. Játék közben az volt az érzésem, hogy a Tales of Arise, a Trónok harca, a Witcher 3 és a Devil May Cry egy nagyon jól eltalált egyvelegével játszanék. Sajnos sok fan (köztük én is) legnagyobb szomorúságára a játék egy az egyben átment akcióba, amit rpg elemekkel nyakon próbáltak szinten tartani. Azt hiszem már végleg búcsút mondhatunk a körökre osztott harcrendszernek, a felfedezésnek, a mélyebb kalandozásnak. Nincs amúgy ezzel semmi gond, mert a dolog így is remekül működik és azt gondolom ez a megújulás kell is, mert a régi (és általam is) nagyon szeretett mechanikák manapság már nem állják meg a helyüket és nem lehet rájuk AAA játékot építeni. Természetesen a készítők ezt előre jelezték is, de azért egy kicsit zavaró, pl.: a Tears of the Kingdommal összehasonlítva a világ behatároltsága, annak korlátoltsága. Viszont mindenért kárpótol az epikus világ és brutális bossfightok, melyet az Eikonoknak nevezett lényekkel fogunk vívni.
Emellett azért meg kell jegyezni, hogy a Final Fantasy XVI csodásan néz ki úgy a teljesítményt preferáló, mint a képfrissítést előtérbe helyező módban. Természetesen ezektől sem kell csodát várni, mert nem lesz sem 4K sem 60 fps-ünk semmilyen variációban sem, de engem ez nem zavart, mert mindkét módban egészen stabilan futott a játék, már a megjelenésre időzített frissítés előtt is. Külön öröm az SSD meghajtó kihasználása, mert a gyorsutazás, így valóban gyors és a játékot elindítani és behuppani a világba is egy szempillantás, ez sokat segít az immerzión, mert nem akasztja meg a dolgokat. A Dualsense sajnos nem kapott komolyabb erőfitogtatásra felhatalmazást, csak a szokásos gimick-eket láthatjuk. Audió szempontjából szintén nagyon erős a felhozatal, olyan betétdalokat sikerült komponálni, ami garantáltan sokáig velünk maradnak majd. De emellett a hangok, hangeffektek is szuperek, még a csizma és a bőrruhák nyikorgása is hallatszik és tökéletes összhangban van a mozgással.
Összességében tehát azt kell mondjam a Final Fantasy XVI egy remek sorozat, méltó játéka lett és valóban helye van az idei felhozatal krémjében. Erős és bátor történetet kapunk, valamint az egész játékmenet úgy újult meg, hogy az bent tartja a régi játékosokat, de elrabolja az újak szívét is. A fő történetszál állítólag 30 óra alatt letudtható, de én minden egyéb mellékessel együtt kb. a játék háromnegyedénél olyan 60 óránál tartok, így azért van tartalom jócskán, melyek mechanikában nem kiemelkedőek, de sokat tesznek hozzá a történethez és a lore-t is tovább mélyítik, közelebb hozva hozzánk Valisthea népét, annak polgárait. A lényeg, hogy aki egy kicsit is hezitál tolja le a demót, mert már az is elég meggyőző tud lenni!
Értékelés: 9/10
Fejlesztő: Creative Business Unit III
Kiadó: Square Enix
Platform: PlayStation 5
