Az Anyaroth: The Queen’s Tyranny megvalósítását tekintve a ’80-as évek sci-fi világát idézi, melynek tudatában sajnálatos, hogy hibáktól hemzsegő platformer lett.
Történetünk az Anyaroth-on játszódik, ahol sáska gúnyába öltöztetett hősünkre hatalmas nyomás nehezedik, ugyanis utolsó reménységként neki kell megmentenie a bolygó népét a gonosz királynő zsarnokságától. A végső megmérettetéshez erdőkön, bányákon és elhagyatott városokon át juthat el, azonban ezt az utazást veszélyes csatlósok igyekeznek számára megnehezíteni. Az Anyaroth: The Queen’s Tyranny játékmenete alapján cirka 40 évet késett, de nem feltétlenül ez a legnagyobb baj vele, hanem a számos olyan bogárka, amikkel szemmel láthatóan az alkotók sem tudtak ez idáig mit kezdeni.
Tesztalanyunk még március folyamán debütált, de a PC-s tesztelés apropóján csak nemrég sikerült lehuppannom monitorom elé. Az első kedvcsinálók alapján bíztató ügyességi játéknak ígérkezett, hiszen a ’80-as évek tudományos-fantasztikus regényei és filmjei nagy hatást gyakoroltak rám. Tán ezért is veselkedtem neki kíváncsian a spanyol alkotók bemutatkozó címének, valamint a nagyjából három és fél órás játékidőnek. Ennek apropóján egy indie cím került boncasztalunkra, főleg, mivel jómagam előszeretettel adok esélyt ismeretlen produktumok számára. Utoljára talán a NES-es érában játszhattam mostanihoz hasonló megjelenítésű akció-platformerrel, de annak már ugyebár hosszú ideje és a „nyelvtörő” nevekkel zsonglőrködő fejlesztők csupán ímmel-ámmal bántak tisztelettel a szakállas zsánerrel.
Vizualitás szempontjából vállalható összkép tárul elénk: letisztult, minimalistán kivitelezett hátterek és érdekes fizimiskájú teremtmények sokaságát ismerhetjük meg. Utóbbiak közül számos lénnyel beszélgetésbe elegyedhetünk és ennek apropóján némi RPG-impulzust is kapott az Anyaroth. Felfedezésünk közepette pénzgyűjtésen szorgoskodhatunk, mégpedig a szokásosnak mondható módon, tehát ellenségeink kiiktatásával. A játék igazán bőkezűen bánik az érmékkel, s a sztori végére minden egyes fegyverre beruházhatunk, ám mindenekelőtt teljesítenünk kell hozzá valamennyi küldetést. Találunk köztük pisztolyt, gépfegyvert, vagy akár mesterlövész puskát is: eltérő módon repülnek ki a golyók a csövekből, s ebből következik, hogy a hatékonyságuk is változó.
A pályák kidolgozottsága sajnos kevés kreativitásról tesz tanúbizonyságot és amennyiben a külcsín szerénynek bizonyult, a missziók alatti ugrabugrálás még inkább kezdetleges. Néhol ugyan felbukkannak csapdák vagy szökkenéssel elérhető emelvények, de csekély számú rosszarcú ront ránk, a territóriumokon mászkálva pedig együttesen csupán elenyésző kihívást találunk. Kis túlzással csak abból áll a feladatunk, hogy balról jobbra battyogunk és lövünk, akit csak lehet, miközben az AI tolakodóan rohangál. És mindennek tetejében még hibákat is szép számmal találunk, például, ha sokszor töltöm be egymásután ugyanazt a pályát, akkor az ellenségek szimplán lecövekelnek.
Nem sorolnám fel, hogy milyen további arcpirító bugokat találtam még, mert vagy egy tucat kellemetlen szituációba botlottam a rövid időintervallum alatt. Legyen annyi elég, hogy az Anyaroth: The Queen’s Tyranny nyilvánvalóan nem lesz az idei indie paletta gyöngyszeme. Ugyan akad benne néhány kellemes pillanat, viszont a pixel art stílus sem éppen a legékesebb oldalát mutatja, így összességében azt kell, hogy mondjam, elenyésző pozitívumot találtam benne.
Pontszám: 3/10
Fejlesztő: Yggdraseed Studios
Kiadó: Firenut Games
Platform: PC, Switch