Harsány, szürreális, addiktív, de legalább ugyanennyire idegölő élményt kínál a Denshattack! Ugyanakkor ha szereted Japánt, meg Solymos Tónit, akkor itt a helyed!.
Akadnak olyan dolgok az életben, amiket jobb, ha csak egyszerűen elfogadunk és nem akarunk megérteni, nem ágálunk ellene. Szóval ha egy picike spanyol indie fejlesztő azt mondja, hogy majdan egy posztapokaliptikus Japánban vonatokkal fognak driftelni szerte a szigetország változatos és csodaszép, cseresznyevirágos tájain, akkor jobb ha hiszünk nekik. A Denshattack! ugyanis pont ezt állítja. A főszereplő kislány először csak ételt szállít ki(!) ilyen módon, aztán egy friss ismeretség révén kiderül, hogy extrém sport versenyeket is rendeznek a témában.
Mélyebben nem is mennék bele a sztoriba, mert nem ez a játék fő erőssége (mondhatjuk úgy is, hogy másodlagos). Az viszont minden valamirevaló konzol rajongónak (aki aktív volt a kétezres évek tájékán, vagy legalább utólag érdeklődik a korszak iránt) le fog jönni, hogy egy hatalmas Jet Set Radio tisztelgés az, amit látunk. A cel-shading grafika és színes látványvilág, valamint a bolondos és őrült japán hangulat már önmagában is a SEGA klasszikusát juttathatja eszünkbe, hát még a játékmenet. Ugyanis itt is olyan trükköket kell végrehajtanunk, mint egy deszkás játékban (akár a Tony Hawk sorozatban) és olyan szélsebesen fogunk siklani a helyszíneken megannyi akció közepette, mint Sonic.
Ha viszont valaki azt hiszi, hogy a könnyed Dreamcastes hangulat mögött egy szimpla poénjáték lapul, az nagyobbat nem is tévedhet. Meglehetősen hosszú és összetett kampányt ad a Denshattack!, amit nagyjából 10-15 óra alatt lehet letudni. A különböző prefektúrák hatvannál is több pályát tartogatnak, változatos játékmenettel. Tehát nem minden pályán csupán a trükkök halmozása és a minél nagyobb high score elérése a cél. Vannak olyan szintek, ahol megadott célokat kell teljesíteni, de akadnak versenyek, az egyes körzetek végén pedig ötletes boss fightok várnak (ki ne akarna óriásrobotokkal kergetőzni, vagy egy baseball laszti ellenében megmérettetni?).
Ami azonban a játék vonzó mivoltát adja, az egyben az egyik legnagyobb hibája is egyben. Folyamatosan ömlenek ránk az újdonságok, ötletek, még a kampány végén is akad tanulni való. Mindez azonban olyan mértékben túl tudja terhelni a játékost, hogy könnyű megcsömörleni. Az irányítás meglehetősen komplex, főleg a játék elején érezzük majd magunkat picit elveszve. De később se mondanám, hogy igazán bele lehet jönni, pláne hogy kissé pontatlan is helyenként a dolog. A hibázási faktor mondjuk növeli az adrenalint és az addiktivitást (azért is megcsinálom), csak néha már nem a jó irányba.
A Denshattack! tehát egy olyan cím, amit szeretni és utálni is lehet egy időben. A grafika és a hangulat telitalálat, a sztori cserébe az agyvérzés határát súrolja (de nem kizárt, hogy csak én vagyok túlságosan boomer). Az igazi főszereplő viszont a gameplay, ami ugyan eredetei, szürreális, addiktív és szórakoztató – de ugyanakkor idegölő, kissé túlbonyolított és nehéz is tud lenni. Egy biztos, hogy ha valaki szereti a japán kultúrát és/vagy a deszkás cuccokat, akkor a játékosok között a helye. De talán nekik is azt ajánlom, amit a koca gamereknek mindenképp, mégpedig hogy érdemesebb kisebb falatokban fogyasztani a művet, mert talán úgy jobban emészthető.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Undercoders
Kiadó: Fireshine Games, Boltray Games
Platform: PC, PS5. Xbox Series X|S, Nintendo Switch 2
