Igazi időutazásra váltottunk jegyet, de egy spéci varázsszemüveget is kaptunk mellé. Teszteltük az Assassin’s Creed Black Flag Resynced látványos felújítását.
Rajongói körökben is erős megoszlás van abban a tekintetben, hogy melyik is az Assassin’s Creed sorozat legjobb darabja. Természetesen a végeredmény erősen függ az egyéni preferenciáktól, így most anélkül, hogy hitvitákba kellene belemennem, viszonylag nyugodt lehetek, ha azt állítom, hogy a negyedik fő csapás, vagyis a Black Flag ott van a top háromban és abszolút közönségkedvenc. Talán nem is kell magyarázni miért, hiszen a kalózós téma mindig is hálás volt, Edward Kenway Karib-tengeri kalandozása a rettegett tengeri betyárok aranykorában (XVIII. század eleje) pedig igazi telitalálatnak bizonyult annak idején.
Már csak azért is, mert a játék több elemében is eltért a széria addigi darabjaitól, egy hatalmas nyílt világot adott a játékos kezébe rengeteg felfedezni valóval. Amiben még hajózhattunk is, sőt tengeri csatákat vívhattunk meg, s természetesen a kincskeresés sem maradhatott el. Edward ráadásul maga is különbözött az addigi főhősöktől és egy kevésbé merev, sokkal lazább figurát ismerhettünk meg személyében. S ami nagyon fontos, hogy tette ezt úgy a játék, hogy hű maradt az előzményekhez, vagyis mind történetben és mind gameplay tekintetében hozta a franchise kulcs elemeit.
A kérdés már csak az, hogy miért is beszélünk erről? Mármint az egy jó ideje köztudott, hogy érkezik az Assassin’s Creed Black Flag Resynced, de hogy miért? Nos a rosszmájú vélemények szerint biztosra akart menni a Ubisoft, ugyanis a lángot életben kell tartani és a franchise új része még a kanyarban sincs. Ugyanakkor a felújítások mostanában ránk ömlő tengerében nem feltétlenül népszerű ez a fajta visszatérés a gamerek köreiben. Ha valaki az eredetire gondol, úgy tűnhet nem is volt régen. Cáfolnom kell: de! Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen meg egy akkori végigjátszást és rá fog csodálkozni, hogy messze nem úgy néz ki a játék, mint ahogy emlékeiben él. 13 év az bizony sok.
A legjobban tehát úgy járunk, ha összehasonlítjuk a kettőt, fej-fej mellett. S bizony rájöhetünk, hogy zongorázni lehet a különbséget, vagyis tényleg egy igazi remake-et varázsolt elénk az eredetiben is közreműködő Ubisoft Singapore (igaz, a francia anyacég nem bízta a véletlenre, 14 másik stúdiójukat is melléjük vezényelték segítség gyanánt – csak a szokásos). A már egy ideje használatban lévő Anvil engine (a Valhalla, Mirage és Shadows alatt is ez dübörgött) pedig teszi a dolgát. S hol máshol is mérhetnénk mindezt le, mint a grafikán. Óriási változáson mentek keresztül például a karakterek. Sokkal szebb és nagyobb felbontású textúrákat kaptak, valamint a mimikáik is összetettebbek, realisztikusabbak lettek. Még az NPC-k kidolgozása is változatosabb és egyedibb, több fajta tevékenységet is végeznek, így élőbb a környezet, főleg az urbánus részeken.
Még nagyobb a változás azonban a környezetben. Gyakorlatilag ki lehet jelenteni, hogy szinte minden helyszín megváltozott. S nem, nem csak a modellek lettek részletesebbek, vagy a textúrák jobb minőségűek. A terek berendezése is észszerűbbé vált, van ahol a tereptárgyak pozíciója, vagy orientálódása változott, de akad ahol a kamera beállítása lett más. Ami azonban a legnagyobb fegyvertény, az a bevilágítás. Ha valaki ránéz az összehasonlító felvételekre, látszik, hogy mennyire érthetetlenül sötét a régi és mennyire életre kel az új – nagyon sokat számít a helyes beállítás. De sokat dob az összképen a látótávolság megnövelése is az Assassin’s Creed Black Flag Resynced-ben. Több a részlet, realisztikusabb a látvány. Nagyon látványos a vízfelületek újratervezett kinézete is, ahogy a buja növényzet is sokat hozzáad mindehhez, a dinamikus időjárást már nem is említve.
Külsőre tehát több mint rendben van a dolog, de mi a helyzet a játékmenettel? Ott változott egyáltalán valami? Bizony! Elsőnek talán a harcrendszer lecserélését. áramvonalasítását említeném. Az új a mostanában divatos hárítás, vetődés opciókat kínálja, s lehet mondani, hogy előnyére változott ilyen téren is a játék. Még egy nagyon látványos double takedown lehetőséget is kapunk, már ha lopakodásból támadunk. Ha pedig már szóba került, a “sunyuló” mód is kapott egy külön gombot, több stratégiai lehetőségünk van tehát. Fontos változás, hogy a méltán firtatott követős küldetések is változtak, mert ha netán lebukunk, nem ér véget az etap, folytatódik az akció, rajtunk áll, miként fejezzük be (de ezáltal folyamatosabb, pörgősebb az élmény).
De van még számtalan apróság, amik egyenként ugyan nem, de összességében nagyon is színesítik a kalandokat. A hajócsatákban például vannak másodlagos tüzelési lehetőségek, békeidőben meg 10 új kalóz ének közül mi választhatjuk meg melyiket gajdolja a legénység. A kapitánynak már kisállata is van (kismajom, vagy cicus akár), víz alá merülést pedig már bárhol eszközölhetünk, így ez a szegmens is szépen kibővül (persze ameddig a levegő kitart). Új szigeteket is kapunk, ha a felfedezés lenne valakinek a heppje, de azt mindenki alighanem megsüvegeli, hogy egy új, nyolc küldetésből álló endgame is bekerült a Assassin’s Creed Black Flag Resynced-be, amely Fekete Szakáll történetét bontja ki jobban.
Összesen 6 órányi új extra került be a játékba, tovább növelve a szavatosságot. Vannak azonban hiányzó dolgok is. Ahogy a modernebb részelben, itt is hanyagolva vannak a modernkori események. Helyettük új jelenetek kapunk, amelyik jobban kapcsolódnak ahhoz amerre elment a sorozat mostanára. Kimaradt azonban a multiplayer is (nekem őszintén nem hiányzott), ugyanakkor a Freedom Cry című DLC sincs benne a csomagban. Hogy ez üzleti döntés-e, azt nem tudni, a hivatalos indoklás szerint ez Edward története, a bővítmény pedig köztudottan Adéwalé sorsát követi. Mindenképp jó hír azonban, hogy meglepően kész formát mutatott a játék a tesztelés alatt, vagyis hibákkal, de belassulásokkal sem találkoztam (az Xbox változat járt nálunk). Ami pedig egyértelműen győzelem, hogy a töltőképernyők is eltűntek, semmi sem szakítja meg tehát az élményt, folytonosan, megszakítás nélkül tud haladni a történet.
Ha valakinek még ezek után is kétsége van (vagy csak lusta volt olvasni és “előretekert”), az Assassin’s Creed Black Flag Resynced-nek bizony nagyon is van létjogosultsága és jó hogy jött. Személy szerint nagyon élveztem a felújított karibi kalandot, pedig annyira nem is szeretem a sorozatot. A látvány mellett ugyanis a játékmenet is sok esetben racinonalizálódott, például az érdemtelenül nem is említett – a széria védjegyét jelentő – parkour részek is sokkal több lehetőséget kínálnak és kényelmesebb a mászás, kapaszkodás, ugrálás. Számomra az is felüdülést jelentett, hogy visszatértünk kicsit a klasszikus akció-kaland recepthez, scriptelt küldetésekkel, kicsit hátrahagyva az újkori epizódok rpg beütésű rendszerét. Azt gondolom, hogy a játék sikerre van ítélve, így érdekes lesz látni, hová megy az AC széria tovább. Reméljük azért a Ubisoftnál helyén kezelik és nem vonnak le téves következtetéseket, majd kezdik el sorban remake-elni az összes részt Resident Evil mintára, mert könnyen újra kiégethetik a franchise-t.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Ubisoft Singapore
Kiadó: Ubisoft
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
