Vadakat terelő juhász lehet bárki a Herdling pár órás kalandja során
Volt egy haver még a hőskorszakban, aki rájött hogy a C64 játékait át tudja nevezni. Nosza, neki is fogott és így születtek olyan legendás címek, amiknek az eredete ma már az idők homályába vész. Sosem derült ki ugyanis, hogy melyik stuff volt valójában a Szegény náci, mint ahogy a Csorda sem. A Herdling kapcsán azonban egyértelműen az utóbbi ugrott be és ha most történne mindez, akkor egészen nyugodtan megkaphatná ezt a (magyar) címkét.
Az Okomotive előző két játéka nagyot ment indie körökben, a FAR: Changing Tides és a Far Lone Sails is egy-egy viszontagságos kalandot hozott nekünk, melyben furfangos fantázia szülte gépezeteken suhanva szelhettünk át hangulatos tájakat, útközben temérdek akadályt leküzdve. Az utazásról szól a Herdling is, de azért másképp. Amíg a korábbi kalandokban valóban elsősorban a természet szülte terepakadályok leküzdése volt a cél, addig most inkább egy klasszikusabb értelemben vett sétaszimulátorral van dolgunk, ahol kapukat kell megtalálnunk és kinyitnunk, vagy kapcsolókat átállítani.
Na meg ami a lényeget jelenti, hogy különféle méretű, de jellemzően valamilyen azonos fajtába tartozó gyapjas, patás, szarvas állatkákat kell terelgetnünk. Először csak egy csatlakozik hozzánk, aztán egy másik és így tovább. El is nevezhetjük őket, illetve az út során talált csecsebecsékkel fel is lehet őket díszíteni. A játékmechanika pedig egyszerű: a különféle virágmezők mind más hatással vannak rájuk (a kéktől erősödnek, a pirostól gyorsulnak, a sárga meg mindig lehetőséget ad, hogy kapukat nyissunk ki). Továbbá ha sérülnek (mert útközben hatalmas repülő lények is támadgatnak, vagy éppen szakadékok széléről kell visszarántgatni a jószágokat), akkor valamilyen különös gyümölccsel etetve gyógyíthatjuk meg őket.
Illetve van még egy óriási különbség a játék stílusa kapcsán, mégpedig hogy a Herdling immár egy teljesen 3D alkotás, nem pedig oldalnézetes, mint a FAR sorozat. Sajnos ebből adódik az is, hogy ez a cím kevésbé tűnik kiforrottnak, mint a korábbiak. Mivel közelebb van a kamera is, hamarabb lebuknak a vizuális hibák (pl. egymásba lógó tereptárgyak vagy karakterek), igaz ezek egyike sem olyan mértékű, hogy elrontsa az immerziót, de az ilyesmire érzékenyek számára zavaró lehet.
Sajnos a történet sem túl mély, se nem hosszú. Mármint az előző játékoknál sem mondhattuk el mindezt, de ott megvolt a kellő misztikum, ami itt érzésem szerint hiányzik. A csordánk egyre nő, de az egyéni elnevezésen túl nincs igazán az állatkák között különbség, vagyis darab-darab, nem nőnek igazán a szívünkhöz. Ahogy a feladatok sem annyira változatosak, mindenhol ugyanazokat a kapukat nyitjuk, vagy kapcsolókat állítjuk át, legfeljebb a környezet változik körülöttünk erdősből havasba, vagy tevődik át kietlen síkságra.
Ha tehát ítélni kell, a repetitivitása miatt a Herdling számomra kisebb élményt jelentett, mint a FAR játékok, de ki lehet jelenteni, hogy akinek tetszett azoknak a szavak nélküli utazásoknak a hangulata, itt is megtalálják majd a számításukat. A három-négy óra hamar elrepül, de inkább az a baj, hogy annak leteltével nem megelégedettséget, hanem inkább ürességet fogunk érezni. Még csak az ilyenkor kötelezően jelentkező elgondolkodás sem jön meg a végére, hogy mi is volt ez az egész, hanem csak továbbállunk és keressük a következő kalandot. Remélhetőleg az Okomotive részéről a jövőben ez inkább a FAR sorozat következő részét jelenti majd, mert ugyan most is jól szórakozunk, de emlékezni inkább az előző két kaland alapján fogunk rájuk.
Értékelés: 6/10
Fejlesztő: Okomotive
Kiadó: Panic
Platform: PC, PS5, Xbox Series S|X Nintendo Switch
