Visszatérhetünk a korábbi történések helyére a Still Wakes the Deep: Siren’s Rest DLC-ben, a kérdés viszont az, hogy megérte-e.
Nagyjából egy éve keltett riadalmat a The Chinese Room a Still Wakes the Deeppel. Ezt akár szó szerint is érthetjük, ugyanis a Dear Esther vagy Everybody’s Gone to the Rapture kapcsán ismert stúdió ezúttal az ijesztgetős énjét vette elő és egy horror játékot tettek le az asztalra. Persze a tőlük megszokott stílusban: sétaszimulátorként. A játéknak azonban sokkal inkább jelentős ismérve a hangulata és a sztorija lett – a John Carpenter féle klasszikus, A dolog című alkotása köszönt vissza erősen a végigjátszás során.
A történet egy Északi-tengeri fúrótornyon játszódik, 1975 karácsonyán. A legénység közül persze sokan már az ünnepi eltávozásukon törik a fejüket, ahogy Cameron „Kaz” McLeary villanyszerelő is. A dolog azonban kútba esik és nem feltétlenül azért, mert kiderülnek otthoni viselt dolgai, s ezért lapátra kerül, hanem mert a fúrótorony legénysége valami olyasmit talál el, amit inkább nem kellett volna. Felszínre kerül egy misztikus szörnyeteg, ami tizedelni kezdi a csapatot. Nincs más hátra, mint menekülni.
Oldalunkon anno nem született teszt, de időközben év elején pótoltam a mulasztást és végigvittem a kalandot. Még épp időben, hogy a frissiben érkezett DLC-t, a Siren’s Restet már úgy tudjam elkezdeni, hogy értem is. A bővítmény ugyanis erősen épít az eredeti történetre, szóval aki érteni is szeretné, az mindenképpen tartsa be a sorrendet. Jó egy évtized telt el az előző történet óta és 1986-ot írunk. A helyszín ugyanaz, csak immár a tenger feneke, hiszen a fúrótorony ismert okok miatt elsüllyedt. Egy búvár expedíció kutatja a roncsokat és próbálja meg felderíteni, hogy mi is történt. Főszereplőnkről, Mihariról pedig szép lassan kiderül, hogy személyesen is érintett a tragédiában, de ettől többet már vétek lenne elárulni.
A 1.5-2 órára rúgó végigjátszás nem tartalmaz gyökeresen új játékelemeket, s ha lehet még picit egyszerűbb, de ugyanakkor szabadabb is. Nincsenek látványosan felfestett sárga felületek, hogy lássuk merre is kell menni, s emellé még néha kisebb leágazások is akadnak azok kedvéért, akik szeretnek felfedezni. Kapunk egy fényképezőgépet, amivel a holttesteket fotózhatjuk, illetve egy feszítővasat, ami pedig sok esetben a továbbjutás kulcsát jelenti, de az ajtók nyitásán kívül fiókok, szekrények mélyére is benézhetünk általa. Fegyverünk nincs és nem is lesz rá szükség. Az egyetlen megoldás, ha valami atrocitással találkozunk, a futás.
Sajnos a Siren’s Rest azonban a történetet tekintve is elmarad az alapjátéktól. Eleve ha már a hosszát nézzük is túlságosan hosszú a felvezetés, hogy aztán hirtelen, kurtán-furcsán érjen véget. Azt, hogy lineáris, nem rónám fel a készítőknek, hiszen az előd és a korábbi alkotásaik is azok voltak. Az viszont már igenis megjegyzésre érdemes, hogy a szereplők is sótlanabbak. A ‘75-ös gárda ízes skót tájszólása már eleve megadta a Still Wakes the Deep alaphangját, de a dialógusai is sokkal élőbbek, természetesebbek voltak. A mostani szinkronról sem lehet azt mondani, hogy ne volna profi, viszont sajnos azt igen, hogy olyan sablonos, vagy kevésbé izgalmas.
Összességében azt kell mondjam, hogy egy korrekt DLC-t kapunk, (az alapjátékhoz mérten) korrekt árazással, de ez inkább csak a fősztori kiegészítése, így inkább a játék rajongóinak szól, amolyan fan service, jutalomjáték. Azonban mivel igazi újdonságot a Siren’s Rest nem hoz, valamint a minőség is picit gyengébb, ezért valóban csak nekik ajánlanám, már csak azért is, mert a történetet ismerni illik a megértéshez.
Azt pedig már csak a végére említeném meg, hogy egy igazán komoly gondot láttam, ami nem hagyott nyugodni, az pedig a búvárunk által húzott “köldökzsinór”. Nem mondom, hogy nem okozott feszültséget, amikor le kellett róla csatlakozni, megszakítva a többiekkel való rádiókapcsolatot, valamint a biztos oxigénellátást. Az viszont igenis nevetséges, hogy mindenhová húzzuk magunk után, a roncsban a kilencvenharmadik forduló és ajtó után is, miközben már az első sarok után el kellene akadnia. Ha valami, akkor engem leginkább ez zavart és annyira életszerűtlen, hogy végig ezen lamentáltam. Azt pedig már tudom, ha az ember ilyesmin kezd el problémázni, az azt jelenti, hogy van ideje, mert…. unatkozik.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: The Chinese Room
Kiadó: Secret Mode
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
