Jól ismert és szélvész gyors társaság gyűlt össze a Sonic Superstars miatt, hogy visszahozza a jól ismert régi és kellemes élményeket. Vajon sikerült nekik?
Lehet mondani, hogy ha egy franchise eléri a harminc esztendős kort, akkor szint már alanyi jogon létezik és fenntartja magát – még ha ez nem is jelent feltétlenül mindig jót. Mert például ki gondolná, hogy a Sonic sorozat megbukna? Senki, pedig évek óta semmi igazán izgalmas nem történt a széria tájékán. Csak ha szigorúan az elmúlt két esztendőt nézzük, azt láthatjuk hogy a SEGA elővett régi játékokat és leporolta őket (legyen szó akár klasszikus 2D-s vagy már 3D-s epizódról), s jött ugyan vadi új rész is, de nem volt benne sok köszönet. Ezen kívül kaptunk egy–két mozifilmet is, amelyek minőségéről megoszlanak a vélemények, de legalább ez is pipa. A kék süni továbbra is él és virul, s még igazán meg sem kellett izzadnia senkinek hozzá.
Bennem már korábban megfogalmazódott, hogy a sorozatnak nagyon kéne egy kis vérfrissítés és ez lehetett volna a már említett Sonic Frontiers is, de ott kicsit túlcsordult az újdonság faktor és egy totál más dolog sült ki belőle véleményem szerint, mint amire az emberek számítottak volna. Nem szégyen néha visszanyúlni a gyökerekhez és megcsinálni azt, ami miatt az adott dolog népszerű lett, csak a mostani igényeknek megfelelően. Nos, mikor a Sonic Superstars bejelentése megtörtént idén nyáron a Summer Game Festen, akkor bíztam benne, hogy ez az a pont, ami meghozhatja az áttörést. Ha ez nem is történt meg, azért kaptunk végre egy olyan epizódot, ami hozza a klasszikus élményt amiért a platformert szeretni lehet, de végre nem pixeles, vagy évekkel, évtizedekkel ezelőtti köntösben.
Mert hogy ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor egy igazi, vérbeli epizód lett a Sonic Superstars a jól megszokott recept szerint, csak szépen kicsinosítva csilli-villi grafikával, menő animációval és mindezt makulátlan FPS-sel tálalva. Még a szereplők is a szokásosak, a jó oldalon Sonic mellett feltűnik Tails, Knuckles és Amy Rose is (mindannyian játszható karakterek), az ellenfél pedig az örök antigonista Doctor Eggman (Robotnik). A helyszínek is a korábban megismert, játékos környezetekre hajaznak (akad flipper, cirkusz, sivatag, őserdő, vidámpark, vizes blokk vagy maga a világűr) és remekül ki vannak dolgozva.
A hozzám, hasonló műkedvelők valószínűleg folyton, sokadjára elcsodálkoznak, amikor szépen összegyűjtögetnek 100+ aranykarikát, aztán egy rossz mozdulatnál nemcsak elveszítik az egészet, de még meg is halnak. A Sonic élmény ilyen. Hiába viszonylag kevés a bejárni való (12 zóna, 26 pálya), van újrajátszási faktor. Vagy azért mert meghalunk, vagy mert meg akarjuk csinálni ugyanaz jobban. S itt van a lényeg, mert ez adja a játék savát borsát, az érdekes és egyedi bossharcok pedig csak a habot jelentik a tortán (még ha némelyik el is van nyújtva feleslegesen). Ha pedig valaki többedmagával vágna bele az egészbe, arra is van lehetőség. Sajnos a co-op csakis lokális, több kontrollerrel működik, online csak az egymás elleni változat megy (azt mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy számomra a Sonic mindig is egyjátékos élmény marad, mert pont a sebesség okán a co-op dolog az nem nagyon tud jól működni, vagy legalábbis így, hogy egy képernyőn kell maradni).
Az “igaz rajongók” persze most is balhéznak, hogy milyennek kellett volna lennie a játéknak, de ez legyen az ő bajuk (apróságokba kötnek bele a zenétől kezdve a játék tempójáig). Azt gondolom, hogy a Sonic Superstars remekül sikerült és hozta azt, amit az előzetes ígéretek alapján várni lehetett: egy klasszikus Sonic játékot, mai mércével is szépnek látva, s ez így van jól. Nagy újdonság ugyan nincs, ami miatt kihagyhatatlan lenne, de talán ez nem is volt most cél. A slusszpoén meg, hogy majdnem napra pontosan egy időben jelent meg (a szintén tesztelt) Super Mario Bros. Wonderrel, így egy kicsit újra feléledhetett a klasszikus 16 bites platformháború. Döntse el ki-ki ízlése szerint, hogy melyik sikerült jobban.
(A tesztpéldányt a CENEGA Hungary Kft biztosította)
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Arzest, Sonic Team
Kiadó: SEGA
Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
