Lenovo P2 teszt – a legjobb üzemidő

Hirdetés

Megérkezett hozzánk a Lenovo szeptemberben bemutatott okostelefonja, az igen jó tulajdonságokkal és méretes akkumulátorral bíró P2-t. Nagyjából két hétig használtuk a mobilt, sok rosszat nem tudunk róla mondani, de azért lesz az is.

Dizájn

A Lenovo P2 előlapján egy 5.5 inches FullHD (1920 x 1080 pixel) felbontású Super AMOLED kijelzőt találunk, ami már maga a panel miatt is örvendetes, hogy nem IPS-t kaptunk. Így nagyon szép a megjelenítési minőség, a betekintési szögek is. A kijelző 401 ppi-vel bír, egyáltalán nem pixeles a kép.

A kijelző alatt mindössze egy ujjlenyomat-olvasós home gombot találunk és ami érdekes, hogy a mellette lévő terület üres, nincsenek kapacitív érintőgombok, erre külön kitérek a szoftver szekcióban. Maga a szenzor egyébként nagyon gyors és pontos, meg merném kockáztatni, hogy vetekszik a Honor 8 szenzorával. A kijelző fölött a beszédhangszóró, a proximity- és a fényszenzor, az értesítésjelző LED, valamint az 5 MP-es (f/2.2) előlapi kamera található. Itt a megoldás nekem annyira nem tetszik, az elemek nem középen vannak horizontálisan, ami nekem rögtön szemet szúrt. Ez nyilván egy olyan dolog, ami mellett el lehet menni, nem befolyásolja a működést, mindössze esztétikai észrevétel. A kijelző nem 2.5D-s, tehát ha üvegfóliát vennénk rá, az teljesen takarni fogja az előlapot. Noha Gorilla Glass 3 üveg védi az elejét, a hozzáadott védelem sosem árt.

A Lenovo P2 fém unibody házat kapott és a hátlapon az elrendezés már sokkal tetszetősebb, mint az előlapon. Alul és felül láthatóak az antennakivezetések, fent pedig látható a 13 MP-es (f/2.0 PDAF) kamera, a kéttónusú LED villanó és az NFC logó. Amit itt kiemelnék, az az, hogy a kamera nem lóg ki, sőt bentebb van, mint a hátlap, így sík felületen egyáltalán nem karcolódik sem a kamera, sem a LED üvege, ami okos döntés volt.

Alul találjuk a mono hangszórót és a mikrofont, valamint középen a microUSB port. Itt lép fel az első hiányérzet, jó lett volna USB-C csatlakozó, de mivel 2016 Q3-as mobil, ezért megbocsátható. Fent találjuk a zajszűrő mikrofont, valamint a 3.5 mm-es audio portot.

A jobb oldalon megtaláljuk a gombokat, a balon pedig a kártyák tálcáját. Hibrid dualSIM-es a mobil, tehát 2 nanoSIM vagy 1 nanoSIM + 1 microSD, ezzel elárultam, hogy bővíthető is, egészen 256 GB-ig. Ami viszont nagyon érdekes, hogy ez alatt van egy kapcsoló is. Először azt hittem, hogy egy némítógomb (milyen eredeti), de bekapcsolás után használva vettem észre, hogy ennek segítségével instant át lehet kapcsolni „Abszolút energiatakarékos módba”, ami korlátozza a funkcionalitást és csak alap dolgokra lehet használni így a mobilt (bővebben az akkumulátor szekcióban).

Dizánjt összegezve elégedettek lehetünk, tetszik amit látok, hiányolom az USB-C-t, illetve a kijelző fölötti elrendezés nem túl esztétikus, de alapvetően az anyaghasználat, a minőség kiváló. Fizikai méreteit tekintve 153 x 76 x 8.3 mm és 177 grammot nyom, tehát nem kis telefon.

Szoftver

A törődés látszik a készüléken, nagyon jó és hasznos funkciókkal látták el a Lenovo P2-t. Kezdeném azzal, hogy Android 6.0.1 Marshmallow-t futtat (a cikk írása alatt) az októberi biztonsági csomaggal.

Maga a felület egyébként jól használható és részletesen testreszabható, ami nagy királyság. A kezdőképernyőnél be lehet állítani, hogy legyen-e alkalmazásválasztó (Android) vagy ne (VIBEUI). Ha utóbbit választjuk, akkor az oldalak közt navigálva találjuk meg az összes telepített appot. Beállíthatjuk, hogy ciklikus legyen-e az oldalváltás, a háttérkép mozogjon-e az oldalváltással, milyen animáció legyen a váltáskor, stb…

Testre tudjuk szabni az értesítési központban megjelenő ikonokat, beállíthatjuk, hogyan mutassa az akkumulátor töltöttségét (százalék, piktogram, mindkettő). Van egy menüpont külön a funkcióknak, ami alatt olyanokat találunk, mint a csúcssebességű kattintás, kijelző ki/bekapcsolása dupla érintéssel, C betű rajzolásával egykezes mód előhívása, gyors vaku hozzáférés, stb… sokáig tartana mindent felsorolni, lent megtaláljátok az összes ilyen funkciót képekben.

Amit kiemelnék, az a készülék home gombjának funkcionalitása. Ha beállítunk ujjlenyomatot, akkor érintésre reagál, nem is kell benyomni hozzá a gombot és szinte azonnal fel is old, tényleg nagyon gyors. A beállításokon belül van egy külön Rendszer gomb menüpont, ahol be tudjuk állítani, hogy legyenek-e szoftveres gombok, mi legyen a sorrend, legyen-e rezgő visszajelzés és hogy szeretnénk-e a vissza és az multitasking gombok funkcióját gesztusokkal vezérelni a home gomb segítségével. Ennek értelmében egy érintés (nem nyomás) a visszalépés, a hosszú rátartás pedig az alkalmazásválasztóba visz. Ez nekem nagyon tetszik, sőt igazából az is, hogy játék közben nyugodtan megfoghatom a gomb melletti részt, mivel nincs ott semmi, így nem nyomok el véletlen se semmit.

Még egy érdekes funkciót szeretnék megemlíteni, ez pedig a Biztonságos mód (vagy zóna). Ez elérhető az értesítési központból és ennek segítségével külön kezelhetjük kényesebb dolgainkat, elszeparálva tarthatjuk az alkalmazásokat és az adatokat. A biztonságos zónának van egy külön mappája, ahol tárolni tudjuk az adatainkat (SecureZoneEx). A zónák közötti váltás gyors és egyszerű.

A Lenovo tényleg remek munkát végzett a szoftver testreszabásával, rengeteg lehetőség rejlik benne, a Témaközpontból teljesen személyünkre tudjuk szabni, nagyon jó lett! Vannak extra szoftverek is, melyeket mi előre telepítve találtunk a mobilon, ezek a következők: Hangouts, Hangrögzítő, Használati útmutató, Iránytű, Lenovo Companion (ezen keresztül lekérdezhetjük a frissítéseket is), Rádió, SHAREit és SYNCit. A rendszer nagyon fürge, nem tapasztaltam akadást, maximálisan elégedett vagyok.

Hardver

A Lenovo P2 vasban sem utolsó, igen jó tulajdonságai vannak. Ahogy fent említettem 5.5 inches Super AMOLED kijelzője van, a rendszerchip Snapdragon 625, amiben 8 x 2 GHz-es mag dolgozik (Cortex-A53). A grafikus gyorsító Adreno 506 típusú, operatív memóriából pedig 4 GB (RAM) kerül a készülékbe. Ezeket nézve igen erős felső-középkategóriás mobilról mobilról beszélhetünk.

A belső tárhely 32 GB, amiből 23.87 GB a szabadon felhasználható, de ezt lehet memóriakártyával bővíteni egészen 256 GB-ig. Eddig semmi panaszunk nem lehet a készülékre. Nézzük a benchmark teszteket:

Ezek alapján a Lenovo P2 a Galaxy A5 (2017)-tel, valamint a Huawei Nova-val versenyezhet, de nem sokkal marad el a Galaxy S6 edge-től sem. A teljesítménnyel egyébként teljesen elégedett vagyok, a 4 GB RAM teszi a dolgát, a háttérmemóriából gyorsan előhozza a tárolt appokat, a játékok is gyorsan, gördülékenyen működnek.

Kipróbáltam az Angry Birds 2-t, a Real Racing 3-at és az Asphalt Xtreme-t, egyik sem okozott gondot az eszköznek. A sebességhez hozzátartozik az ujjlenyomat-olvasó is és ahogy azt fentebb is említettem, tényleg nagyon jó szenzort kapott a Lenovo P2, nagyon pontos, én 9/10-re értékelném.

Kamera

Az előlapon 5 MP-es f/2.2 rekeszértékű kamerát találunk, amivel FHD-ban tudunk rögzíteni. Ez a kamera szelfik készítésére jó, de nem ez a készülék fő ütőkártyája, így erre nem is fordítottak akkora figyelmet.

A hátlapra egy 13 MP-es f/2.2 rekeszértékű szenzor került, ami már fázisdetektáló autófókusszal és dupla LED villanóval lett kisegítve. Ezzel a kamerával már 4K@30fps minőségben is tudunk rögzíteni, viszont 1080p-ben csak 30 fps mellett vehetünk fel videót, a 60 fps lehetősége kimaradt. A videók minősége egyébként nem rossz, hiányzik belőle a stabilizátor (szoftveresen van csak), illetve nem mindig találja a fókuszt.

A szoftver is egyedi és azt kell mondjam, nem is olyan rossz. Van benne egy intelligens kompozíció nevű funkció, amit egyszerűen ki/be lehet kapcsolni. Ez automatikusan felismeri a jelenetet, hogy éppen sötétben fotózunk, mutatja, hogy milyen kimenetre kell számítanunk, ha elkészül a kép.

A beállításokon belül állítható a méretarány, a felbontás (maximum vagy normál), a fényképezési mód (normál, érintés, időzítő, mosoly), a fehéregyensúly, az ISO (100-1600), a mérési mód (középre súlyozott, átlagoló), illetve van háromtengelyű szintezés is, aminek segítségével nem lesznek ferdék a képek. A fotók minőségével elégedettek lehetünk egy középkategóriás szenzorhoz képest, a képek színhűek, kontrasztosak.

Adatk./Akkumulátor

A Lenovo P2 dualSIM-es készülék, de hibrid megoldást használnak (ahogy a Honor mobiloknál is), tehát vagy bővítjük a tárhelyet, vagy két kártyával használjuk, ugyanis összesen csak 2 kártyahely van. Cat.6-os LTE-re képes, támogatja természetesen a hazai B20-as frekvenciát, így az itthoni 4G használattal nem lesz probléma.

Vezeték nélküli kommunikációkat tekintve van benne WiFi 802.11 a/b/g/n/ac, Bluetooth v4.1 (A2DP, LE), A-GPS, GLONASS műholdak támogatása, NFC, FM-rádió, illetve a microUSB OTG-re is képes, tehát adathordozót vagy perifériát fel fog ismerni, ehhez kapunk is a dobozba egy USB->microUSB adaptert.

Az akkumulátor kapacitása és az ezzel biztosított üzemidő a legnagyobb ütőkártyája a Lenovo P2-nek! 5100 mAh kapacitású Lítium-ion telepet kapott, amivel mi normál használat mellett 4 napig tudtuk nyomkodni.

Ehhez nagyban hozzájárul a bal oldalán elhelyezett kapcsoló is, amivel egyből átválthatunk abszolút energiatakarékos módba. Ez lekorlátozza a készülék funkcionalitását, kikapcsolja a WiFi-t a Bluetooth-t, a helymeghatározást és csak alap funkciókra lesz használható, mint a telefonálás, sms küldés, megnézhetjük a naptárt, rádiót hallgathatunk és ébresztést állíthatunk be. Ez egy nagyszerű és hatékony megoldás, hogy minél tovább bírja az eszköz egyetlen feltöltéssel, például 30 %-os töltöttség mellett 31 órányi hátralévő üzemidőt jelzett a készülék. A 4 napos használat úgy jött ki, hogy estére felnyomtam a kapcsolót, ébresztés után pedig visszaraktam normál üzemmódba. A Lenovo P2 nagyjából 34 óra 50 perc beszélgetésre, 17 óra 20 perc böngészésre és 23 óra videónézésre alkalmas egy feltöltéssel. Ez a készülék bírja messze a legtovább üzemidőben az általunk eddig tesztelt modellek közül.

Összegzés

A készülék kártyafüggetlenül arany és szürke színben kapható nagyjából 109.990 Ft-ért. Ezt az árat én egyáltalán nem sokallom érte, hisz Super AMOLED kijelzővel, 4 GB RAM-mal, jól működő, részletesen testreszabható szoftverrel és brutál akkuidővel bír. E mellett a teljesítmény is rendben van és kamerában sem vészes, a képek szépek, viszont a videó stabilizátor hiányában igen remegős.

Szerintem megéri a Lenovo P2-t választani, főleg annak, aki szereti a nagy mobilokat, de nem a csúcskategóriában keres készüléket.