A Sylvio horrorsorozat harmadik része technikailag gyenge értéket képvisel, de a Black Waters körítése van annyira hátborzongató, hogy legalább egyszer elkalandozzunk a sötétben.
Sylvio egy katasztrófa sújtotta elhagyatott bolygón rekedt, ahol életben maradása érdekében egy különleges eszközzel szellemek suttogását kell dekódolnia, ám mindeközben kapcsolatba lép vele egy Lee nevű titokzatos férfi, aki azt állítja magáról, hogy ő az egyedüli túlélő. Segítségével a címszereplő olyan mélységekbe jut, ami fittyet hány a fizika szabályaira, valamint kiderül, hogy a planéta felépítettsége hasonlít a Földére. 2015 és ’17 után második felvonásához érkezett a Sylvio–sorozat, de azt sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen jellegű a közöttük lévő kötődés – ugyanis az előzményekkel nem játszottam és mindezidáig korábban még csak nem is hallottam róluk. Habár a rövidke, mindössze 3-4 órát felölelő végigjátszás után felvetődtek bennem kérdőjelek, hogy egyik-másik esemény mégis mi a túróért miért történik benne, de azt bizton állíthatom, hogy Sylvio: Black Waters önmagában is megállja a helyét.
A Black Waters alapjában véve sétaszimulátor, mely főleg a felfedezésre épül. Viszont arra érdemes felkészülni, hogy a játék megjelenítése nagyon sötét, a legtöbb helyen szinte alig lehet látni valamit és gyakorta mindössze a fantáziánkra hagyatkozhatunk, hogy mi lehet lábunk előtt. Az Options menüben természetesen feltornáztathatjuk a fényerőt, de ebben az esetben olyan világos lesz külcsín, hogy emiatt végképp nem lehet látni semmit az eseményekből és az amúgy sem túl acélos grafika vakítóan ocsmánnyá változik. Javarészt tehát csak battyogni fogunk, éppen ezért feladatunk nem mondható különösebben bonyolultnak, mivel a homály tengerében, lényegében lineáris területekében mászkálva fényforrásokat kell keresgélnünk (majd követnünk egyiket a másik után), melyek felkutatásában egy karunkra szerelt óra küllemére emlékeztető tárgy nyújthat mankót. A másik (két) fontos cuccunk pedig a pisztoly és a puska, amiket legváratlanabb pillanatokban az ijesztően felénk repkedő, csillagokból felépített lények ellenében vethetünk be, vagyis mindössze egyetlen lövéssel elküldhetjük őket oda, ahová valók.
A haladásunkat elősegítendő világítóeszközök közül a legfontosabbak az előre rögzített hang- és videófelvételek, amikből optikailag tulajdonképpen semmi értelmeset nem következtethetünk ki, ellenben a hanggal együtt tekergetni tudjuk. Rengeteg ilyen néhány másodperc hosszúságú tárgyat találunk és általuk szükséges utánajárnunk, hogy miféle titkot őríznek a kísértetek. Ugyan ezeket az entitásokat nem látjuk, de a felvételt oda és vissza pörgetve jöhetünk rá arra, hogy anno miről trécseltek. Általában ezek az anyagok kétszer három-négy szavas mondatrészeket rejtenek, így hát, ha ráakadtunk az összesre párbeszédre, akkor a tennivalók lezárásaként végül értelmes mondatokat alkothatunk belőlük.
Egyfelől kellemes meglepetés a Sylvio: Black Waters, hiszen dermesztő atmoszférája szokatlanul egyedi, másfelől azonban grafikailag jócskán idejétmúlt. Szerencsére narrációban és hangeffektusok tekintetében ügyesen összerakott játék, viszont erősen javallott az angol nyelvtudás megléte.
Pontszám: 4/10
Fejlesztő: Stroboskop
Kiadó: DreadXP
Platform: PC
