Nem kevés késéssel érkezett meg az Oceanhorn 2: Knights of the Lost Realm című Zelda utánérzés, de az érzéseink nemcsak emiatt felemásak.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Oceanhorn: Monster of Uncharted Seas. Vagyis nem, vissza az egész! Kezdjük mégis a Zeldával, hiszen annak a klónja. Áhh, már elrontottam…. Szóval az elsőként nevezett játék tíz éve jelent meg a finn Cornfox & Brothers Ltd gondozásában, amely egy (még ma is) picike indie csapat. Annyira a Nintendo üdvöskéjének a hatására jött létre, hogy nem titkoltan a The Wind Waker és az A Link to the Past jelentették a fő ihlető forrást. A játék sikeres lett, olyannyira hogy szinte minden platformra portolták is és egész szép kritikákat kapott apróbb gyerekbetegségei ellenére.
Természetesen ilyenkor érlelődik a folytatás lehetősége, ami 2019-ben el is érkezett, de ahogy az első rész esetében is történt, ezúttal is csak iOS-en debütált az Oceanhorn 2: Knights of the Lost Realm. Ahhoz is egy év kellett, hogy bármilyen más platformra kijöjjön, s úgy alakult, hogy ez a Nintendo Switch lett. Minden más konzol (és számítógép) tulajdonos hoppon maradt, egészen mostanáig, vagyis további három évig kellett várniuk, hogy végre kipróbálhassák ők is, milyen Arcadia földjére visszatérni.
Kezdjük a jó hírekkel: a játék immár tökéletesen fut az erősebb hardvereknek és nagyobb felbontásnak hála, nyoma sincs például a Switch verzió nyögdécselésének. A látvány is sokkal szebb így felpimpelve, jó áll neki a nagy(obb) képernyő, noha a sokszor elnagyolt háttér és egy-két kései pop-in azért árulkodik a gyökereiről, vagyis hogy honnan indult ki a dolog. Az egyik nagy újdonság, hogy a nézőpont megváltozott: felső kamera helyett “nézdahátam” (TPS) megoldás lett. Ennek megfelelően pedig talán az sem csoda, hogy a játéktér is kinyílt, Arcadia most már sokkal szabadabban bebarangolható, a környezet pedig tágas, akár a falvakról, városokról, vagy az ezeket övező erdős, barlangos területekről beszélünk – látványos lesz ezeket bejárni.
Sajnos azonban (hogy a rosszról is szót ejtsünk), gyakran üresek vagy önismétlőek a pályaszakaszok. A harc inkább szódával elmegy kategória, mint sem élvezetes, ami nagyon rá is nyomja a bélyegét a játszhatóságra. A sztori egyáltalán nem kiemelkedő (egyébként egy előzménytörténetet kapunk, amely ezer esztendővel korábban játszódik), ahogy a karakterek sem igazán izgalmasak és a történések sem hozzák őket közelebb. Talán az is egy építőkockát jelent a középszerűségben, hogy a szinkron sem teljes, csak a kiemeltebb sztori részeknél van, a többi helyen pedig marad az olvasgatás.
Az Oceanhorn 2: Knights of the Lost Realm nagyjából 12 óra alatt letudható, kivéve ha valaki beleragad és a mellékküldetéseket is letolja, vagy komolyabban veszi a kártyázást – ilyenkor simán 20 óránál is több ottmaradhat. A “gond” az, hogy mindez leginkább csak a műfaj igazi szerelmeseit fogja érinteni. Ha valaki már nagyon vágyna egy Zelda klónra (azon belül is egy Breath of the Wild koppintásra) és nincs Nintendo Switch-e, hogy az eredetit tolhassa, akkor így kerülhet az élményhez legközelebb. Más kérdés, hogy azóta Link kalandjaiból egy új epizód is kijött, így talán nem ördögtől való a hordozható konzol beszerzése (sem).
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: Cornfox & Brothers Ltd.
Kiadó: Cornfox & Brothers Ltd., FDG Entertainment
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
