A NeoSprinttel visszatérünk egy egykoron népszerű árkád autóversenyzős játék világába, aminek hangulatát sikerült az alkotóknak megcsípniük.
Játéktermekben mutatkozott be először a Sprint sorozat 1976-ban, hogy végül ’89-ig bezáróan összesen öt különböző epizóddal örvendeztesse meg az autóversenyzős játékok kedvelőit. Az említett időintervallum alatt a forgalmazó Atari egyik legnépszerűbb franchise-ává nőtte ki magát, ugyanis a debütáló rész, vagyis pontosabban műfaján belül a Sprint 2 volt az első olyan cím, melyben a CPU autók intelligensen viselkedtek. Különös módon a titulus melletti kettes szám nem folytatásra utal, hanem azt, hogy egyidejűleg akár két játékos is volán mögé ülhetett. Mindeközben futószalagon érkeztek a legnépszerűbb akkori konzolokra és számítógépekre az átiratok, így az emberek szélesebb körben is megismerkedhettek a Sprint világával.
A NeoSpint a korábbi megjelenésekhez hasonlóan történet nélkül futott be. Single Playerben öt eltérő játékmód közül választhatunk, de a legfontosabbnak talán a Campaign bizonyult, ahol 3×4 pályán száguldozhatunk vetélytársaink szemben. A negyedik futamon valamennyiszer egy az egy elleni megpróbáltatásokon győzhetjük le az átlag CPU-nál valamivel jobb képességű riválisunkat, aki a játszma előtt és után egysoros beszólásokkal igyekszik ránk ijeszteni. A Grand Prix-ben testre szabhatjuk, hogy melyik négy pályán versenyzünk, míg a Free Race-ben csak egytelen pálya erejéig csillogtathatjuk meg tudásunkat. A legizgalmasabbnak és legnehezebbnek talán az Obstacle Course mondható, hiszen előre kikalkulált periódus alatt kell teljesítenünk egy kört. A komplikáció azonban abból adódik, hogy a készítők akadályokat helyeztek el, melyek érintésével büntetés (az idő növelése) a jussunk. Végül pedig kiválasztható a Time Trialt, ami dióhéjban az utóbbi alternatívához hasonlítható, csak olajfoltok és bóják nélkül.
Természetesen a kötelező jellegű Multiplayer mód sem hiányozhat a palettáról: a Grand Prix és a Free Race opció kiválasztásával akármelyik pályán furikázhatunk (egyidejűleg maximum nyolcan), de picit elkeserítő, hogy mindezt csak lokálisan tehetjük meg – tehát nincs benne online lehetőség. Sajnálatos dolog ez, ugyanis a pályaszerkesztőben igazán klassz potenciál rejlik, noha legalább a kész műveinket megoszthatjuk a világhálózaton. Viszont a készítők alkalomadtán igazán moderálhatnának és törölhetnének belőlük néhányat, ugyanis a PC-s tesztelés ideje alatt számos feleslegesen kivitelezett custom pálya vált letölthetővé.
A faék egyszerűségű AI nem mindig van a helyzet magaslatán. A verdák főleg nagyobb tömegben vadulnak be, majd csúszkálnak és lökdösődnek össze-vissza, éppen ezért a versenytársak túlzó mennyisége néha inkább hátrányosan hat, semmint előnyösen, de gyakorta az ugratókkal sem képesek megbirkózni – ilyenkor persze simán lekörözzük valamennyijüket legalább egyszer a maximum három körös versenyeken. Ennek ellenére, ha nem is hiánypótló, de igazán hangulatosan sikerült a NeoSprint. A korábbiakkal ellenben sajnos semmi pluszt nem ad hozzá a stílushoz, a tavaly decemberi Make Way ebből a szempontból határozottan jobban teljesített.
Pontszám: 5/10
Fejlesztő: Headless Chicken Games
Kiadó: Atari
Platform: PC, Atari VCS, Xbox One & Series X|S, PS4|5, Switch
