Európában is megküzdenek
Samsung, Apple, LG, Sony, valószínűleg ezek a márkanevek mindenkinek ismerősen csengenek, sőt, megkockáztatom, hogy még az Alcatelről és a Huaweiről is hallottak az olvasók. No de mi a helyzet a Vivóval, az Oppóval, a Xiaomival, vagy éppen a Meizuval? Vajon ezeket hányan ismerik? Az első kettőt valószínűleg kevesebben, pedig Kínában a top öt gyártó között helyezkednek el, a Xiaomi igyekszik az élre törni, a Meizu pedig ennek próbál keresztbe tenni.
A Meizu ugyanis ádáz harcot vív a Xiaomival, ám mivel a konkurens kitört a világ legnépesebb országából, ahhoz, hogy tartani tudják a lépést, mindenképpen követniük kellett a folyamatot. Tesztalanyunk, az M5 az első fecskéje ennek, amiben már B20-as LTE is van, tehát itthon is teljes értékűen használható. A Meizu minőségével nincs gond, alig hibásodnak meg a mobilok, legalábbis ezt mondta az EuStock, akitől a terméket is kaptuk, egyedül a Google-lel nem puszipajtások még, amin sürgősen javítani kellene.
Egyszerű, de szerethető külső
A Meizu M5 nem azzal fog hódítani, hogy prémium anyaghasználattal kedveskedik, vagy hogy olyan kompakt, amire más készülékek nem képesek a piacon. Ez a modell inkább a remek összeszerelésével, valamint a szerethető dizájnjával kelti fel az érdeklődést, a 147,3 x 72,8 x 8,2 mm-es dimenziók és a 138 grammos tömeg abszolút elfogadhatók. Az előlapon egy 5,2 hüvelykes, 720 x 1280 pixel felbontású kijelző ücsörög, amely több ujjat képes érzékelni egyszerre és 282 ppi-s képpontsűrűséget garantál.
Az IPS panel fényereje és betekintési szögei is megfelelnek az elvárásoknak, nem csillog a valószínűleg karcálló üveg. Felül beszélgetési hangszórót, fény- és távolságérzékelőt, valamint 5 megapixeles kamerát találunk, alul viszont csak egy home gomb jut szerephez, amiben egyrészt egy hibátlanul működő mTouch ujjlenyomat-olvasó található, másrészt pedig érintésérzékeny és lenyomható egyszerre. A vissza és az alkalmazásváltó másképpen érhető el, mint megszokhattuk: a visszához elég csak rábökni a billentyűre, ahhoz pedig, hogy az éppen futó programok listáját megtekintsük, a gomb jobb vagy bal oldala melletti üres részről kell a képernyő felé felhűzni az ujjunkat.
Akadásmentes működés
A készülék erőforrása a MediaTek MT6750-es chipset, a munka oroszlánrészét az 1,5 GHz-es, nyolc Cortex-A53 maggal rendelkező processzor, valamint a Mali-T860MP2 grafikus gyorsító végzi. Remek dolog, hogy 3 GB RAM-ot pakoltak a készülékbe, ráadásul tárhelyből sem leszünk híján, hiszen gyárilag 32 GB-os adattárolót kapunk, amit még microSD-vel is lehet bővíteni, már ha hajladónak vagyunk lemondani a második SIM foglalatról.
A rendszersebesség? Pöpec. Nagyon jól optimalizálták a szoftvert, tényleg nincs olyan pont, ahol megbízhatatlannak tűnne, az ujjlenyomat-olvasó pikk-pakk felismeri a mintát, az alkalmazások gyorsan megnyílnak, az alkalmazásváló sem okoz gondot, a vizuális elemek sem akasztják meg a folyamatosságot.
A játékok persze képesek fejtörést okozni a telefonnak, de ahol vissza lehet venni a grafikát, ott a játszható szint bőven megmarad. Melegedés csak nagyon enyhe mértékben tapasztalható.
Repülj velem
A telefonon az Android 6.0 Marshmallow fut, ám a Flyme OS 5.2-es felülettel. Azért az „ám“ szócska, mert azért ez egy kicsit eltér a többi zöld robotos verziótól. Rögtön ott kezdődik a dolog, amire a bevezetőben is utaltam, hogy a Meizu nem rendelkezik GMS támogatással, vagyis a Google hivatalosan nem pártolója a gyártónak. Ennek köszönhetően nincs egy google-ös program sem a mobilon, de szerencsére ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezt villámgyorsan megoldani. Mindössze annyi a feladat, hogy regisztrálni kell egy Flyme fiókot, majd Hot apps alkalmazásboltból fel kell telepíteni a Google Services pakkot, és máris minden olyan, mint amire eleve számítottunk.
Nincs klasszikus értelemben vett menü, a főoldalakról érjük el a programokat, a lehúzható információs sávból pedig az értesítéseket és a gyorsbeállítások ikonjait. Van DND, vagyis Ne zavarj mód, könnyített üzemmód (kártyalapok formájában jelzi ki a rendszer az ikonokat), állítható a színhőmérséklet, letölthetők különböző témák. A billentyűzet támogatja a swype mozdulatokat, a tárcsázó pedig a prediktív keresést.
A gyári böngésző habár nem rossz, a Chrome letöltése ajánlott, az eszközökben találjuk a jegyzetelőt, a hangrögzítőt, a számológépet, az időjárás klienst, lehet e-mailezni is. A Biztonság app még az érdekes, itt el lehet távolítani a felesleges fájlokat, plusz ebben található a zaklatásszűrő, így le tudjuk blokkolni azokat a telefonszámokat, amikről sem SMS-t, sem pedig hívást nem szeretnénk fogadni.
Nappal érdemes fotózni
A hátlapon található kamera 13 megapixeles felvételeket készít, f/2.2-es, PD-autofókuszos, van még hozzá egy dupla tónusú ledes villanó is. Az előlapi szenzor 5 megapixeles és f/2.0-s, mindkettő 1080p-ben tud videókat rögzíteni.
Ahhoz képest, hogy az alsó árszegmensben versenyzik a készülék, a kameraszoftver nagyon fejlett. Több módot be tudunk kapcsolni: kézi, videó, szép arc, HDR, lassítás, makró, gif. A manuális lehetőséget választva nem csupán az érzékenységet (ISO 100-1600), az expozíció korrekciót, a telítettséget, a kontrasztot és a fehéregyensúlyt, hanem akár a záridőt (1/500 – 10 másodperc) is tudjuk babrálni. A beállításokban lehet aktiválni a szintmérőt, a rácsvonalazást, a felbontást, valamint az időzítőt.
A kamera képességei csak nappal méltathatók, hiszen ilyenkor jó a dinamikatartomány (HDR esetén már túlexponál egy kicsit), a részletek megfelelően látszódnak, nincs kromatikus aberráció, a vonalélesség rendben van. A jó hírek talán még a vaku esetén maradnak meg, hiszen egész nagyot tud villantani éjjel a telefon, akkor viszont már nem fogunk mosolyogni, amikor a sötétben készült felvételeket megnézzük, hiszen nagyon zajosak, elmosódottak, és az f/2.2 sem segít azon, hogy látszódjon egyáltalán valami a végeredményből.
A hangszóró közepes, és nem a hangerő miatt, mert elég nagy lármát tud csapni a picinyke résből, hanem a minősége miatt, hiszen hiába kapunk egy nagyon jól használható zenelejátszót, sem a mély, sem pedig a magas hangok nem szolgálnak rá arra, hogy a készülékről szolgáltassuk a muzsikát.
Végre van B20 és még dual SIM is
A legnagyobb fegyvertény az M5-nél, hogy végre valahára már a B20-as, tehát a 800 MHz-es 4G/LTE sáv is támogatott, tehát itthon is bárhol (ahol van térerő és lefedettség) fel lehet csatlakozni a leggyorsabb mobilhálózatra. Szintén a készülék felé billenti a mérleg nyelvét a dual SIM képesség, igaz, dual standby megoldásról beszélünk, és ha bővítjük a tárhelyet, azt a második foglalat kárára tesszük meg. A legfontosabb dolgokat megkapjuk: WiFi, GPS (GLONASS), valamint Bluetooth 4.0 (A2DP, LE), szóval nincs miért szégyenkeznie a telefonnak.
Korrekt üzemidő
A hátlap alá betuszkoltak egy 3070 mAh-s akkumulátort, ami a HD felbontású kijelző és a takarékos processzor miatt bőven kitart egy napig még akkor is, ha valaki a mobilján éli az életét, de ha normálisan, életszerűen használjuk, akkor a két napos üzemidő elérése sem lehetetlen. Az utolsó százalékokra kétféle energiatakarékos mód áll rendelkezésre: van egy normál, illetve egy szuper, utóbbinál csak üzenetküldésre és telefonálásra használható az eszköz.
Ennyiért szinte ajándék
Gondolom már a fentiek is felcsigázták a kedélyeket, ám lehet még fokozni a dolgot. Mától ugyanis az EuStocknál 39.990 forintba kerül a Meizu M5, és mondani sem kell, hogy ennyiért szinte ajándék. Eddig a Vernee Thor volt a csúcstartó, ám tesztalanyunk dupla annyi tárhelyet, jobb kamerát, valamint jobb kijelzőt ajánl, és csak pár ezressel drágább. Szinte minden téren helytáll, gyors, egyedül a Google szolgáltatások feltelepítése okoz pár kellemetlen percet, de ezt azért pillanatok alatt meg lehet oldani, plusz ennyi kínlódást igazán megér a telefon. Akinek tehát nincs szüksége fényképezőket megszégyenítő kamerára, vagy tűéles megjelenítőre, illetve nem akar százezreket mobilba fektetni, azok igenis gondolják meg a Meizu M5 megvásárlását, mert nem fognak csalódni benne.
Jó kis telefon, fülessel vajon hogy szólhat?