Szláv népmesék ihlették a Marko: Beyond Brave-et, melyet ráadásul külsőleg a régi animációs filmek ihlették. Ígéretesen indult, de sajnos a várakozásoknak nem sikerült megfelelnie.
Hálás és rendkívül sokszínű témakör a szláv folklór: ezúttal a Marko: Beyond Brave került boncasztalunkra, s történetének főszereplője egy ifjú harcos, kinek bajusza vetekszik Hercule Poirot-éval, és akit egy ádáz küzdelem során gyakorlatilag a halálba taszít egy entrópia. A lény azzal fenyegeti a világot, hogy teljes egészében bekebelezi, azonban egy varázslatos lénynek köszönhetően Marko megújult erővel visszatér a túlvilágból. A lelkesedése cseppet sem lankad, olyannyira, hogy továbbra is eltökélt szándéka a világ megmentése és hogy bosszút álljon a korábbi események kapcsán, ám mindehhez szüksége van a fejlődését segítendő támogatókra, így a végső megmérettetés előtt minden eszközt megragad, hogy legközelebb ő kerüljön ki győztesen.
Egy semmiből érkezett indie címhez képest a Marko: Beyond Brave sztorija számos váratlan fordulatot tartogat és nagyjából 9-10 óra alatt elzongorázhatunk a befejezéséig, ami egy metroidvaniához képest kifejezetten hosszú intervallumnak mondható. Mindazonáltal hiába a meglepően hosszú játékidő, sajnos igazi tartalmat szinte csupán elvétve találhatunk és néhány kreatív vagy akár újszerűnek mondható elemet leszámítva kevés érdekfeszítő dolgot találunk benne. Kezdjük azzal, hogy harcosunk támadási kvalitásai kimerülnek annyiban, hogy kardozni tudunk vele, illetve a spéci talentumai közül is talán a légi dash mondható leginkább hasznosnak.
Érdekes módon a Marko első néhány órája apropóján lineáris ügyességi játékként konstatálhatjuk, tehát lényegében csak mennünk kell az orrunk után, miközben sorra kaszaboljuk az elénk kerülő mesebeli lényeket. Mindeközben pedig gyűjtögethetjük az érméket és a főellenfelek által hátrahagyott, főhősünket erősítendő rúnákat. Ahogy azt (a zsánerében) megszokhattuk, a pénzünket már-már tradicionális módon a kovácsnál herdálhatjuk el felszerelésekre. Sajnos a harci részek unalmasak és monotonok lettek, főként a bossok elleni élet-halál ütközetek bizonyultak fárasztónak. Ugyan az animáció kifejezetten látványosan sikerült (a régi Disney játékokat idézi), ám a repetitív megpróbáltatások voltaképpen az időzítésre lettek kihegyezve és könnyedén betanulható, hogy mikor mit kell tennünk.
Látvány és hanghatások szempontjából kifejezetten ötletesen sikerült a Marko, bár a kezdetleges pályatervezésre azért fordíthattak volna valamelyest több időt, illetve a precíziós platformerekből átemelt momentumok szintén üdítő hatásúak. Ezért leszögezhetjük, hogy tesztalanyunk leginkább akkor működik megfelelően, amikor készítői szabadjára eresztették fantáziájukat. Sajnálatos, hogy mindezt kevésszer tették meg, és az is picit bosszantó, hogy a tesztelés időszaka alatt számos arcpirító hibába ütköztem bele. Egy ponton, nagyjából a második vagy harmadik óra tájékán az egyik főellenfél legyőzése után például hatalmas betűkkel köszönetet kaptam, hogy végigjátszottam a demót, holott jómagam a teljes verzióval pepecseltem. Mindenesetre jelenlegi formájában nem érdemes beszerezni a Studio Mechka debütáló alkotását és javallott kivárni a leárazást, valamint, hogy orvoslásra kerüljenek a bosszantó bakik.
Pontszám: 4/10
Fejlesztő és kiadó: Studio Mechka
Platform: PC
