Szeptember közepén jelentette be a Lenovo azokat az új készülékeket, melyekkel még idén karácsony előtt meg fog jelenni az európai, így a magyar piacon is. Ezek között a Yoga, ThinkPad és IdeaPad laptopok mellett volt a Tab P11 és a P11 Pro androidos táblagép is. A Tab P11 Próból sikerült kölcsönkérnünk egy tesztdarabot, konkrétan az egyetlen darabot az országban, hogy megnézzük, mit kínál a Lenovo 2020-ban a sokszor eltemetett androidos táblagépek piacán.

Megjelenés, ár

Kezdjük az elején talán a legfontosabbal. A Tab P11 Pro a bejegyzés publikálásakor még nem kapható, december elejétől lesz elérhető. Az előzetes információink alapján a tablet 230 ezer forintos áron fog debütálni egy csomagként, melyben megtalálható lesz a védőtok, a toll és a billentyűzet is. A sima P11 is december elején jön, utóbbi a gyári dobozban extra tartozékok nélkül és 120-130 ezer forintos induló árral.

A P11 Pro ára húzósnak mondható, ami nehéz helyzetbe hozhatja a vásárlót. 9 ezer forinttal többért ott az új, 2020-as iPad Air jóval erősebb SoC-vel és szoftveres támogatással. Androidos vonalon pedig ott a Samsung Tab S7-e, szintén erősebb hardverrel. A Lenovo azonban egy okos húzással a gyengébb hardver ellenére könnyen magához csábíthatja a bizonytalan vevőket. Ezt pedig teszi azzal, hogy miket csomagol a tablet mellé a dobozba.

Tartozékok

Mint írtam, a Tab P11 Pro mellé alapból kap a vásárló egy tokot, egy billentyűzetet és egy tollat. A tollat sajnos a teszthez nem kaptam meg, viszont a mágneses tok és a billentyűzet megérkezett a Lenovótól.
A vékony (5,8 milliméter a legvékonyabb és 7,7 milliméter a legvastagabb pontján) tablet hátlapjára mágnesekkel csatlakozik a vászon-szerű anyagból és műanyagból készült tok. A felénél van benne egy 165 fokban kihajtható támaszték, mellyel a tabletet álló vagy fekvő módban is ízlésünk szerint tudjuk megdönteni. A mágnesek erősen fognak, így a tok nem lötyög, a támasz pedig szintén hasznos és erősen tart. A hátlapból a kamera kiemelkedik a Tab P11 Prón, ezt pedig a tok szintbe hozza, így nekem kifejezetten tetszett és kényelmesebb is volt a 7,7 milliméteres vastagsággal kézben megfogva használni az eszközt. Tartalomfogyasztáshoz vagy böngészéshez, de mások előtt történő prezentáláshoz is jól jöhet a kitámasztós tok. 

A billentyűzettel kapcsolatban már kicsit felemás érzéseim voltak. És itt megjegyezném, hogy megjelenés előtti tesztpéldány volt nálunk, melyen nem a végleges szoftver futott, szóval decemberig a panaszaimat — remélem — javítja a Lenovo. Kezdjük is azzal, hogy mi nem tetszett a billentyűzet kapcsán. A Tab P11 Pro alján található mágneses csatlakozón keresztül képes a gépre csatlakozni a billentyűzet, melyet rá tudunk hajtani a kijelzőre, ha nem használunk. A kijelző ilyenkor automatikusan ki kellene, hogy kapcsoljon, hisz a közelségérzékelő és a kamerák segítségével a tablet egyébként figyeli, mikor vesszük kézbe, sőt, mikor nézünk rá az eszközre. Ám ezt nem teszi meg a gép, ellenben ha a billentyűzet hozzányomódik a kijelzőhöz, az érintésnek érzékeli és automatikusan bekapcsol. De bekapcsol a panel akkor is, ha a ráhajtott billentyűzet elmozdul, ráadásul az érintésérézkenységgel kapcsolatos beállítások elvégzése után is időnként ujjal történő parancsbevitelnek hitte, ha egy billentyű hozzányomódott. Így a táskám laptoptartó rekeszébe csúsztatott tabletet rendszerint vettem elő bekapcsolt LED villanóval, mínusz 3-4% akkumulátoros töltöttséggel azért, mert nem tudta megkülönböztetni a szoftver, hogy mikor ért valaki ténylegesen a géphez és mikor mozdult meg egy millimétert a kijelzőre hajtott tok. Érdekesség, hogy ha a billentyűzet nélkül használtam és pakoltam ide-oda a Tab P11 Prót, nem tapasztaltam az előbb leírtakat, ebből gondolom, hogy a mini klaviatúra okozta a furcsa jelenséget.

De hogy valami jót is írjak a billentyűzetről, a pozitív tapasztalataimmal zárom ezt a bekezdést. A csatlakoztatható billentyűzeten jó gépelni. A billentyűút rövidebb, mint egy átlag ThinkPad esetén, viszont az érzés szinte megegyezik. Ahogy a kiosztás is. Szerencsére a Lenovo mérnökei megoldották, hogy legyen hely a funkcióbillentyűk sorának és egy mini touchpadnek is a tartozékon. Igaz, utóbbi jóval kisebb, mint egy átlag laptopon, de a P11 Pro használata közben opció, hogy ujjunkat használjuk bemeneti perifériaként.

Szoftver

A Tab P11 Pro Android 10-re épülő rendszerrel érkezik, melynek három fő módja van. Az első az átlag Android mód, melyben a tablet a Lenovo saját alkalmazásai kivételével szinte úgy használható, mint egy 11,5 hüvelykes droidos telefon.

A második mód a gyerek-mód, melyhez szükséges egy szülői fiók is a tableten és mely előre konfigurált korlátozásokkal dolgozik, hogy a kicsi felhasználók tényleg csak a Bogyó és Babócát nézhessék vagy rajzolhassanak a tableten, ne pedig több ezreket terheljenek anya vagy apa kártyájára mikrotranzakciókkal.

A harmadik mód pedig az asztali nézet, melyet kézzel is aktiválhatunk a gyorsbeállításokból vagy hagyhatjuk a gépnek, hogy automatikusan aktiválja, amikor csatlakoztatjuk a billentyűzetet. A váltáshoz kell pár másodperc, de megbízhatóan működik. Ilyenkor az alkalmazásokat ablakokban futtathatjuk, a multitasking kifejezetten jól működik és a 6GB RAM a tesztidőszak alatt számomra elég volt 3-4 app egyidejű futtatásához.

Viszont! Asztali módra váltva is automatikusan mobil nézetben jeleníti meg a P11 Pro a weboldalakat Chrome-ot használva. Vannak appok, melyeket az ablak méretétől és képarányától függetlenül rákényszerít a tablet módra, sokszor így a tartalom egy részét egyszerűen eltüntetve a képből, például a Spotify esetén. Ebben jelenleg az iPadOS és a Samsung-féle tabletes OneUI / DeX is erősebb, így érdemes lenne kicsit jobban ráfeküdni a Lenovónak a dologra.

 

Sajnos a fizikai billentyűzet beállításai között nem sok lehetőségünk van a személyre szabásra, a touchpad terén szinte semmi, ami számomra fájó pont volt. Leginkább azért, mert a touchpaddel történő görgetés irányát szerettem volna átállítani, ám erre sehol nem találtam lehetőséget a szoftverben, pedig egy ilyen kiegészítőhöz szerintem szükség volna rá.

A Tab P11 Pro használat közben kifejezetten gyors és megbízható eszköz. Bár nem a Snapdragon csúcs-lapka van benne, a középkategóriás Snapdragon 730G SoC-vel is könnyedén futtathattam rajta bármit, az erősebb játékok (CoD Mobile) sem viselték meg.

Ami a szoftverrel kapcsolatban még kifejezetten tetszett, hogy a gyári Google alkalmazások mellett nagyon kevés extrát telepít előre a Lenovo a tabletre, az extra alkalmazások pedig jelen esetben hasznosak (jegyzetelő- és rajzoló app, YouTube Kids, stb).

Ház és kijelző, hardver és üzemidő

Ha csak a ház alapján kellene kategorizálni a P11 Prót, valószínűleg egyből rávágnám, hogy csúcshardverrel szerelt prémium termék. Az alumínium ház és üveg előlap anyaghasználata, kialakítása és összeszerelési minősége is megérdemli a prémium jelzőt. A gombok a ház oldalán jól elérhető helyen vannak és kényelmes őket megnyomni. A bekapcsoló gomb egyszerre ujjlenyomat-leolvasó is, így ha nem akarunk az arcfelismerésre hagyatkozni, ezzel gyorsabban és egyszerűen azonosíthatjuk magunkat. A tablet sarkai bár négyzetesek, nem vágják az ember kezét, így órákat is lehet a kézben kényelmetlenség nélkül.

A ház alján van egyetlen csatlakozó, egy USB Type-C port, s őszintén én hiányoltam mellőle a 3,5 milliméteres fülhallgató csatlakozót. A ház oldalán található a SIM és a microSD kártya tálcája. Előbbivel az LTE-képes modellt 4G hálózaton is használhatjuk, 5G viszont nincsen. Utóbbival pedig a 128GB gyári háttértár bővíthető 1TB-ig. A hátlapból egy 2 milliméteres kamerasziget emelkedik ki, melyben egy 13 megapixeles normál és egy 5 megapixeles ultraszéles szenzor kapott helyet. Az előlapon a kijelző felett is két kamera van, ám itt a két 5 megapixeles szenzor közül a második lencse kétszeres nagyításra képes és állítólag a videokonferenciák során a háttér elhomályosításánál jön jól. Ezt én személy szerint nem teljesen értem, egy kamera és egy jó szoftver is bőven képes erre (lásd Google Pixel vagy bármelyik új Samsung mobil), felesleges húzás szerintem emiatt a második lencse. Bár hely az bőven van neki, ez igaz. A két kamera a kijelző felébresztéséhez is használható, a Lenovo szoftveres opciót kínál arra, hogy a P11 Pro figyelje, mikor megyünk a közelébe vagy nézünk rá és ez alapján felkapcsolja a kijelzőjét. Tapasztalataim szerint a nem végleges szoftverrel is hiba nélkül működött a funkció, az íróasztalon a kitámasztóval a tabletet megállítva például jól jött az idő vagy értesítések lecsekkolásához.

A Tab P11 Pro egy 11,5 hüvelykes 2560×1600 pixel felbontású megjelenítőt kapott HDR10 és Dolby Vision támogatással. Utóbbihoz négy JBL hangszóró is van a tabletben, melyek a gép tetején és alján helyezkednek el, így fekvő nézetben adják a legjobb eredményt.

A Lenovo OLED panelje szép és színhelyes, a beállítások között teljesen személyre szabhatjuk a képernyő megjelenítését. Azonban tökéletesnek nem nevezném, hiszen alacsony fényerő mellett a zselé effektet szabad szemmel is láttam. Illetve sajnáltam, hogy nincs opcionálisan választható 90 vagy 120Hz-es képfrissítésre lehetőség, mely egy táblagép esetén szerintem sokkal fontosabb és jobb a szemnek, mint egy telefonnál.

A P11 Pro vékony és könnyű, így nem teher magunkkal hordozni, ami egyetemistáknak kifejezetten jó választássá teszi

Korábban már többször említettem a bejegyzésben, hogy nem csúcskategóriás SoC-t kapott a gép. Ez a mindennapi használatban nem gond, ám hosszú távon, persze felhasználástól függően okozhat panaszokat. A Snapdragon 730G-t és a 6GB RAM-ot nem éreztem kevésnek, ám húzósabb multitasking során rendesen melegedett a ház. Az alapvető androidos dolgokra, jegyzetkészítéshez, olvasáshoz, játékra vagy filmezésre teljesen jól megfelelt a P11 Pro. Ám ha Lightroomban vagy más Adobe programban több layerrel dolgoztam rajta egyidőben, miközben a háttérben futott egy zenelejátszó és egy csevegőprogram már érezhetően meg-megdöccent másodpercekre a folyamat.

Ugyanakkor üzemidő terén nem voltak még ilyen másodpercnyi panaszaim sem. A Lenovo 8400 milliamperórás akkumulátort tett a gépbe, mellyel 15 órányi folyamatos használatot ígér. Nekem ezt simán teljesítette a gép három-négy nap készenléti idő mellett is. Bár a tesztkészülékhez nem kaptam Lenovo töltőt és adaptert, lévén nem végleges eszközről van szó, 18 és 30 wattos töltővel is képes volt gyorstöltést felvenni az eszköz. Lévén alumíniumból van a ház, vezeték nélküli töltés és visszatöltés itt nem opció, mint a Samsung készülékein.

Verdikt

Furcsa lenne megéri-e vagy nem éri-e meg féle összesítést írni egy eszközről, melyből a tesztdarab még nem a végleges szoftverrel járt nálam, így most ezt a részt kihagynám. Azok alapján, amiket láttam és használtam a P11 Pro egy kifejezetten jó eszköz, de elég vastagon fogott a gyártó ceruzája az ár kapcsán. Bár ha figyelembe vesszük, hogy a tok és a billentyűzet a konkurensnek nevezhető iPad Air és Galaxy Tab S7 esetén még extra kiadást jelent, szerintem könnyebben lenyelhető a Tab P11 Pro ára is. Vagy választható opcióként ott lesz a P11 is, amely a tartozékok nélkül, mínusz 2GB RAM-mal kínálja lényegében ugyanazt a csomagot százezerrel olcsóbban. Utóbbit én kifejezetten kíváncsian várom, hisz az én tablet-felhasználásomhoz, mely főleg böngésző-alapú dolgokat és tartalomfogyasztást foglal magában lehet, hogy az is bőven elég lesz.

A Lenovo Tab P11 Pro decembertől lesz elérhető Magyarországon 230 ezer forintos fogyasztói áron. 

(A pre-production teszteszközt a Lenovo a kérésemre biztosította két hétre, melyet a gyártónak visszaküldtünk. A cikk célja a termék bemutatása volt, így nem végleges szoftver kapcsán megfogalmazott kritikát és hiányosságokat a gyártó javíthatja a tablet hivatalos megjelenéséig. Mivel nem piacra kerülő termékmintát kaptam kölcsön, ezért maradt ki a szokásos “Doboz tartalma” bekezdés is.)

Dani
Óvodás korom óta érdekel az informatika és a technológia világa. Programtervezést és könyvtártudományt tanultam, lassan öt éve, hogy írással és közösségi médiával foglalkozom. PSN-en @dobozember, Instán @viragfiu néven megtalálsz.