Pont ott folytatja a Horizon Forbidden West kiegészítője, a Burning Shores, ahol az alapjáték abbahagyta, de ehhez már bizony csakis új generációs vas elegendő.
Február egyik nagy sztárja volt a Horizon: Call of the Mountain a videojáték megjelenések közül, de aki nem nevezett be a PSVR2-re az nem élvezhette. Szerencsére azonban a Horizon franchise más úton is bővült, nem csak a virtuális valóságban és érkezett egy DLC a tavalyi Horizon Forbidden Westhez is, csakúgy mint anno a Horizon Zero Dawn után a The Frozen Wilds. Ezúttal picit többet kellett várni a játékosoknak (fél év helyett egy teljes esztendőt), de cserébe egy hasonlóan tartalmas új játszóteret kaptak.
Szerencsére így tavasz derekán nem egy újabb fagyos kalandot élhetünk át a Burning Shoresban, hanem épp ellenkezőleg: vulkánokkal tűzdelt trópusi szigetvilágba kalauzol minket a történet, méghozzá az egykori Los Angeles területén. A fősztori után kezdhetünk neki a kalandnak és úgy indul be a történés, hogy Sylens (Lance Reddick utolsó szerepe) találkozóra hívja Aloyt. Kiderül, hogy a Zenith brigád egyik tagja még életben van és a lángoló partoknak “csúfolt” területen bujkál, így ránk hárul a feladat hogy felkutassuk. A helyszínre megérkezve egy váratlan szövetséges szegődik mellénk Seyka, a quen harcos lány személyében. Ő maga is Walter Londrát, a brutális és önimádó főgonoszt keresi, de egészen más okból mint mi. A hajótörést követően a környéken letelepedő törzséből ugyanis többen eltűntek, köztük nővére is, így ha nem is ugyanazon okból, de mindketten közös célért küzdenek Aloy-jal.
Viszonylag kis, de gazdagon berendezett területet kapunk, amelynek szinte minden szegletébe elkalauzol a fősztori szál, plusz van azért néhány mellékküldetés, amelyekkel együtt nagyjából 6-8 órányi kikapcsolódást kapunk. A játékmenet nagyjából a “még több ugyanabból” vonalon mozog, de nincs is ezzel gond. Újdonságnak akad jó néhány kifejleszthető új skill a képességfán, de ellenfelek és fegyverek terén sem szenvedünk hiányt. A legszembeötlőbb azonban az az új szárnyas, akivel akár a víz alá is lebukhatunk. Lovagolni ezúttal nem lehet, a szigetek között motorcsónakkal, vagy a már emlegetett repüléssel közlekedhetünk (kis kompenzáció, amiért a főjátékban viszonylag későn kaptuk meg ezt a lehetőséget).
Utóbbi látványos lehetőség, no meg a külcsínben új szintre emelet felhőmegjelenítés miatt a Burning Shores csak és kizárólag PS5-ön elérhető. Alighanem nagy könnyebbség lehetett a fejlesztők számára az előző generáció elhagyása, ám ez sajnos nem jelenti azt, hogy a kiegészítő zökkenésmentesen teljesít performance oldalon. Sajnos a korábbi kritikában is kiemelt pop-in jelenség továbbra is jelen van, néha nagyon későn rakódnak ki komplett objektumok, s ez a gyakorta használt repüléssel csak fokozódott. Részemről emiatt továbbra is maradtam a nagyobb felbontás mód mellett, 30 FPS-ben is szépen teljesít a játék, 60 FPS mellett pedig tovább romlik a látvány.
Összességében azt lehet mondani, hogy akinek bejött a Horizon Forbidden West, az most sem fog csalatkozni. A Burning Shores remekül kiegészíti és megnyújtja a fősztori szálat, noha kiemelkedőnek semmiképp sem nevezhető, inkább csak tisztes iparos munkának. Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül (nem számít talán spoilernek, hiszen minden híroldal ettől volt hangos a napokban, valamint a legtöbben már ugyanúgy végigvihették a DLC-t mint mi), hogy a főszereplők között szövődő románc viszont kissé bajos. Nem azért, mert LMBTQ téma, vagy hogy nagyon előtérbe lenne tolva (ízlésesen tálalták a készítők) hanem mert nagyon felületesen, sután van megalapozva. Talán csak a rövid játékidő miatt nem volt lehetőség rendesen kibontani, de így szinte ordít róla, hogy erőszakkal lett beleszuszakolva és aligha hisszük, hogy tovább lesz görgetve ez a szál a következő részben. Dramaturgiailag tehát elbukik a fontosnak szánt mondanivaló, emiatt talán kár volt sok ezer hősszerelmes tini fiú rajongót megríkatni (már ha egyáltalán léteznek).
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Guerrilla Games
Kiadó: Sony Interactive Entertainment
Platform: PS5
