Míg régen kifejezetten kínos volt, ha valakinek a zsebében egy kínai telefon lapult (leginkább valami ultragagyi Nokia, Samsung vagy iPhone másolat), addig mára ez nemhogy elfogadott, hanem szinte természetesnek mondható. Miután a világ öt legnagyobb mobilgyártójából hárman már kínaiak, így rengetegen használnak már ilyen telefont. Mi másról is szólhatna a Tech2 oldalán elsőnek megjelenő tesztem, mint egy kínai mobilról. Nem is akármilyenről, hiszen a Honor 8 Pro még a frissen megjelent Honor 9 mellett is a márka jelenlegi csúcsmodelljének számít.
Csomagolás, dizájn
A készülék gusztusos csomagolásban került elém, a doboz olyan minimalista, amennyire csak lehet, szemből is csupán a típusjelzés szerepelt rajta. Apróság, de az igényesség egyik jele, hogy a doboz azonos színű a benne lévő telefonnal, jelen esetben kék. Elsőnek rögtön a telefonba botlunk a fedél eltávolítása után, majd egy belső tárolóban sorakoznak a tartozékok. Ez a gyorstöltő fejet és az USB-C adatkábelt jelenti, a pár darab papír leírás mellett még egy SIM-tálcát nyitó tűre és két (üveg?) lencsére bukkanunk. Ez utóbbi lényege az, hogy a belső keretet kiszedve egy low budget VR-szemüveget kapunk, de azért ez nagyon nem egy Gear VR szint, gesztusnak viszont jópofa.
A Huawei és a Honor már nem először mutatta meg, hogy értenek az ízléses és minőségi dizájnhoz. A Honor 8 Pro bőven megüti az elvárt szintet, letisztult és rettentő elegáns, a kék szín pedig még csak ráerősít erre, ez így tökéletes, ahogy van. A csupán 7 mm-es vastagság, no meg a teljes fémház az üveg előlappal nem csak látszatra, hanem a valóságban is prémium, nem lehet belekötni sem az anyagokba, sem pedig az összeszerelésbe. Na jó, ha kukacoskodni akarok, a jack és USB aljzatok kivágásának széle kissé éles, de ez a használat során nem igazán feltűnő. Nyilván ropogás, hibás illesztés vagy hasonlók még nyomokban sincsenek, ilyet még olcsóbb szinten sem enged meg magának a kínai gyártó.
A vékonyságát már említettem, de a Honor 8 Pro azért nem egy apró darab, elvégre egy 5,7 hüvelykes phabletről beszélünk. Ugyanakkor kellemesen karcsúak az oldalsó kávák és az alsó-felső terület sem pazarolja a helyet. Lent csak a márkajelzéssel találkozunk, a kezelőgombok a kijelzőre kerültek. Felül az apró, ám kellően hangos hangszórón felül fényérzékelő, előlapi kamera, és sokunk kedvence, az állapotjelző LED látszik. Az USB és a jack csatlakozó alul keresendő, jobboldalt találjuk a bekapcsoló és a hangerőszabályzó billentyűket (ezek is fémből vannak, nem lötyögnek, nem zörögnek), bal felére került a SIM tálca (két nano kártya vagy egy nano és egy microSD mehet bele), míg a felső élen másodlagos mikrofon és egy infraport kapott helyet.
Ne feledkezzünk meg az előlap legfontosabb eleméről, a kijelzőről sem. Az 5,7 hüvelykes képátló nem kevés, és az ehhez társított QHD felbontás, valamint az LTPS IPS panel gondoskodik a remek látványról. Borotvaéles kép, szép színek, napfényben is jó olvashatóság és bőséges betekintési szögek, ez mind jár a Honor 8 Pro tulajoknak. Ha pedig megfordítjuk a telefont, akkor további csemegék tárulnak fel előttünk. Elsőnek itt van az ujjlenyomat-olvasó, ami még a saját P9-esemhez képest is szupergyors, kifogástalan hatásfokkal ismeri fel az ujjunkat, ráadásul nemcsak feloldásra, hanem számos egyéb funkcióra is használható (pl. hívásfogadás, fotózás stb.). A másik jó dolog a dupla optikás kamera, de erről lesz még szó kicsit később.
Hardver, szoftver
A Pro jelző nem véletlenül van a dobozon, ez a készülék a Huawei legizmosabb hardverével kényeztet minket. A Kirin 960 chipset nyolcmagos processzorral dolgozik, és bár a benchmark teszteken nem ugrik az első helyre, a tényleges használat során ezt nem érezzük. Minden helyzetben villámgyors a telefon, a nálam töltött két hét alatt nem hogy lefagyást, de még akadozást sem sikerült kierőszakolni belőle, akármit indítunk el vagy váltunk az alkalmazások között, az rögtön megtörténik. Ebben persze szerepe van a 6 GB RAM-nak, ami ma még kuriózum a csúcstelefonok között is (létezik 4 GB-os változat is). Tárhelyben sem szenvedünk hiányt, a 64 GB-ot nem fogjuk gyorsan megtölteni, ha pedig mégis, akkor ott a microSD, amivel tovább 256 GB-ot kapunk.
Szoftveres oldalról is nehéz belekötni, a dobozból kivéve Android 7.0-t kapunk, rajta a legújabb, EMUI 5.1-es kezelőfelülettel. A P9-emből már jól ismerem a Huawei saját megoldását, amelyet az egyik legjobbnak tartok. Rengeteg testreszabási lehetőség, gusztusos grafikai megoldások, számos extra funkció, beállítás és alkalmazás jár hozzá. A már említett ujjlenyomathoz rendelhető opciókon felül szabadon konfigurálható értesítési tálca és gyorskapcsolók, számos módon finomhangolható kezdőképernyő, gesztusvezérlés is vár minket. Külön jó pont, hogy használhatunk klasszikus alkalmazásmenüt vagy ezt kikapcsolva a főképernyőkön helyzethetjük el a programjainkat.
Még felsorolni is nehéz a gyárilag telepített szoftvereket, viszont van olyan is, ami hiányzik, ilyen az FM rádió. Van azonban Booking.com, biztonsági mentés és visszaállítás, fájlkezelő, hangrögzítő, HiCare, HiGame, Időjárás, iránytű, jegyzettömb, infra távvezérlő (tanítható is), ráadásul a tesztpéldány még néhány játékot is tartalmazott. Külön program van a VR használatához (bár ez a papírszemüveges megoldás csak ízelítőnek jó), figyelhetjük az egészségünket is (egyik nap meglepődve láttam, hogy több mint 10 ezer lépést tettem meg munka közben). Ott van még a Telefonkezelő, ami vírusvédelem, tárhelytakarító, energiamenedzsment, tiltólista és még egyebek gyűjtőhelye.
Kamera
Tehát akkor hogy is van ez a dupla optika? A Honor nem kapott Leica lencséket, de a rendszer gyakorlatilag egy P9-esével egyezik meg. 12 megapixeles felbontás, egy színes és egy monokróm (színszűrő nélküli) szenzor, f/2.2 optikával, hibrid (lézeres és fázisérzékelős) autofókusszal, kéttónusú ledes vakuval. Mindezt bepréselték úgy a házba, hogy egy tizedmillimétert sem lóg ki, sőt kicsit süllyesztve is van. Ám ezért beáldozták az optikai stabilizátort, az ugyanis nincs. Van viszont helyette minden más. A kamera elindításakor funkciók egész tárháza fogad minket. A keresőből jobbra és balra legyintve az üzemmódokhoz, illetve az opciókhoz jutunk. Van itt teljesen manuális mód, monokróm, vízjelezés, effektusok, fényfestés, meg a jó ég tudja, mi minden.
A duál lencse egy érdekes lehetőséget is rejt, ez pedig a nagy rekesznyílás. Ilyenkor a készülék imitálja a DSLR fényképezők mélyélességét, az így készített fotókon pedig utólag lehet élességet és rekeszértéket állítani, tehát elmoshatjuk akár az elő- vagy a hátteret is. Videózásnál is szinte minden lehetőség rendelkezésre áll, felvehetünk akár 4K-ban is, de van 60 fps-es Full HD, lassított és time-lapse vagy akár HDR felvétel, csak győzzük kipróbálni. Az elkészült fotókra sem lehet sok panaszunk, abszolút vállalható minőséget kapunk, még ha kicsit el is marad a jelenlegi legjobbaktól. Kéepk és videók teljes felbontásban a Google Drive mappánkban.
Multimédia, adatátvitel, üzemidő
Egy ekkora és ilyen felbontású képernyő kínálja magát a multimédiára. Videózásra kiváló, a hardver röhögve lejátszik akár 4K filmeket is, viszont érdemes a gyári helyett külön lejátszót telepíteni. Egy mozdulattal letükrözhetjük a kijelzőt és az ott megjelenő tartalmakat a MirrorShare segítségével, illetve nem kevésbé lényeges, hogy az USB-C csatlakozó OTG-képes, tehát külső eszközök is ráköthetők. A zenével sem lesznek gondjaink, a lejátszó jól néz ki és rendben teszi a dolgát. Fülest használva bekapcsolhatjuk a DTS hangzást, de nem biztos, hogy ez feltétlen javít az amúgy is jó hangminőségen.
Adatátvitel terén gyakorlatilag minden bekerült, ami kéznél volt. A B20 megléte nem is kérdés, és 4G tekintetében akár 600 Mbps-ig is bírja az iramot. Szó esett már az USB-C-ről, de van persze sztereó Bluetooth, a/b/g/n/ac szabványú, duál frekvenciás WiFi, DLNA, hotspot, NFC, infraport (távirányításhoz), úgyhogy nem nagyon létezik eszköz, amivel ne tudnánk valamilyen módon kapcsolatot teremteni.
A végére maradt egy olyan dolog, amiben tényleg remekel a Honor 8 Pro, ez pedig az üzemidő. Az igen kecses fémházba a mérnökök beletuszkoltak egy 4000 mAh-s akkumulátort, ami szép teljesítmény. Persze a hatalmas kijelző és a hardver miatt azt gondolnánk, hogy ezzel se bírja sokáig, de ez tévedés. Közepes használat mellett sima ügy a két teljes nap egy töltéssel, ahhoz, hogy az első nap végén lemerülés közelébe kerüljünk, nagyon komoly terhelésnek kell alávetnünk. Ha takarékoskodni kell, többféle üzemmód segít ebben, akár alaptelefonná is visszabutíthatjuk. Ha pedig tölteni kell, a gyári gyorstöltő gondoskodik róla, hogy ne kelljen órákat a konnektorra kötve várni.
Tényleg nehéz belekötni a Honor 8 Pro-ba, mert nagyon tisztességesen elkészített eszköz. Elsősorban a mérete lehet ellenszenves azok számára, akik nem kedvelik a phableteket. Ám a vékony, kiváló minőségű ház, gyönyörű kijelző, gyors hardver, remek szoftver, korrekt kamera és erős akkumulátor mind-mind mellette szólnak. Mindezt ráadásul elég jó áron kapjuk, hiszen kártyafüggetlenül a cikk megjelenésekor kb. 150-160 ezer forintért már beszerezhetjük. Ez persze nem kevés pénz, de az olyan csúcsmodellekhez képest, mint az S8 vagy az iPhone, szinte aprópénz. Való igaz, hogy nem mindenben tud felnőni ezekhez, ám az árkülönbözet ezt bőven kompenzálja. Ja, és ha valaki tényleg mellette dönt, feltétlen nézze meg a kék színt élőben, egyszerűen tökéletes hozzá.
