Az F1 2019 mondhatni tökéletessége, valamint a Dirt Rally játékok elképesztő izgalmai után a GRID sorozat legújabb tagjától is azt várja az ember, hogy a Codemasters odatette magát, az árkád stílus pedig olyan magasságokba emelkedik, ahová már régóta való, és ahová a 2008-as esztendő óta szeretnénk. A GRID pedig többnyire teljesíti is az elvárásokat, más kérdés, hogy inkább azt hangsúlyozza, hogy milyen versenyzőnek lenni, mintsem azt, hogy minden a lehető legrealisztikusabb legyen.

A legújabb GRID tehát inkább egy fém a fém ellen csata, nem pedig a fém és az elemek harca, elég gyakran viszont komoly kihívásokat eredményezve. Ügyesen kell venni a kanyarokat, jól teljesíteni a pálya minden szegletét, főleg akkor, amikor a gépi ellenfelek teljesen megdöbbentő pillanatokat okoznak, a jó legjobb és legszemmeresztőbb értelmében. A GRID 2019 esetén néha az az érzés járja át az embert, hogy mintha túl hamar lett volna kiadva, mintha néhány részletet bizony át kellett volna gondolni, vagy legalábbis egy kicsit még részletesebben kidolgozni.

A játékmenetbe elég gyorsan belecsöppenünk, hiszen három rövid eseményen kell azonnal a legjobbunkat nyújtani, ezáltal pedig megismerkedünk a karrier móddal, ami igencsak sok típusú versenyt tartogat számunkra. Pontosabban négy nagy kategóriát, például a túraautókat, a Fernando Alonso által brandingelt négykerekűeket, vagy éppen a komolyabb gépeket. Mindegyiknél 14 eseményt találunk, egyenként úgy 40-50 versennyel, nem beszélve a meghívásos mulatságokról, szóval legalább egy jó 30 órányi versenyzés áll előttünk, ahogy nekiláttunk a GRID 2019-nek.

A sokféleség először tényleg lenyűgözőnek tűnik. A játék nem limitál, lehetőséget biztosít arra, hogy a különféle kategóriák között ugrálhassunk, és látszólag bizony megannyi helyszínen és körülmény között mérettethetjük meg magunkat. A túraautós futamok eszünkbe juttathatják a TOCA és a TOCA 2 játékokat még a 90′-es évek legvégéről (jó ég, a TOCA 2-vel én mennyit játszottam…), főleg, ahogy szeljük az aszfaltcsíkot a Brands Hatch-en, vagy éppen Silverstone-ban, méghozzá a szürke, esőre hajló égbolt alatt. Ha viszont ezt megunjunk, azonnal áthuppanhatunk egy izomautóba, vagy akár a GT kategóriában egy Porsche 911 volánja mögé is becsüccsenhetünk, hogy a havanai kikötő mellett körözzünk.

Két helyszínt viszont a többinél sokkal jobban kidolgoztak. Az egyik Barcelona, ahol szinte minden utcaszegletet aprólékosan újragondoltak, így nem csak a Columbus emlékmű körül tudunk gumicsíkokat hagyni, hanem a Ramla végét is érinthetjük, miközben megfigyelhetjük a fodrozódó vizet, vagy éppen a Placa d’Espanya bikaviadalra emlékeztető épületét. A legnagyobb durranás azonban minden kétséget kizáróan Sanghaj. Ahogy az egész város miliője átjár, ahogy minden ablaküvegen megcsillan a nap, valami elképesztő, hogy ezt a fejlesztők mennyire megcsinálták, mennyire úgy érezzük magunkat, hogy bizony, tényleg a kínai metropoliszban feszülünk neki a futamoknak.

Habár a Codemasters igyekezett minket elkápráztatni az ide-oda repülgetéssel, a helyszínek körbejárásával, még ennél is nagyobb erőt fektettek a cégnél abba, hogy minél jobban érezni az autókat, minél inkább versenyzőnek érezzük magunkat. Szinte bármelyik verdát választjuk, érezni fogjuk a különbséget, érezni fogjuk, hogy melyiket hogyan kell vezetni, nem mindegy például, hogy egy Ford Mustanggal csapatjuk a hátsókerék hajtásával, vagy éppen egy Vantage-nek nyomjuk tövig a gázpedálját, de beszélhetnénk akár a BMW M1 Turbóról is.

Az első 5-10 óra tehát folyamatos izgalmakat, kihívásokat, meglepetéseket tartogat, tényleg széles vigyorral gondolunk arra a szűk húszezer forintra, amit erre a játékra kicsengettünk online vagy egy boltban. Csak hogy ha nagyon pesszimista és kritikus az ember, vagy egy kicsit is többet vár, akkor rájön, hogy a helyszínek azért annyira mégsem különböznek egymástól, egy kicsit olyan, mintha egyikből gyúrták volna a másikat. Plusz vannak pályák, amik talán már túl sokszor szerepelnek, például a Brands Hatch ameddig az elején nosztalgikus, a játék felénél már idegesítően sok, hiszen állandóan ide térünk vissza.

A karrier móddal is az a baj, hogy először az ember tátott szájjal figyeli, mennyi eseményre kopogtathat be, de aztán inkább tűnik csak sima kiválasztásnak, mintsem kihívásnak. Nem érdemes azzal számolni, hogy minden pillanatban kétszázas pulzussal fogunk nekiveselkedni a következő zöld lámpánál, őszintén szólva csak menni és menni kell előre, más kérdés, hogy ez az életben sincs másképpen, ha versenyzők vagyunk, bizony mindennél fontosabb, hogy elsőként lássuk meg a kockás zászlót. Ha nem a karrier módot vesszük elő, akkor a többjátékos lehetőséggel lehet még elütni az időt, vagy futhatunk saját magunk által létrehozott köröket is.

Ez annyiból sajnálatos, vagy azért idegesítő, mert a GRID 2019 bizony rendelkezik jó néhány igen potenciális ötlettel, így például az AI pilóták viselkedése; ha mondjuk túl sokszor megyünk bele valakibe, koccolunk, meglökjük, akkor ők a Nemezisünkké válnak, ergó a szemet szemért elv szerint próbálnak majd letolni minket az útról. A csapattársunkról se feledkezzünk meg, neki még utasításokat is adhatunk, hogy védjen minket, próbáljon meg előzni, vagy egyszerűen csak fussa a saját versenyét.

Mondjuk a kiemelkedő szépsége mellett az érem másik oldala az, hogy ha túl sok komoly ellenfelet szerzünk magunkat, akkor úgy érezzük majd magunkat, mint a mészárszéken, vagyis mindenki tényleg nagyon messze el kell kerülni, különben a falban találjuk magunkat, vagy csak a menetiránynak ellen fordulva, hiszen a kocsi fenekét sikeresen meglökték a többiek. Annak is lett volna értelme, hogy ne csak egy futamra kergessünk őrületbe versenytársakat, hanem a karrier módra is kihasson az egymásra “köpködés.” Persze ettől még mókás és ötletes a dolog. Az online többjátékos módot is lehetne még színesíteni, főleg, hogy nem lehet még nagy lobbykat keresni, hanem privát versenyeket hozhatunk csak létre.

A GRID 2019 mindezektől függetlenül egy remek autós játék. Csodálatos a grafika, a változó útviszonyok, az autók kidolgozottsága, vagy éppen vezethetőségének különbözősége mind-mind mutatja, hogy micsoda tapasztalat és potenciál rejtőzik a Codemasters fejlesztőiben. Tényleg sok élményt és izgalmat képes okozni a játék, tényleg rengeteg órát boldogságban el lehet tölteni, de egy kicsit mégis ott lesz az emberben az, hogy talán többet várni, vagy legalább annyit, mint amennyit a Forza Horizon 4 képes adni. Az nem kérdés, hogy érdemes kipróbálni a legújabb GRID-et, sőt, én azt mondom, aki szereti az autóversenyzést, annak megvenni is.

MINIMUM GÉPIGÉNY

  • Processzor: Intel i3 2130 / AMD FX4300
  • Videokártya: NVIDIA GT 640 / Radeon HD 7750
  • Memória: 8 GB RAM
  • DirectX: 12
  • Szabad tárhely: 100 GB
  • Operációs rendszer: 64-bites Windows 10

AJÁNLOTT GÉPIGÉNY

  • Processzor: Intel i5 8600K / AMD Ryzen 5 2600X
  • Videokártya: NVIDIA GTX 1080 / Radeon RX 590
  • Memória: 16 GB RAM
  • DirectX: 12
  • Szabad tárhely: 100 GB
  • Operációs rendszer: 64-bites Windows 10
ÁTTEKINTÉS
GRID 2019
73 %
Zsolt
Nem kérdés, miket szeretek: technológia, jog, sport, utazás, zene, autók. Aki követné, hogy merre járok: www.instagram.com/tamzsolt