Pszichológiai thriller sétálószimulátorba bújtatva: a Fort Solis pazar látványvilága és dermesztő hangulata ellenére képtelen túllépni műfajának korlátoltságán, ami csak néha áll jól neki.
Szokatlan segélyhívást észlel Jack – a jel egy Marson található bányászati bázisól, bizonyos Fort Solisról származik. Miközben a vörös planétán fokozatosan egyre masszívabb vihar tombol, sikeresen eljut a támaszpontra, ahol szemlátomást mindenkinek nyoma veszett. A kíváncsiság nem hagyja nyugodni, ezért kitűzte céljául kideríteni, hogy mi történt és hová tűntek a telepesek.
Már rögtön az elején leszögezném, hogy jelen tesztalanyunk egy lehengerlő látványvilágra épített, egészen érdekes fordulatokkal megspékelt sétálószimulátor. Az állejtős külcsínben nincs semmiféle meglepetés, hiszen az alkotók szívüket-lelküket kitették, amikor az Unreal Engine 5.2 alatt bütykölni kezdték. A főbb karaktereken, legalábbis a három központi szereplőn legfeljebb csak mikroszkóppal láthatjuk, hogy voltaképpen pixelekből állnak össze. Az emberi reakciók, úgymint például a fej- és szemmozgás pedig aprólékosan kidolgozott hatást nyújt, és láthatóan sokat tanulmányozták azokat.
Lehet, hogy a készítők rendezői szempontból megirigyelték az előző két God of War epizódot, ami persze érthető, de a harmadik személynézetben játszható, összesen négy fejezetből álló Fort Solis látszólag egyetlen snittből áll. A durva spoilerek elkerülése végett csupán annyit osztanék meg az olvasóval, hogy nem Jack az egyedüli, akit a közel 4 órás „szimatolás” közepette irányíthatunk. A feladatunk viszont jellemzően mindkettőjükkel ugyanaz, mint az egyetemes sétálószimulátorok esetében körülbelül mindig. Legyen az számítógéppel nyitható ajtó vagy fénykép hátoldaláról leolvasható páncélszekrény kombináció, sci-fi alkotásunk nem rest felvonultatni az összes megszokott műfaji klisét.
Összetettebb logikai feladványok viszont egyáltalán nincsenek, s előrehaladásunk főleg abból tevődik össze, hogy hangfájlokat hallgatunk és videologokat nézegetünk, valamint belépőkártyákat keresgélünk, a sztori is ennek szellemében teljesedik ki, ezért valójában lineáris játékmenet bontakozik ki. A tájékozódásban a szkafanderünkre (karunkra) szerelt „táblagép” remek mankóként szolgál, melynek apropóján egy kissé nehézkesen átlátható térképet is vizslathatunk. Itt leolvashatjuk, hogy éppen hova szükséges elmerészkednünk, de a korábban megkaparintott rögzített felvételeket is újra lecsekkolhatjuk.
Nem ártott volna, ha a Fort Solis hangyányit túllép a hagyományos sétálószimulátorok skatulyájából és a pazar grafikai megvalósítás mellett mechanikában is hozott volna némi újítást az évek során kissé megfáradt videojátékos stílusba. Ettől függetlenül mázlink van, hiszen a korábbiakkal szemben jóval eseménydúsabb produktummal állunk szemben és minduntalan pont akkor történik valami váratlan, amikor nem számítunk rá. Kifejezetten üdítő, hogy olykor kíméletlenül bánik a résztvevőkkel és hús-vér emberként kezeli őket.
Pontszám: 7/10
Fejlesztő: Fallen Leaf, Black Drakkar Games
Kiadó: Dear Villagers
Platform: PC, PS5
