Nagy megtiszteltetés ért minket a múlt héten, hiszen a Huawei meghívásából elutazhattunk Finnországba, ahol Helsinkiben és Tamperében is megnézhettük, milyen teszteléseket végez a kínai vállalat. A délelőtti repülőút nagyon kellemesen zajlott, nem kellett átszállni, a fővárosban található lakhely (Clarion Hotel) pedig impozáns látványt nyújtott a kikötőre és a tengerre, öröm volt a panorámalifttel felmenni a különböző emeletekre.
Az események másnap vették kezdetüket, az első hivatalos nap leginkább a workshopokról és a különféle előadásokról szólt. Ezeken rengeteg témát érintett a cég, igazából az egésznek a „Who is Huawei?” szlogen volt az apropója, vagyis hogy képbe kerüljünk a cég múltjával és jelenjével, plusz legújabb fejlesztésivel. Interjút is sikerült készíteni, méghozzá Eric Zhou-val (milyen érdekes, több hírt írtam már azokból, amiket mondott, most pedig találkoztam vele), aki elmondta, hogy ők már bizony a mostanihoz képest két generációval újabb lapkákat fejlesztik.
Elég korrekt ötlet volt, hogy a terem oldalára kiállították az összes mobiltelefont és tabletet, amit eddig a kínaiak piacra dobtak, jó volt egy kicsit nosztalgiázni és egy évtizeddel visszaugrani az időben. Természetesen a legújabb zászlóshajó, a Mate 10 Pro mellett sem mentek el szó nélkül az előadók, a szokásos specifikációs agytágításon túl mindenképpen érdekes volt a mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetés.
A Huawei is úgy gondolja, hogy igenis tudatni kell az emberekkel, hogy nem egy megfékezhetetlen Skynetről van itt szó, hanem egy javunkra váló technológiai újításról, ami a mindennapjainkat fogja majd segíteni. Egy kis játék keretében elképzelhettük a jövő mobiltelefonját, érdekes módon több csoport is az áttetsző megjelenésre, a holografikus képgenerálásra, a hosszabb üzemidőre, valamint az elérhető szolgáltatásokra helyezte a hangsúlyt.
A délután legérdekesebb pontja minden kétséget kizáróan a helsinki labor volt, ahol főleg az anyagminőséget és a teherbírást vizsgálják, méghozzá különböző eszközök segítségével. Van olyan szoba például, ahol meghatározott magasságokból ejtik le a mobilokat, a becsapódást pedig egy 12000 fps-sel videókat rögzítő kamera menti el, hogy később részletesen is kielemezhessék a történteket. A burkolat folyadéklepergetési képességeit is nézik, sőt, igyekeznek ezt minél jobban tökéletesíteni.
Egy helyiséggel arrébb sétálva már a hőmérsékletingadozás esetén fellépő károsodásokat figyelik meg, óriási zoomképességekkel megáldott röntgenkamera monitorozza a mikrorepedéseket is, amik akár abban a kamrában is keletkezhetnek, ahol össze-vissza hajlítjatják a képernyőt védő üveget. A hálózati süketszoba is egy izgalmas történet, már magának a helynek a kialakítása sem mindennapos, térerő ide nem juthat be, belül azonban a mérnökök olyan szituációt szimulálnak, amilyet csak akarnak, közben pedig vizsgálják, hogy a mellszoborhoz szorított telefon miképpen reagál ezekre.
Hogy ne unatkozzunk, arról a Huawei egy jó 160-180 kilométeres buszúttal gondoskodott, hiszen a következő állomás Tampere volt, Helsinkitől északra, majdhogynem Izlanddal egy vonalban helyezkedik el a város, nem véletlen, hogy így novemberben nem éreztük azt a mediterrán hőséget.
A Torni Hotel dizájnja sem volt kevésbé megkapó, mint a Clarioné, sőt, megérkezés után itt már rögtön tálalták a vacsorát, volt még egy-két érdekes beszéd, pláne egy nagyon „sehova sem lehet tenni mi volt az” tánc, illetve trécselés. Ebből kiemelkedett Mikko Terho, akire először a megmosolyogtató angol kiejtése miatt figyeltünk fel, később pedig amiatt, mert kiderült, hogy 1998-2002 között ő volt a Symbian Foundation elnöke, vagyis kvázi egy hősről beszélünk, legalábbis azok biztos felnéznek rá, akik régóta jártasak a mobilos témában (29 évig dolgozott amúgy a Nokiánál).
Az utolsó napon a tamperei labort tekintettük meg, ez nagyságrendekkel nagyobb, mint a helsinki, nem is volt idő arra, hogy minden bejárjunk. Első közben a hangszórókkal foglalkozó részleg munkájába tekinthettünk be, megmutatták, miket tesztelnek ezeken az egységeken. Mivel több beszállító közül választanak, mindenképpen tökéletes termékre van szükség, monitorozzák, hogy mennyire melegszik használat közben, mennyire egyenletes a hangminősége, mennyire torzít magasabb hangerőn.
Onnan (is) lehet tudni, hogy valaki régebbi telefont használ, hogy hívás közben sokkal jobban belehallatszódnak a környezeti zajok. Nos, a Huaweinél erre is figyelnek, egy nyolc darab hangszóróval ellátott szobában is jártunk, ahol megpróbálják imitálni a különféle helyzeteket, így egy kávézóban történő zsibongást, vagy egy terem visszahangjait, majd ezeket átültetik különféle algoritmusokba, a mikrofonok segítségével így ki tudják szűrni a háttérzajokat. A különbség tényleg nagyon könnyen hallható.
Itt is volt egy süketszoba, sőt, ránk is csukták az ajtót, meglehetősen fura érzés egy olyan teremben állni, ahol tényleg síri csend van, még a lámpák fényét is optikai kábelek adják, hogy azoknak se legyen hangjuk. Középen van egy telefon, ami forog, közben pedig több helyről játszanak le felvételeket és vizsgálják, hogy mennyire képes elkülöníteni a hangokat a telefon, igazából a diktafonos képességeket csiszolgatják folyamatosan itt.
A utolsó + 1-edik napra már csak egy városnézés maradt (galériában néhány kép fent), erről egy videó keretében fogunk valószínűleg beszámolni. Az út viszont több szempontból is maradandó élményt garantált. Jó volt látni, hogy egy top 3-as mobilgyártó milyen eszközöket vet be ahhoz, hogy olyan végreméket lássunk, amitől leesik az állunk. Nemcsak Tamperében vagy Helsinkiben vannak ilyen laborok, hanem San Franciscótól Shanghajon át a világ számos pontján, mindenhol mások a feladatok természetesen. A Huaweinek tényleg látszik, hogy nem véletlenül és nem tettek nélkül szeretnének piacvezetők lenni a jövőben, a technológia és a tudás is rendelkezésükre áll ehhez.
