Humphrey Bogart ugyan lehet megrökönyödne, de mi ne tegyük! A Duck Detective: The Secret Salami olyan ügyesen és viccesen forgatja fel a jól ismert nyomozós zsánert, hogy szem nem marad szárazon.
Mindannyian jól ismerjük a film noir műfaj hamisítatlan stílusjegyeit. Általában kötelező kellék – mint főszereplő – a lecsúszott magánnyomozó, aki az alkohol rabja, de néhány rendezetlen számla miatt kénytelen bevállalni egy gyilkossági ügyet, ahol valamilyen módon feltűnik a végzet asszonya is és közben búgnak a mélyenszántó jazzes dallamok. Nincs is ezzel semmi baj, s még akkor is imádjuk, ha unalomig ismételt dolgok köszönnek vissza ezeken kívül is. Na de miért ne lehetne éppen ezért egy kicsit megbolondítani a receptet? Elvégre a szabályok arra valók, hogy áthágjuk őket. Különben a világ egy unalmas, kiszámítható hely lenne, nem igaz?
Nos a Happy Broccoli Games pontosan ennek a hitvallásnak a mentén indult el (amelynek első állomása talán épp a cég nevének kitalálása lehetett). A játékuk főhőse ugyanis egy kacsa, aki utolsó összekuporgatott pénzét bizony az addikciójára költötte, ugyanis kenyérfüggő. A pénztelenség nagy úr, szóval rá is veti magát az aktuális ügyre, amivel megkeresték: ki kell nyomozni, hogy ki lopta el a megbízó szendvicsét a BearBus vállalatnál. A helyszínenen azonban egyre nagyobb titkok derülnek ki és még szalámi csempészés gyanúja is felmerül. De az első kérdés azonban mindjárt az, hogy egyáltalán ki bérelt fel bennünket?
Mint látható, Duck Detective: The Secret Salami nem igazán veszi komolyan magát (és nagyjából semmit), hanem egy kifejezetten humoros alkotás. Mindennek már grafikai stílus is megágyaz, amely kellemes rajzos – papírmasé karakterekkel, akiknek még a mozgása is olyan, mintha egy gyerekmagazinból kivágott figurák elevenednének meg, hogy a képernyőn tébláboljanak. Szerencsére a szereplők szövegei mind szinkronizáltak – sok indie játék követi el ezt a hibát, hogy csak részben, vagy egyáltalán nem alkalmaz hangszínészeket, miközben a téma ordít érte.
Maga a játékmenet pofonegyszerű: van pár intereaktolható pont, amelyekből infót nyerhetünk, illetve ugyanezt érhetjük el a helyszínen található dolgozók meginterjúvolásával. Ezután kapunk lehetőséget a következtetésre, amely abból áll, hogy kapunk egy hiányos mondatot, melynek szavait nekünk kell kipótolni a nyomozás során megismert dolgokkal (eléggé hasonlóan a kiváló Return of the Obra Dinnhez). Mindjárt az elején a szereplőket kell megismerni – vagyis kitalálni kinek mi a neve, foglalkozása, motivációja. Onnan meg már megy minden, mint a karikacsapás, szép lassan (2-3 óra alatt vérmérséklettől függően) felgöngyölítjük az ügyet.
Persze a feladványok egyre bonyolultabbak, de aki figyel, annak így sem lesz nehéz dolga. A tippelgetés, próbálgatás szintén opció, igaz ez csak akkor lehet megoldás, ha már a nyomozáshoz szükséges szavakat, fogalmakat, neveket mind megtaláltuk (ezt a játék külön jegyzi). A végére egész korrekt kis dráma kerekedik és a szereplők egymáshoz való viszonyai is érdekesen alakulnak (no persze azért a noirt ismerők számára ismerősen, szóval a sablonosság is ez esetben nagy segítség).
A Duck Detective: The Secret Salami remek kikapcsolódás és felhőtlen móka, meg kacagás. De ami igaz az igaz: talán jobb lett volna némi változatosság. Akár olyan áron is, hogy nem egy hosszabb, hanem 3-4 rövidebb kis bűnügy van (mint mondjuk a The Darkside Detective 1-2 esetében). Persze a lehetőség még adott akár pár DLC kiadásán keresztül, mi abszolút támogatnánk és szívesen látnánk újra a Kacsa Hekust. Szegénynek úgyis konkrétan kenyérre kell a pénz.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő, Kiadó: Happy Broccoli Games
Platform: PC, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
