Jól eltalálták a Gunstoppable atmoszféráját és érdekesek a helyszínek, de leginkább csak azon védjegyeket hozza, amelyeket a roguelite boomer shooterektől megszokhattunk.
Brutális cyberpunk világban játszódik a Gunstoppable: egy harcászatilag továbbfejlesztett embert irányíthatunk, akit egy dúsgazdag cég vezetője gonosz célokból alkotott azért, hogy átvegye a világ feletti uralmat. Hősünk fellázad, majd egyúttal titkos szövetségre tesz szert egy társulattal, akik a háttérből asszisztálnak. A feladatuk megállítani az öldöklést természetesen az ellenség saját kíméletlen módszerével.
Az eddig kisebb játékokon szorgoskodó CAGE Studios negyedik alkotását szólóban egy bizonyos Salaar Kohari fejlesztette. Ez a név néhány tájékozottabb olvasó számára talán ismerősen csenghet, mindenesetre az ipséről dióhéjban azt lehet tudni, hogy nem kisebb címen dolgozott korábban öt éven keresztül a Sony Santa Monicánál gameplay engineereként, mint a God of War Ragnarök. S mindez rövidre fogva annyit jelent, hogy az általunk is tesztelt modern klasszikus készítésekor ő kezeskedett a társkarakterek mozgásáért és azok mesterséges intelligenciájáért.
A Gunstoppable-ben hősünk egymagában indul „csatába”, aminek során mellkasára helyeznek egy kamerát, hogy élőben közvetítse a rezsim megdöntését. Az FPS nézet egy roguelite boomer shooterhez kifejezetten passzol, de ha úgy vesszük, a kettő szimbiózisban kötődik egymáshoz és a játékmenet öldöklős szcénái kísértetiesen emlékeztetnek a Ghostrunner pörgős, rakkolós pillanataira – leszámítva azt, hogy ezúttal nem csupán egyetlen HP áll rendelkezésünkre. Az ellenségeink felhozatala pókoktól a nindzsa szerű robotokig vagy akár repkedő drónokig elég sokfélével találkozhatunk és olykor még hatalmas boss harcokkal is elbíbelődhetünk (például szembe szállhatunk gigantikus, mechanikus rákkal). Ez utóbbinak mindig meg kell keresnünk a leggyengébb pontját, hogy aztán ólommal tele pumpálva egy-kettőre felül kerekedjünk rajta.
A rosszarcúak nem túl okosak, plusz a mozgásuk mindig ugyanolyan monoton, tehát egyszerűen kiismerhetőek és a fegyverválasztásuk sem éppen a legideálisabb. Sokadszori elhalálozás után, önmagunkat folyamatosan fejlesztve, majd szimpla rohangálással könnyedén kitérhetünk támadásaik elől – no meg a nyolclábúakat leszámítva legtöbbjük annyira lomha, hogy távolról fedezékbe bújva sem jelentenek nagy problémát. Mindezek tudatában pedig jobbára úgy céloznak, akár a rohamosztagosok a Star Warsban. Legfeljebb akkor adódik gondunk, ha az aprításukkal lassan haladunk, de a bal és jobb kezünkben lévő (különböző) fegyverekkel gyorsan eltakaríthatjuk őket. Alkalomadtán a játék nem veszi komolyan magát, amit történetesen nem áll jól neki. A Gunstoppable nem egy újabb Serious Sam (bár a Shatterverse közel hasonlóképpen roguelike lesz), ahol esetenként vicces mordályokat ragadhatunk, így inkább fárasztó tréfaként aposztrofáltam banánnal lövöldözgetni (és nem is hatékony).
A pályagenerálás nem véletlenszerű, hanem mindig ugyanabban a sorrendben következik egyik a másik után. Amennyiben eléggé szemfülesek vagyunk, hamar kiismerhetjük őket. Viszont annyi jótanácsot mindenképpen megemlítenék, hogy a magasabb helyeken kempelve lényegében esély sincs arra, hogy bárki, de főként a melee ellenlábasok kárt okozzanak bennünk. Az egyetlen fix tárgyunk egy markolóhorog (grappling hook), ami egyébként nagyon hasznos felszerelés és főleg akkor jön kapóra, ha biztonságos helyre akarunk eljutni.
Felemás érzéssel álltam fel a Gunstoppable mellől, mivel mindvégig az motoszkált bennem, hogy jobban működött volna mezei shooterként. Nagyítóval sem találni benne annyi tartalmat, hogy hosszútávon lekösse figyelmünket (különösképpen azokét, akik még ismerkednek a zsánerrel), míg a sorozatosan önismétlő pályák sokadik nekifutásra érdektelenné válnak és a futószalagon orrom elő kerülő nemeziseket rutinnal küldtem túlvilágra.
Értékelés: 4/10
Fejlesztő és kiadó: CAGE Studios
Platform: PC, Xbox One|Series
