Visszahozza a régi őrült hangulatot a Patapon 1+2 Replay, de az élményt nem biztos. Döntse el mindenki, hogy melyik táborba tartozik.
Óriási deja vum van! Nem történt meg már egyszer, ami most is? Mégpedig hogy a Patapon első része felújításra kerül. A sorozat eredeti három része 2007 és 2011 között jelent meg, s az akkor még menő kézikonzol, a PSP nyújtott nekik otthont. Sokáig nem is volt elérhető az élmény más platformon, azonban 2017-ben végre PS4-re is átkerült. Azt hittük, hogy egy méltó leporolás által megmentettük a különc ritmusjátékot az enyészettől.
Azonban nem így történt. A Patapon Remastered minden volt, csak igényes nem. A grafikát ugyan feltornázták már akkor 1080p-re (Pro konzolokon 4K is megvolt), de nagyjából itt meg is állt a történet. Túl sok energia nem lett ugyanis fektetve a portba. Igen portba, mert nemhogy remasterelés nem történt, hanem gyakorlatilag az eredeti PSP-s játék futott egy emulatoron keresztül. Ennek megfelelően annak minden nyögvenyelőssége és ósdi megoldása egy az egyben megmaradt. Az átvezetők és a menük is csúnyán pixelesek voltak, de még feliratok is kilógtak az eltérő képernyő arány miatt (a PSP felbontása ugyanis 16:9 közeli, de nem pontosan az). A mentési rendszer is marad a régi, vagyis manuálisan kellett megoldani, továbbá ami a legfájdalmasabb volt, hogy lagos volt az irányítás. Épp csak annyira, hogy zavaró legyen, viszont ez egy ritmusra építő játéknál megöli a bulit.
No de akkor elérkeztünk a mába. A Patapon 1+2 Replay mindjárt a címével ”sejteti”, hogy itt mindjárt két epizódot is kapunk (hogy miért nem mind a hármat, az rejtély). Azok számára, akik valami oknál fogva nem ismernék ezeket az alapműveket, megpróbálom összefoglalni dióhéjban a lényeget. Kis egyszemű lényekből álló törzs irányítása hárul ránk, akik folyamatosan menetelnek valahová. Ám világuk tele van különféle ellenfelekkel, akikkel így vagy úgy felveszik a harcot. A mi szerepünk, hogy különféle rigmusokkal (pár gombnyomásból álló parancsok vagy ha úgy tetszik kombók ezek) tereljük őket a helyes irányba. Mindez persze jóval bonyolultabb, hiszen egyre több rigmust kell megjegyeznünk, továbbá a csapatunkat is fejleszthetjük újabb eszközökkel, amiket menet közben találunk, vagy épp mi magunk készíthetünk el. Tehát nem csupán egy ügyességi játékról van szó, hanem komoly szerepet kap menedzselés, stratégia is, egyre nehezedő pályákon.
Nos, akkor hogyan sikerült a második nekifutás? Az in-game grafika szép, igényesen néz ki minden, valószínűsítem, hogy ezúttal tényleg dolgoztak vele. Ahogy a menükön és a UI-on is, s az átvezetők sem bűn rondák. Eddig tehát minden okésnak tűnik. Ami viszont annyira nem, hogy a játék felépítése és megoldásai továbbra is 2008-as módon lassúak és körülményesek. Igen, a manuális mentés is még mindig megvan. Ahogy sajnos a lag is….
A Patapon 1+2 Replay viszont igyekezett ezen is javítani, ugyanis a főmenüben, mielőtt kiválasztanánk, hogy az első, vagy második részt kívánjuk játszani, van lehetőség a nehézségi szint mellett az irányítás késleltetésnek mértékét is súlyozni. De miért is olyan nagy gond a lag és egyáltalán miért van? Nos talán az előbbire egyszerűbb a válasz: mert egy ritmusjátéknál nagyon szembeötlő, ha nem minden úgy történik (és akkor!) amikor szeretnénk. A miért okán meg arra kell emlékeznünk, hogy a PSP bizony handheld volt, saját képernyővel, vagyis ott nem volt egyben volt a készülék, nem kellett az irányítás késése miatt aggódni.
Az eredmény így talán jobb lehet, bár nagyon függ attól, hogy valaki játszotta-e az eredeti verziókat, mert ha ahhoz van szokva, jó eséllyel érezni fogja a különbséget. A beállítás meg sajnos picit kényelmetlen, mert leginkább csak próbálgatással derül ki, hogy ínyünkre lesz-e. Ehhez pedig el kell indítani mindig a játékot, ahol ugye nem annyira hamar kerülünk játékba a körülményes menürendszer és gameflow miatt. Ha a technikai oldalt nem nézzük, akkor viszont összetehetjük a kezünket, hogy ez a gyűjtemény létrejött. Jobb lenne ha a harmadik rész is benne lenne, elfért volna valamiféle modernizálás, de ami van, az sem rossz.
Anno a Patapon a bűbájos és kellőképpen őrült körítés, valamint a némileg egyedi játékmenete miatt lett sikeres. A Locoroco mellett ez volt az egyik olyan cím, ami mintha totálisan a kis masinára lett volna kitalálva. A Patapon 1+2 Replay mindezt sikeresen visszahozza, de azt azért meg kell jegyezni, hogy például a (soványka) multiplayer szegmens ezúttal nem minden platformon van jelen, csakis Nintendo Switchen. Az egyszerű gameplay és rövid pályák pályák miatt úgy tűnhet, hogy gyerekjáték az egész, de a végigjátszás igenis hosszúra tud nyúlni, a későbbi pályák már elég nehezek, pláne ha az extrákat is fel szeretnénk oldani. Ugyanakkor a boss fightoknál sem mindegy, hogy milyen összeállítással esünk neki, sok időt veszíthetünk egy rossz döntéssel. A végére jó hír még azoknak akik többre vágynak,, hogy az eredeti fejlesztők Ratatan címen munkálkodnak a sorozat szellemi örökösén. Sajnos a július végi megjelenés nemrég lett elhalasztva határozatlan időre, így nem lehet tudni, mennyit kell várni.
(A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: SAS CO.,LTD.
Kiadó: Bandai Namco Entertainment
Platform: PC, PS5, Nintendo Switch
