A régészprofesszor ezúttal egy akciódús videojátékban tért vissza, és ahogyan várható volt, az Indiana Jones and the Great Circle lett a legjobb dolog, ami az utolsó kereszteslovaggal való találkozása óta történt vele.
Sokak számára felemás élményt adott a végső Indiana Jones kaland. A sorozat ötödik egészestés filmváltozata a mozikasszáknál csúnyán elhasalt és úgy vélem, hogy mindez nem azért alakult úgy, aminek apropóján nemrégiben James Mangold is elmélkedett (vagyis, hogy a nézők alacsony érdeklődést mutattak az időskori címszereplő iránt), hanem mert hiányzott rendezéséből a szív és sokszor szembe fordult a franchise legfontosabb alapszabályaival. Hogy pontosan mire gondolok, azt nem firtatnám részletesebben, de például a rengeteg civil áldozat felettébb zavaróan hatott, ugyanakkor Harrison Ford karaktere is másodhegedűs szerepére amortizálódott. Mindennek, ám főleg a bukás tudatában pedig bizonyára nem véletlen, hogy a gigantikus financiális katasztrófát követően gyakorlatilag kukában landolt a bő két esztendővel ezelőtt bejelentett spinoff sorozat. Bár az is megérdemelne egy tartalmasabb beszédtémát, hogy az egeres cég a Lucasfilm 2012-ben zajlott felvásárlása óta hogyan bánik a legnépszerűbb címeivel.
Ezúttal egy videojáték kivesézésével jelentkezünk, s az Indiana Jones and the Great Circle eseményei kronológiailag 1937-ben, mindössze egyetlen évvel az Elveszett frigyláda fosztogatói lezárása után, de még az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag előtt játszódnak. Az akciójáték története szerint megindult a kutakodás egy ősi erő után: a Nagy Kör 17 különböző régészeti és spirituális lelőhelyet takar, amelyek mind-mind mágikus köveket rejtenek, amik eredetileg azért jöttek létre, hogy átjárókon keresztül Noé minden állatfajból legalább kettőt bárkájára terelhessen. Ezúttal viszont fasiszták és persze az ifjabb Henry Jones ősellenségei, a nácik is szemet vetettek ezekre a tárgyakra.
A trilógiához alkalmazkodva a „MacGuffin” tehát ismét vallási kötődésű, és a nagyjából 15 órát felölelő végigjátszásom során a teljesség igénye nélkül olyan ikonikus helyszíneken „kereshettem a mamáimat”, mint mondjuk a Vatikán, Thaiföld impozáns templomai, az egyiptomi piramisok vagy a zord Himalája. Dacára a remek desztinációknak, az alaphangulatot már a játék startolása megadja, miután általa interaktívan átélhetjük a Frigyláda perui nyitójelenetének egy részét. Ebben a rövidke etapban sajátíthatjuk el tesztalanyunk végtelenül egyszerű és letisztult irányítását is, ami az ajtó nyitások és a pókháló leszedések által egy kicsit olyan hatást nyújt, mintha egy VR játékba csöppennénk.
Aki játszott a MachineGames 2014 óta megjelent Wolfenstein epizódjaival, azok nagyjából kapizsgálhatják, hogy atmoszféra szempontjából milyen erős ez az ízig-vérig „Indiana Jones szimulátor”. Az Indiana Jones and the Great Circle bővelkedik az akcióval teli szcénákban, de a játékmenet főleg a lopakodásra és az egészen ötletes fejtörők megoldására koncentrálódik, valahogy úgy, ahogyan a franchise valamennyi mozis felvonásában történt. Tehát nem túlbonyolított csapdákból kell kikecmeregnünk, hanem az alkotók inkább a gördülékenységre helyezték a hangsúlyt. De, ha már van öklünk és pisztolyunk (limitált munícióval), így az sem jelenthet gondot, ha a játékos inkább rárúgja az ajtót a fritzekre. Ennek tükrében is fontos azonban, hogy Indy fáradékony és ezt valamelyest kompenzálva hősünket időről-időre fejleszteni tudjuk. Mindazonáltal ehhez folyamatosan keresgélnünk kell tárgyakat, leírásokat, pénzt és ereklyéket, illetve ahogyan haladunk előre, úgy adódik lehetőségünk fejleszteni teszem azt az állóképességünket. Szerencsére a korábban bejárt helyszínekre bármikor visszautazhatunk, vagyis akkor sem kell csüggednünk, ha a kisebb feladatokat nem zongoráztuk le és Dr. Jones-t emiatt nem tudjuk fejleszteni.
A PC-s tesztelés közben bosszúságot okozott, hogy a játék néha megmakacsolta magát és nem engedte használni a felszerelésemet, főleg a kulcsokat, csak teljes újraindítás után és a „sidekick” karakterek gyakorta szimplán lefagytak pont akkor, amikor az ő segítségükre volt szükség. Emiatt pedig alkalomadtán vissza kellett töltenem a korábbi mentésemet, ami kicsit megtoldotta az amúgy sem szűkös végigjátszást. A hibák ellenére nagyon szórakoztató az Indiana Jones and the Great Circle és még az sem zavaró benne, hogy a harmadik bekezdés elején említett időintervallum alatt lényegében önismétlő küldetéseken szorgoskodhatunk. Ford külsőleg ugyan jelen van, de a szerep kedvéért eredeti nyelven ezúttal a sokoldalú Troy Baker (The Last of Us videojátékok) vonult a szinkronstúdióba, aki remekül eltalálta a főhős akcentusát, de Tony Todd is felbukkan egy igen kellemetlen antagonista bőrében. Az intrót leszámítva végig vadiúj zene duruzsol a fülünkbe, mégpedig Gordy Haab (Star Wars Jedi: Survivor) komponálásában, s apróbb kikacsintásokkal tisztelettel bánik John Williams munkássága előtt.
Pontszám: 8/10
Fejlesztő: MachineGames
Kiadó: Bethesda Softworks
Platform: PC, Xbox Series X|S
