Utolsó leheletig küzdhetünk a Föld sorsáért a One Last Breath-ben, de a kérdés csak annyi, hogy érdemes-e.
Modern klasszikusokként a PlayDead játékok (Limbo, Inside) öröksége tagadhatatlan, s habár önmaguk is olyan még nagyobb etalonként számontartott videojáték műalkotások által inspirálódtak, mint az Another World, vagy Flashback, közben azért szép lassan (vagy azonnal?) maguk is azzá váltak. A One Last Breath gyakorlatilag egy klón, amely szerintem első látásra nyilvánvaló. Ilyesmin sosem szoktunk fennakadni, a kérdés inkább csak az hogy a jobbik, vagy a rosszabbik fajtából?
Gaia a földanya utolsó leheletéből született meg, ő lesz a főhősnőnk a kaland során. Egy olyan posztapokaliptikus jövőben, ahol az emberiség különféle vívmányai még jelen vannak és működnek, de maguk a(z ős)lakosok már nem – sikeresen elpusztították az élőhelyüket és önmagukat is. Ez tehát az utolsó lehetőség, hogy a természet által is birtokba vett bolygón újra visszatérjen a megszokott nyüzsgés, amit életnek hívunk. Ebben azonban egy idegen faj jelenléte is akadályt képez.
A játékmenetet talán be se kell mutatni, többnyire futkározni fogunk és kisebb puzzle feladatokat megoldani, úgy mint különféle gépek energiaellátásának visszaállítása, liftek kezelés, valamint az elmaradhatatlan ládatologatás. A speciális képességet itt a hatalmas gyökerek nővesztése és eltüntetése jelenti, melyek aktív részeit jelentik a feladványoknak. Így férhetünk hozzá elérhetetlennek tűnő és mégis a továbbjutást képező ösvényekhez, vagy zárhatunk le olyan járatokat, ahol az ellenfelek törnének az életünkre. Természetesen a műfajra jellemző lopakodás, csapdák és ügyességi részek is jelen vannak, meg rejtett gyűjtögetni való, amiért külön plecsni jár.
A nap végén azonban a One Last Breath kellemes kikapcsolódás helyett inkább unalmas deja vuként maradhat majd meg. Egyrészt a játék borzasztóan rövid, nagyjából két óra alatt le is tudható a néhány fejezet. Másrészt a grafika hiába tűnik első látásra méltónak az említett nagy nevekhez, nagyon sokszor önismétlő és nem eléggé fantáziadús. Ami még kisebb probléma volna, de sajna gyakran csúnya is. Az ellenfelek kidolgozása például gyakorlatilag félkész hatást kelt, de a háttér, vagy környezeti elemek láttán is gyakran lehet hiányérzetünk. Mivel sem a sztori, sem a játékmechanika nem tartogat igazán meglepetéseket, így leginkább csak a műfaj szerelmeseinek ajánlott, nekik is csak akkor, ha nincs más és/vagy kapott már egy jelentősebb leárazást.
Értékelés: 6/10
Fejlesztő: Moonatic Studios, Maniac Panda Games
Kiadó: Moonatic Studios, Catness Game Studios
Platform: PC. PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
