Általában nem jövök zavarba, ha egyedül maradok a sötétben, de az új Alone in the Dark azért hozott kellemetlen perceket.
Habár a kilencvenes évek elején még mindig jobban járt bárki ha Amigán, vagy valamilyen konzolon múlatta az időt videojátékokkal, azért kétségtelen, hogy az unalmas PC-re is elkezdtek szállingózni az érdemleges játékok. Akkoriban persze a 2D terén óriási hátrányban volt még, hiszen az öklömnyi pixelek 320×200-as felbontásban majd kiverték az ember szemét és akkor a zenei lehetőségekről (PC speaker) nem is beszéltünk. Konkrétan 1992-ben viszont két olyan játék is megjelent, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az egyik a Wolfenstein 3D, a másik pedig az Alone in the Dark volt (a 3D-grafika elkezdte bontogatni a szárnyait).
Akkoriban persze még fogalmam sem volt a system seller kifejezésről, de bizony e két cím jelentős mértékben (lévén más platformon nem voltak számomra elérhetőek) vezettek el ahhoz, hogy a szülők áldásos segítségével legyen otthon is saját PC-m és ne a számtech teremben “kelljen” délutánonként órákat eltölteni. Persze nem voltam egyedül a csodálattal, a játék annyira népszerű lett rövid időn belül, hogy a legendás Resident Evilek is innen ihletődtek. Siker azonban ide vagy oda, a sorozat hányattatott sorsáról ismert. A széria megálmodója, Frédérick Raynal már az első rész megjelenése után lelépett az Infogrames kötelékéből (a túlóra és inkompetens vezetők már akkor is tényezőt jelentettek a játékfejlesztésben), hogy a következő két rész már nélküle és némileg más, akciódúsabb köntösben készüljön el.
Romlásnak azonban csak ezután indult igazán a franchise. A számozást elhagyó negyedik (2001) és ötödik (2008) installáció finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (pedig utóbbit kifejezetten pozitívan vártuk, miután az E3-on egy nagyon lelkes marketinges leányzó az egekbe emelte a hype-ot bennünk), a 2015-ös Illuminationt pedig talán jobb ha nem is említem. Uwe Boll két filmje sem éppen kellemes emlék, így amikor pár éve a szebb napokat is látott (és más csak nevében régi) Atari hosszas vergődésében eladta a jogokat a THQ Nordicnak, akkor mindenki legyintett: ez is szépen eltűnik majd a süllyesztőben, mint a többi Embracer ernyő alatt létező kiadó által felvásárolt játék.
Csakhogy nem így lett, hanem a Magicka 2 és Titan Quest kiegészítők révén ismert Pieces Interactive kapta meg a (lehetetlen?) feladatot, hogy támasszák fel a hamvaiból a szériát és készítsenek egy új részt. A srácok, lányok úgy gondolták, hogy nem remake formájában teszik meg mindezt, hanem teljesen újragondolják az egészet (ami nem ördögtől való, tekintve az eredeti rém egyszerű sztoriját, amit majdnem hogy a fejlesztés végén dobott össze az akkori gárda). Így lehet az, hogy a mostani Alone in the Dark főszereplői ismét Edward Carnby és Emily Hartwood lehetnek, ahogy a Derceto kastély is megmaradt, mint helyszín, de nagyjából itt véget is érnek a hasonlóságok. A cél azért még ugyanaz: Emily nagybácsiját érkezik meglátogatni a páros, aki azonban nem lett öngyilkos, csak eltűnt az amúgy kvázi szanatóriumként szolgáló ódon falak közül.
Sajnos a hosszúra nyúlt bevezető után mindjárt le kell hűtenem a kedélyeket: a játék nem lett jó. Az egy dolog, hogy rettenetes állapotban volt a tesztidőszakban (amit talán még egy jól irányzott day 1 patch orvosolhat), de számos olyan tényező van, ami már alapjaiban nem stimmel. Kezdhetjük mindjárt az irányítással, ami ugyan messze nem olyan tragikus, mint a debütáló részben, de azért ráaggatható az esetlen jelző. Főleg a harcok terén lehet nehézkesnek mondani (kiemelve a különösen borzalmas fő boss fightot) – azt a designert pedig, aki azért felelős, hogy a random elszórt molotovokat nem lehet felvenni, csak ott helyben használni, szívesen megsimogatnám egy lapáttal. Az alap játékmenet maradt a régi, de talán az indokoltnál sokkal többet kell szaladgálni ide-oda. Részemről teljesen úgy éreztem, hogy így akarják megnyújtani a játékidőt a fejlesztők, illetve akadnak feleslegesnek tűnő, időhúzós részek is (például a menekülések).
Általánosságban a grafikát szépnek mondanám, habár egyáltalán nem konzisztens. Vannak részek amik nagyon jól néznek ki, máshol meg kilóg a lóláb (pl. az ellenfelek marhára csúnyák, ami nem azt jelenti, hogy ijesztőek, hanem hogy gyengén kidolgozottak, rossz rájuk nézni). De valahogy az egész játékot is ez a rossz érzés lengi be. Látszik, hogy volt pénz a fejlesztésre, de mégis béna a sztori, az írás, nem szimpik a szereplők (pedig Edwardnak megnyerték a Stranger Things sheriffjét, David Harbourt). A hangulatot meg tovább rombolják a lépten nyomon jelentkező grafikai hibák, gliccsek. A két legnagyobb “élményem” az volt, mikor egy mentés betöltése után elment a hang és a karakterem lángra kapott a semmitől, de az sem semmi, amikor a végigjátszást követően a stáblista alatt lefagy a játék és kilép.
Kár ezekért a hibákért, de az az igazság, hogy ha minden rendben lenne, az Alone in the Dark-ot az sem feltétlenül mentené meg. Az értékelésnél lehet egy ponttal többet kapott volna, de az is még csak a “futottak még” vagy “majd egy leárazásban” kategóriákra lenne elég. Nagy kár, mert a fejlesztők kaptak extra időt, a kiadó kétszer is csúsztatta a megjelenést (előbb tavaly decemberben, majd idén januárban lett volna a premier). A játék mintha tudatosan kevesebb akcióval operálna, ami nem biztos hogy baj, de akkor meg kellett volna tölteni érdekes tartalmakkal. A minijátékok nem kimondottan érdekesek, pár mászkálós rész pedig ismét csak azt kell hogy mondjam, hogy elnyújtott (ennek mentén is túlzás volna azonban sétaszimnek aposztrofálni a játékot). De talán az jellemzi az egészet a legjobban az i-re feltéve a pontot, hogy amíg az ihletődött Resident Evil 2 remake-ben alig várta az ember, hogy még egyszer nekieshessen a másik karakterrel is másodjára, itt ez nincs meg. A két szereplő közt mindössze limitált különbségek vannak, az is főleg a történet vége felé. Be kell valljam, én fel is adtam. Szóval ha javasolhatom, eleve inkább Edwarddal menj és talán az elég is lesz.
Értékelés: 6/10
Fejlesztő: Pieces Interactive
Kiadó: THQ Nordic
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
