Gyorsan érdemes elfelejteni a 0-100-as sprinteket, ha a városban járkál az ember autóval, de úgy összességében a mindennapi életben is. Viszont ha valaki beül a számítógép vagy a konzol elé, akkor bizony más megvilágításba kerül minden. Hát még ha egy Ford Focus vagy egy Toyota Yaris WRC virtuális volánja mögé huppan be, mert ebben az esetben már egy rallyjáték igen komoly élményekkel tud gazdagítani. Nincs még egy olyan játék, ami a legprecízebb vezetést, a leggyorsabb kanyarvételeket, vagy a legjobb reflexeket várná el a játékostól. Már csak a tévében nézve is hihetetlen, milyen kiélezett helyzetekben kell helyt állnia a pilótáknak, legyen az egy szakadék széle, vagy a fák közötti szűk útszakasz.
Nem könnyű tehát annak, aki tényleg olyan rallyjátékot fejleszt, amivel mindezeket az adrenalinnövelő dolgokat át tudja adni. Mindenki a Codemasterst isteníti a Dirt sorozat miatt, valljuk be, nem alaptalanul. A Kylotonn viszont most a WRC 8-cal próbál meg új utakat felszakítani, lényegében szó szerint, sőt, igen jelentős rész ez, hiszen egy évad kihagyás után érkezett a mostani rész, méghozzá felfrissülve, újratervezve. Igazából talán egy-két dolog a WRC 5-re hajaz, de minden teljesen új, más, jobb.
Jó, persze azért visszább kell venni az agarakkal, hiszen a Dirt Rally széria sikerét nehéz megütni, mégis a fejlesztők úgy gondolták, inkább a realitás felé terelik az élményt, mintsem hogy a könnyed kormányzást válasszák. És igen, ez most nagyon jól sikerült próbálkozás.
A WRC 8-ban ugyanis nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, ez nem azoknak készült, akik nem bírják a sikertelenségeket, nem kitartóak. Mert sajnos ma már sírva rohan a gyerek a szülőkhöz, ha nem olyan játékkal játszik, amit játszi könnyedséggel végigvisz, vagy olyan autós játékkal nyomul, amin a gép segít fékezni, kirajzolni az útvonalat. Persze a jó irányításhoz én inkább egy joyt kapcsolnék a PC-hez, nyilván PS4-en vagy Xbox One-on adott a helyzet. A legjobb döntés pedig még mindig a kormány és a pedálok, mert akkor lehet minden potenciált kihozni ebből a részből. Is.
A force feedback jól is működik ilyenkor, érezni lehet a különböző utak közötti különbséget, jobban kell markolni a kormányt murván, keményebben kell fogni a kereket, ha aszfalton nyomulunk. Persze gamepaddel sem tragikus a helyzet, jól lehet irányítani, jók a rezgések, némi visszacsatolást így is kapunk. Én imádtam akkor minden pillanatát? Nem. Néha falhoz csaptam volna mindent, mert egy kis hiba és viszlát, úgy elszállunk, hogy kezdhetjük újra a szakaszt. Nem is mondom, hogy sokan nem fogják kikapcsolni az első pár nekiveselkedés után. Nagyon kell a türelem. Nagyon, de nagyon.
Persze a WRC autók mellett csapathatjuk más modellekkel is, elég példaként említeni az első kerék meghajtású R2-es Fiestát, ami máshogy táncol az utakon, másképpen viselkedik minden mozdulatra, és persze némileg elmarad sebességben a csúcsgépektől. Persze a korrekt irányítás mit sem ér, ha ezt nem “valós” környezetben tudjuk kipróbálni. A rendes WRC sorozatnak megfelelő pályákon mérettethetünk meg, legyen az a klasszikus El Condor, vagy éppen egy finn falucska. Mindezekhez dinamikusan változó időjárás is tartozik; indulhatunk verőfényes napsütésben, a szakasz végén viszont már a felhők között komoly esőben fejezhetjük azt be.
Az autók kidolgozottsága sem hagy sok kívánnivalót maga után. A hűtőrács, a felnik, a gumik, a beltér is teljesen rendben van, a sár is igencsak jól néz ki, amikor felverődik a kasztni oldalára, de a poros hátsó szélvédő kidolgozása is vonzza a tekintetet. Mondjuk azért annyira nem folyamatos az élmény, mint a Dirt Rally 2.0 esetén, ritkán le tud esni a képkockaszám, mondjuk ez is attól függ, ki milyen PC-n játszik.
A WRC 8 karrier módja erősen építkezik az F1-es játékokból, a garázs pedig a Sims sorozatot juttathatja eszünkbe, igazából körbesétálhatunk az egész üzemen, szervizrészlegen. A történelmi futamok is feldobják a game-et, más kérdés, hogy ezekből azért egyáltalán nincs sok, hátha jön majd később még pár pálya egy-egy frissítéssel.
A játék szépsége tehát nem csak a kidolgozottságában érhető tetten, hanem abban is, hogy mekkora kihívást jelent a gép vagy konzol elé ülni. Az első miniszezonban például finoman szólva sem kápráztattam el a vezetőséget, utána viszont már elégedettebbek lettek velem és a teljesítményemmel. Meg igazából belső nézeben az is tök szuper, hogy az sem mindegy, hogyan töröljük le a szélvédőt a rajta lévő sár miatt, vagy említhetném még a javítási folyamatot, hogy nekünk el eldöntenünk, hogyan használjuk ki a rendelkezésre álló 45 percet.
Sok mindent lehet tehát szeretni a WRC 8-ban, és innentől a Kylotonnt igenis komoly versenyzőnek kell tekinteni. Amellett mondjuk, hogy azért hiányosságok is megfigyelhetők, nem minden pálya lett ugyanis ugyanolyan szépre kidolgozva, a pódiumoknál is némi következetlenségbe botlunk, plusz az mindenképpen veszélyes, hogy a WRC legújabb része nem a saját útját járja, hanem a Dirt Rally területén ólálkodik. Ahol azért nem könnyű megnyerni a nagy fanatikusok szívét.
