Ha bárki is egy picit szeretne visszacsöppenni az ártatlan gyermekkorba, akkor a Snufkin: Melody of Moominvalley remek alapot biztosít és egy világhírű skandináv mesevilágot hoz be a nappaliba.
Fontos az első benyomás, s ha egy videojáték nyitánya alatt egy Sigur Rós dal csendül fel (ráadásul a meghatározó cím nélküli albumukról), akkor az még talán annak is felkelti a figyelmét, aki nem ismeri a zenekart (hát még a rajongókét). De a Snufkin: Melody of Moominvalley nem emiatt lehet érdekes sokaknak számára, hanem mert a játékban szereplő Múminok immár csaknem nyolcvan éve léteznek és a kedves, kissé pufók, viziló szerű lények nagy népszerűségnek örvendenek nem csak hazájukban (a svéd író és illusztrátor, Tove Jansson álmodta meg őket), hanem világszerte is.
A rengeteg képregény és rajzfilm feldolgozás mellett persze több megjátékosítás is volt már, de talán el lehet mondani, hogy a mostani a legkomolyabb (az eddigiek inkább egyszerűbb szinten – flash, mobil és GameBoy platformokon mozogtak). Ezzel szemben a Snufkin: Melody of Moominvalley egy konkrét kalandjáték, kicsit a klasszikus JRPG-k hangulatára és felső-oldalnézetére hajazva. Aggodalomra azonban nincs ok, egyáltalán nem bonyolultak a feladatok, inkább egy nyugodt, gyűjtögetős, beszélgetős dolgot kell elképzelni, néhány egyszerűbb ügyességi résszel megspékelve (szóval egész nyugodtan gyerkőccel is bele lehet vágni, egyedül az szabhat gátat, hogy magyar nyelv az sajnos nincs).
Szívhez szóló kis mesét kapunk: zöld ruhás főszereplőnk (magyar fordításokban a Vándor) egy hosszú téli távollét után visszatér a Muminok lakta völgybe, hogy legjobb barátjával találkozzon és együtt üssék el az időt, ahogy azt előre megbeszélték. A pajtás azonban szőrén-szálán eltűnt, de úgy hogy még Muminpapa és Muminmama sem tudják, hogy merre tekereghet. Közben meg egy fura esemény is megzavarja a rendet, mert egy hataloméhes parkőr turista látványosságot próbál faragni a festői környékből – területeket kerít le és állatokat zár ketrecbe, a létesítmények őrzésére pedig pár kollégát állít csatasorba.
Álmos kis kezdés után tehát egészen felpörögnek az események, de azért a játék persze sosem válik Die Harddá. Az említett parkos szekciókban is inkább csak a lopakodás lesz a feladat, meg hogy közben a kitűzött tiltó táblákat felszámoljuk és lihúzgáljuk a földből. Mikor végzünk, akkor a terület visszaáll természetes rendjébe és nem csúfítja tovább a környéket. Mumkin keresése mellett pedig még rengeteg apró mellékküldetés is akad, ezeket zenés módon kell többnyire megoldani. Három hangszert kapunk (szájharmonika, furulya, dob) és ezek között váltogatva nyithatunk meg területeket, vagy befolyásolhatunk állatkákat, hogy segítsenek a kalandunkban.
Semmilyen negatívumot nem tudok a Snufkin: Melody of Moominvalley-ról mondani, talán csak a néhányszor feltűnő textúra hibák és belassulások (Switchen zajlott a teszt) zavarják meg az összképet, de szerencsére nem maradandóan. Az egész hangulat kiváló – a látvány igazán szép, rajzolt, mintha egy mesekönyvet lapozgatnánk, mellé pedig a zenék és a hangeffektek is nagyon passzolnak. A kedves kaland ugyan nem tart sokáig (mindössze pár óra alatt letudható), s noha néhol beleesik picit az önismétlés csapdájába, ezt szerintem senki nem fogja igazán felróni neki. Új és régi Mumin rajongók tehát egyforma lelkesedéssel eshetnek neki, hogy helyreállítsák a rendet a völgyben, s hogy természetesen a végén minden jóra forduljon.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Hyper Games
Kiadó: Raw Fury
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch
