Sikerült részt vennünk a Mastercard Mobil Akadémián, ahol a mobilfizetés történetéről, jelenéről és jövőjéről volt szó.
A mobilfizetés kezdete és múltja
2003-04-ben kezdődött meg a fejlődés, ebben az időszakban a mobilszolgáltatók indították el a mobilbankot, ami számlafizetést tudott (T-Mobile és Pannon GSM). Az MPP segítségével a Budapest Banknál ki lehetett fizeni a számlákat. Ugrunk egy kicsit az időben, hiszen 2007-ben már lottót tudtunk venni, 2009-ben pedig elindult a mobilparkolás Budapesten és 19 vidéki városban. Fontos viszont, hogy ezek mind a mobilegyenleg terhére történő fizetések voltak.
Az FHB bank viszont kitalálta, hogy számláknak a terhére is történhessen vásárlás, eredménye nem sok lett bankon belül, de utána már mindenki felébredt. 2011-ben a Matercard alkalmazásával már számlát lehetett befizetni, netes vásárlásokat kiegyenlíteni, ameddig a szolgáltatás nem szűnt meg, 250 bolt volt bekötve. Később az Ersténél a mobilos applikációval a számlabefizetésre fókuszáltak, sárga csekket olvasott be a program, emellett ehetett vele parkolni és autópálya matricát is venni.
Nagy előrelépés volt az iCsekk: a sárga csekken megtalált QR-kódot lehetett vele lefotózni és kifizetni. Ezután érkezett a mobiltárca, ami már a bolti fizetés felé vezető út eleje volt. Az volt a cél, hogy minél könnyebben kezelhető szolgáltatást indítsanak el. FIzetés, hűségpont, jegyvásárlás, ezek voltak a Telekom kezdeti szolgáltatásai. Szükség volt viszont mindenképpen egy NFC-s SIM kártyára. Következett a Telenor megoldása, a Budapest Bankkal együtt jöttek ki a bolti fizetéssel, az egyetlen olyan szolgáltatás, ami MasterPass képes volt akkoriban, ám rájöttek, hogy az NFC-s SIM ugyan biztonságos, de körülményes, ezért nem terjedhetett el.
Vízió
A Mastercard célja az, ogy olyan mobilfizetési megoldásokat vezessenek be, ahol a kártyabirtokos mindent egy eszköz segítségével intézhet. Nyilván itt szemben áll egymással a két tábor, egyik a biztonságot firtatja, a másik a kényelmet részesíti előnyben. Mi kell tehát? Egy bankkártya, egy antenna, valamint egy chip. Lényegében vagy egy chipet keresnek ehhez egy telefonban, vagy ott a SIM-kártya, esetleg szoftveresen oldják meg. A SIM-nél a szolgáltatóval való egyezség a nehéz, a telefonnál a készülékgyártóval kell mufurckodni, szoftveresnél viszont saját határkörben marad a dolog.
És ez itt a lényeg, amit már ugye az általunk is bemutatott Simple alkalmazás is megcsinált. Kell egy normál és egy virtuális bankkártya, valamint egy NFC képes telefon, és voilá, már lehet is mobillal fizetni, több-kevesebb sikerrel.
A virtuális bankkártya lényegében tokenizálja az eredetit. Mi az a tokenizáció? Az a folyamat, amikor a kezünkben lévő fizikai folyamat helyett a telefonon szoftveresen egy másik adathalmaz kerül előtérbe, ami a fizetéshez szükséges lesz. A fizikai bankkártya adatait lecserélik egy másik kártyaadatra, az úgynevezett tokenre. Következmény a virtuális kártyaszám, ami esetén a fizikai kártyaszám helyett egy virtuálisat használunk a fizetési műveletekben, ez az adat utazik a Mastercard felé, a Mastercard pedig ellenőrzi és összeveti az eredeti kártyával, hogy a vásáló jogosult-e a fizetésre.
Nyilván a folyamat bonyolult, de a felhasználó számára csak a legegyszerűbb dolog történik: a telefont használja bankkártyaként.
