Huszonöt-harminc évvel ezelőtti klasszikusokat idéz meg a Full Void és milyen jól teszi.
Kicsit igazságtalan, hogy amint a komolyabb, felnőttesebb platformerekre terelődik a szó (tehát nem a Mario kategória), akkor szinte mindig az Another World kerül említésre, mint a nagy előd. Pedig hát ott van a méltatlanul kevésszer emlegetett Heart of Darkness is, ami ugyan hét esztendővel később jött, de ha beleszámítjuk, hogy hat évig készült (ami még mai mércével is sok) és hogy supervisorként Éric Chahi (az AW egyszemélyes fejlesztője) is részt vett a projektben, akkor mindjárt más a leányzó fekvése.
A Full Void kapcsán viszont legalább nincs vita, hiszen legalább annyira ihletődött az egyiktől, mint a másiktól. Sőt ha az alapfelállást tekintjük, akkor talán inkább az utóbbitól. A pontos sztori ugyan nem ismert, de főhősünk itt is egy kisfiú, aki egy disztópikus jövőben, az uralomra került gaz AI ellenében küzd. A setting tehát más – dzsungel versus urbánus környezet, fura árnyéklények helyett a Lost in Space robotjaira hajazó ellenfelek, a cuki kutyust pedig egy kedves robot pótolja, mint legfőbb sidekick.
Persze ha a játékmenetet nézzük, igazán nagy újdonságot nem fogunk találni. A kontrolleren is mindössze két gomb kapott funkciót az irányok mellett – van egy ugrás és egy akciógomb. Szóval a szokásos ugrálás, kúszás, mászás, kötélen lengés mellett legfeljebb a környezet használata jelent majd változatosságot, úgy is mint ládatologatás, vagy különféle gépek használata. Utóbbi amúgy ötletesen van megoldva, ilyenkor feljön egy négyzetrácsos háló, ahol “leprogramozhatjuk” mi történjen – vagyis mennyit menjen és milyen irányba az adott gép, vagy kis robot társunk mielőtt használja a környezetben lévő tárgyat.
Ugyan forradalmat nem hoz, de a nosztalgikus emlékeket szépen ápolja a Full Void. A készítők annyira autentikusra vették a hangulatot, hogy még a játék mérete is mindössze 46 megabyte (megjegyzem, nekem már kicsit túl pixeles is, esküdék hogy helyenként a 25 éves Heart of Darkness jobban néz ki). Az egyetlen igazi negatívum azonban leginkább a karakteranimációban érhető tetten, főszereplőnk elég bénán fut, vagy lavírozik a platformokon, pedig ez mondjuk egy Prince of Persia-ban már 30 éve is flott volt. Futás sincs, habár ha azt nézzük, hogy enélkül is nagyjából egy óra alatt letudható a végigjátszás, akkor lehet érthetővé válik. Persze ha azt vesszük, hogy a készítők előzőleg csak mobilra dolgoztak, akkor azért megsüvegelendő a váltás (éppen ezért felfelé is kerekítettem a pontszámot) – soha rosszabb bemutatkozást és kíváncsian várjuk a következő projektjüket.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő, Kiadó: OutOfTheBit Limited
Platform: PC
