Bevezető

A Huaweinél szinte minden lehetőséget megragadnak arra, hogy hirdessék, mennyire fut a szekerük. Mondjuk tegye fel a kezét, aki nem ezt tenné azok után, hogy saját cége pár év alatt a világ harmadik legnagyobb okostelefon gyártója lett. Márpedig a kínaiak ezt elmondhatják magukról, hiszen a Samsung és az Apple mögé küzdötték fel magukat, és a vezérigazgató véleménye szerint a dobogó legfelső fokáig meg sem állnak, állítólag 2020-ra tervezik ezt elérni.

A sikereket maguknak és a Honor almárkának is köszönhetik, a termékportfólióval szinte minden árszegmenst lefednek. Jelenleg két csúcsmodell van piacon, a P10 és a P10 Plus, ezek kistestvére tesztalanyunk, a VIP-Phone-tól kölcsön kapott P10 lite, ami külsőleg sokat örökölt az előbbi két készüléktől, belsőleg azonban picit gyengébb. Az ár és a felszereltség mégis kellemes harmóniát alkot, így a mobil nagy esélyt szerzett arra, hogy elődei sikereit megismételje, vagy akár magasabb szintre emelje.

Külső, kijelző

A tálalás letisztult, kis fakkból lehet oldalra kihúzni a 146,5 x 72 x 7,2 milliméteres és 146 grammos készüléket. Az anyaghasználat a prémium eszközöket idézi, elöl és hátul is üveglapot találunk. Az összeszerelési minőség példás, a burkolat nem csúszik, azért ezen dolgoztak rendesen a gyárban, jó munkát végeztek. A kijelző 5,2 hüvelykes, 1080 x 1920 pixelt jelenít meg, a 424 ppi-s képpontsűrűség korrektnek mondható. Az LTPS panel fényereje még napsütésben is elegendő, minden tartalom olvasható, az érzékenységbe sem lehet belekötni.

A képernyő felett található a beszédhangszóró, az értesítő LED, a fény- és közelségérzékelő szenzor, valamint a 8 megapixeles kamera. Alul csak a Huawei felirat díszeleg, sajnos a vezérlőgombok a megjelenítő aljából csípnek le. A fém keret nagyon jól áll a telefonnak, jobbra kerültek a gombok, felülre a 3,5 milliméteres jack kimenet, balra a SIM tálca, alulra pedig a hangszóró és a microUSB csatlakozó. Hátul a 12 megapixeles kamera és a biometrikus-leolvasó bontja meg az egységet, az üveg szép, de vonzza az ujjlenyomatokat.

Hardver

Az a komoly, hogy már egy középkategóriás telefonba is évekig használható hardvert szerelnek. A P10 lite-nál sincs ez másképpen, a burkolat alatt egy 16 nm-es FinFET+ HiSilicon Kirin 658-as chipset dolgozik, a processzor nyolcmagos (4 x 2,1 GHz Cortex-A53 és 4×1,7 GHz Cortex-A53), a CPU kiegészül még a Mali-T830 MP2 grafikus gyorsítóval és 3 GB RAM-mal.

A 32 GB-os adattárolóból jó 25 GB marad szabadon, akinek ez nem elég, az akár 256 GB-os microSD-vel bővítheti. A rezgőmotor erős, minden értesítést megérzünk akkor, ha a telefont a zsebünkbe tesszük.

AnTuTu v6.2.7 60935 pont
Geekbench 4 904 / 3351 pont

A pontszámokból talán nem derül ki egyértelműen, de a rendszer olyan könnyedén teljesít minden feladatot, mint ahogy egy forró kés áthalad a vajon, az optimalizálás hibátlan, a GPU sem izzad meg a játékok futtatásakor, ami azért is jó hír, mert így a telefon sem melegszik érezhető mértékben.

Szoftver

Minden szépet és jót megkapott a készülék szoftveres szempontból: már a kibontás után az Android 7.0 dolgozik rajta, méghozzá az EMUI 5.1-es felülettel megfűszerezve. Kétféle főképernyő stílust állíthatunk be, vagy mindent a főoldalakról érünk el, vagy pedig létrehozzuk a klasszikus menüt. Az alsó vezérlőgombok sorrendje változtatható, és ugyan nem tüntethető el, de rengeteg más apróság személyre szabható.

Külön kezelhetjük az értesítéseket, hogy melyik program milyen formában küldhet notifikációkat, amiket egyébként a felülről lehúzható információs sávban érjük el, akárcsak a fényerőszabályzó csúszkát és a gyorsbeállítások kapcsolóit. A felső sávra kiírható a hálózati sebesség és az akkutöltöttség. A megjelenítés szekcióban a Nougatnak köszönhetően megjelent a szemvédelem, amivel jóval melegebbre állítható a fehér szín, így kellemesebben olvasható a képernyő sötétben is.

A hátul lévő ujjlenyomat-olvasó remekül szolgál, maximum öt mintát képes felismerni, tízből kilencszer mindenképpen helyesen érzékeli biometrikus azonosítónkat. Különféle plusz funkciókat társíthatunk a szenzorhoz, érintéssel készíthetünk fotót, hosszabb nyomvatartással fogadhatunk hívást, simítás esetén pedig az értesítési panelt húzhatjuk le, de még a fotók között is lépegethetünk. A telefonkezelőben alkalmazásokat zárolhatunk le, így csak az fér hozzá az adatokhoz, aki megfelelő mintával rendelkezik, vagy tudja a jelszót.

Érdemes megemlíteni még a Ne zavarj módot, amivel még néma üzemmód mellett is szelektálhatunk, hogy kitől fogadjunk értesítéseket. A speciális beállítások alatt találjuk az egyszerű kinézetet, ilyenkor a legfőbb funkciók kártyalapok formájában érhetők el, egyrészt a gyengébben látóknak jó ez, másrészt mondjuk navigálás esetén a telefon menüjét lehet könnyebben kezelni.

A valószínűleg már mindenki által ismert androidos programokon felül (e-mail kliens, Chrome, naptár stb.) ott az Egészség, ahol monitorozni tudjuk lépéseink számát, egészségügyi állapotunkat, a témakezelő, a fájlböngésző, az FM-rádió, valamint a zseblámpa.

Kamera, multimédia

Amiből kapásból lehet érezni, hogy nem egy csúcs P-s telefont tartunk a kezünkben, az a kamera. Nincs Leica támogatás, nincs dupla kamera, helyettük van f/2.2-es rekesztértékű, 12 megapixeles szenzor, ami autofókuszos, pakoltak mellé ledes villanót és 1080p-ben tud videót felvenni. Az előlapi fényképező érdekes módon f/2.0-s apertúrájú, ám fixfókuszos, ettől még szelfibajnokok, hajrá! Én is csináltam egy szőrös-ráncos önképet.

Rengeteg mód áll rendelkezésünkre: HDR, time-lapse, vízjelezés, hangjegyzet, dokumentum beolvasás, panoráma, fénnyel festés, lassított mozgás, utófókusz és pro fotó. Utóbbi egyet jelent a manuális beállításokkal: érzékenység (ISO 100-1600), záridő (1/4000 – 8 másodperc), fehéregyensúly, expozíció korrekció, ezekkel mind lehet babrálni. Felül lehet aktiválni a filtereket, a beállításokban pedig az időzítőt, a rácsvonalakat, az objektumkövetést, a kontrasztot és a telítettséget.

Egészen jó végeredményt produkált a kamera, főleg, ha a nappali felvételeket nézzük. Ugyan a fenti fotók nem teljes felbontásban kerültek feltöltésre, mégis jól látszik, hogy a vonalélesség, a dinamikatartomány és a részletesség is átlagon felüli, még a távoli, apró szövegek is kivehetők. A fényképező attól sem ijed meg, ha sötétedik, bár ilyenkor már kijönnek a gyengeségek, egyrészt némi elmosódást és zajosodást is megfigyelhetünk, plusz szimpla lámpafénynél azért nem mindig készülnek világos felvételek.

A videolejátszó minden fontos formátumot kezel, legyen az MP4 vagy éppen DivX, a feliratokkal is megküzd, de talán mégiscsak jobb letölteni valamilyen másik programot. A hangszóró pozitív szavakkal illethető, nemcsak hangos, hanem tisztán is szól, persze fülessel még szuperebb, ha pedig valaki megunja a telefonon tárolt zenéket, akkor rádiót is hallgathat.

Üzemidő

A Huawei nem arról híres, hogy spórolna az akkumulátorral, a P10 lite-ba például egy 3000 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátor került. A takarékos hardver mellett a telefon nagyjából 1-2 napos üzemidőt tud felmutatni, nyilván ez nagyon függ attól, hogy ki mennyire éli életét a mobilján, mindenesetre az biztos, hogy még a hardcore felhasználóknak is elég lesz esténkét töltő után nyúlni. A telefon a gyorstöltést is támogatja, tíz percnyi etetéssel nagyjából két órányi használatot lehet a telepbe pumpálni.

Arra az időszakra, amikor már csak kevés százalék áll rendelkezésre, jól jön a sima energiatakarékos mód, ami korlátozza a háttéralkalmazások aktivitását, az Ultra móddal pedig még akár órákat is nyerhetünk, hiszen ilyenkor szinte minden lekapcsol és csak bizonyos alkalmazások érhetőek el.

Adatkommunikáció

Mi az ami hiányzik adatkommunikációs téren? Semmi. Na jó, esetleg az infra, de ezen kívül mindent megkaptunk a Huawei készülékétől. Az egyik legjobb szolgáltatás a dual SIM, még akkor is, ha az egyik foglalat hibrid, vagyis vagy microSD-t, vagy SIM-et teszünk bele. A Cat.6-os 4G/LTE (300 Mbps) adott, természetesen B20-szal, a WiFi 802.11a/b/g/n/ac-s és kétcsatornás, a Bluetooth pedig 4.1-es (EDR, LE, A2DP), szóval elég fejlett kütyüről beszélünk.

A teljesség kedvéért ki kell még emelni az A-GPS-t (GLONASS), a navigálás élmény a telefonnal, mire betöltődik valamilyen program, addigra már megvan a pozíciónk, pedig az appok megnyitása sebességét sem érheti egyébként kritika. Az NFC és az FM-rádió már csak hab a tortán, azért elgondolkodtató, hogy tényleg mennyi mindent megkapunk már ebben az árszegmensben is.

Összegzés

A Huawei P10 lite méltó kistestvér, ami nyilván kevesebbet tud, mint a P10 és a P10 Plus, de az elődmodellhez képest fejlődött, minőségi anyagokból épül fel, jó a kamera, szóval összességében is nagyon rendben van. Ára hivatalos, gyártói garanciával már 93 990 forinttól kezdődik, amiért még dual SIM-es képességet is kapunk. Sokaknak lehet döntő szempont, hogy nem egy tepsiről beszélünk, mondjuk ettől függetlenül azért nem aprócska a telefon, de tényleg nem lehet semmibe úgy igazán belekötni, és pláne akkor lehet kedvezményesen hozzájutni a készülékhez, ha valaki hajlandó hűségesküt tenni valamelyik szolgáltatónak.

A cikk létrejöttében közreműködött a Telenor Hipernet hálózata.
ÁTTEKINTÉS
Dizájn
8
Szoftver
9
Hardver
8
Kamera
8
Akkumulátor
8
Ár/érték arány
8
MEGOSZTÁS
Tamás Zsolt

Sok éve dolgozom már mobilkommunikációs szegmensben, az újságírás és a rádiózás a szenvedélyem, a sales a munkám részét képezi, a jogi tudás pedig a mindennapjaimat segíti.